Történetünk fõszereplõje Urameshi Yuusuke, a helyi középiskola bajkeverõje; megjelenése is tipikusan a nemtörõdöm, talán túlzottan magabiztos tizenéveseket idézi. Egyik "riválisával", Kuwabara Kazuma-val való (szokásos) kisebb nézeteltérésének rendezése után hazafelé meglát egy kisfiút, aki az elgurult labdája után szaladva egy épp arra tartó autó elé lép. Yuusuke meglepõ módon azonnal a segítségére siet, megmentve õt a biztos haláltól; ennek csupán egyetlen hátulütõjérõl vett hamarosan tudomást: a fiú megmenekült, õ viszont életét vesztette, fentrõl, lebegve kíséri figyelemmel az eseményeket. A rögvest, stílusosan egy evezõn "utazva" megérkezõ Botan révén megtudja hõstettének következményét, és a Túlvilágba invitálja, ahol Enma Daiou, az Alvilág királyát helyettesítõ Koenma ("kis Enma" - Enma fia) fogadja. Közli fõhõsünkkel a tényállást: vagy segít neki "spirituális detektívvé" válva az Alvilág bûnözõinek, gonosz lelkeinek ártalmatlanításában, vagy sosem térhet vissza testébe. Az ajánlatot (természetesen) elfogadva megkezdõdik Yuusuke élete detektívként, elsõ komolyabb missziója közben ismeri meg késõbbi barátait, a démon Hiei-t és az emberi testben lakozó (Minamino Shuuichi az "emberi" neve) Kurama-t.

További fontos szereplõként érdemes még megemlítenem Yuusuke barátnõjét, Keiko-t, Yukina-t, aki Kuwabara-t állandó rajongójának tudhatja, valamint mesterüket, Genkai-t, akinek fontos szerepe lesz a történet folyamán. Mivel a Yuu Yuu Hakusho Toriyama Akira egyik legjobb barátjának, Yoshihiro Togashinak a nevéhez fûzhetõ, talán nem meglepõ senkinek az anime jellegzetesen ún. "tournament" jellege. Ez következtetésképp egyre több (és magától értetõdõen egyre erõsebb) ellenfelek feltûnését biztosítja, amibõl egy pillanatig sincs hiány, legyen szó akár (hogy csak a lényegesebb "gonoszokat" emeljem ki) a Toguro fivérekrõl, Sensui-ról (aki mellékesen az elsõ "spirituális detektív" volt, akit Koenma kiválasztott) vagy akár a Démonvilág három, már-már "királynak" tekinthetû hatalmú / befolyású démonáról (Raizen, Mukuro és Yomi). Biztosítva a sorozat konstans jó minõségét és elvezhetõségét, ezen karakterek mindegyike valamilyen szempontból különleges, kitûnik az "átlag rosszfiúk" közül, és az sem ritka, hogy kiderül néhányukról, hogy valójában nem is olyan rosszak, mint hinnénk.

Az anime négy nagy egységre bontható a fõbb eseményeket tekintve, ezeket azonban az esetleges spoilerek elkerülése végett inkább nem részletezném: különbözõ tournamentekrõl van szó legfõképp, amik különbözõ helyszíneken kerülnek megrendezésre.

Hagy ejtsek néhány szót a sorozat megvalósításáról is. Az animáció a Studio Pierrot-hoz képest meglepõen jó (vagy talán ez nem is annyira meglepõ annak fényében, hogy a YYH 1992-es anime), a szinkronhangok közül talán a Kurama-t alakító Ogata Megumi és Hiyama Nobuyuki (Hiei) lehet ismerõs. A sorozat zenéjére sem lehet panasz, nagyon jól illeszkedik az adott hangulathoz / eseményekhez. Yuusuke-rõl és társairól szándékosan nem tettem említést az ismertetõben, úgy gondolom, egyrészt róluk a nézõnek önállóan kell véleményt formálnia (csakúgy, mint a "gonoszokról"), másrészt nem szerettem volna lelõni jópár poént.

Összegezve a leírtakat azt mondanám, hogy egy nagyon jó színvonalú, kellemes, akciódús sorozatot tekinthetünk meg, ha a Yuu Yuu Hakusho-t választjuk, amely véleményem szerint igazi felüdülés a mai "tucatshounen" animékhez képest. Mindemellett 12 éven aluliaknak nem ajánlanám a helyenként vérben bõvelkedõ jelenetek miatt.