5.rész:

Választás előtt

A két fiú úgy egy métert hátrált, de végül megálltak és a lányra néztek. Kagome lassan leguggolt eléjük, s kérdőn nézett rájuk mire Sasuke és Naruto kérés nélkül vették le a felsőjüket; s várakozóan néztek Kagome gesztenye barna szemeibe. A lány gyorsan szemügyre vette a sérüléseket, s kezeit a két fiú mellkasához közelítette akik akaratlanul is hátrébb húzódtak. A szőkeség idegesen nézett Kagoméra, s a legszívesebben elszelelt volna onnan ha a Kyuubi hajlandó lett volna begyógyítani a sebeit; de a róka valamiért nem volt elérhető és még a chakrája is szinte teljesen eltűnt. Kagome egy megrovó pillantás kíséretében ismét a két fiú mellkasa felé közelítette a kezeit, s mot sikerült is rátennie őket a fiúkra.

-Lehet, hogy fájni fog egy kicsit.-mondta a lány nyugodt hangon

A két fiú bólintott és felkészültek arra hogy Kagome meggyógyítsa őket, de mikor a lány kezei rózsaszínen felizzottak mindketten felszisszentek a testükön végig futó fájdalomtól.

-Mintha azt mondtad volna, hogy csak kicsit fog fájni.-sziszegte összeszorított fogakkal Naruto

-Én nem érzem hogy nektek mennyire fáj, egyébként meg ha saját magam gyógyítom előtte megiszok egy adag gyógyteát.-válaszolta mosolyogva Kagome

-Nem tudtad volna velünk is ezt tenni?-kérdezte fintorogva a szőkeség

-Sajnos nem hoztam magammal megfelelő gyógynövényeket, s egyébként sem számítottam arra hogy mindannyian utánam jöttök.-felelte a lány

-Számíthattál volna rá, mivel Yondaime nem szereti ha szó nélkül eltűnsz. Minket meg azért hozott magával, nehogy valami bajunk essen.-mondta hidegen Sasuke

Kagome sóhajtva nézett a kék és a fekete szempárba, miközben magában igazat adott Sasukénak. A két fiú testét borító sérülések lassan kezdtek begyógyulni, miközben továbbra is a lány nyugodt arcát fürkészték. Amint a sebek begyógyultak Kagome visszahúzta a kezeit, s kimerülten rogyott le Sasukéval és Narutoval szemben; miközben a két fiú aggódva nézett rá. Minato figyelmét nem kerülte el a lány kimerültsége, bár Kagome elég jól palástolta azt s csak kevesen vették észre rajta kívül a dolgot.

-Minden rendben, édes?-kérdezte aggódva Minato

-Persze, mégis mi bajom lenne?-kérdezett vissza kissé nyersebben Kagome, mint akart

-Fáradtnak látszol.-válaszolta elgondolkodva Yondaime

-Semmi bajom csak egy kicsit kimerültem.-bizonygatta valamivel barátságosabb hangon a lány

-Gyere haza viszlek.-ajánlotta nyugodtan Minato

-Köszönöm, de még maradok.-utasította vissza az ajánlatot Kagome

-ne viselkedj úgy mint egy éretlen kölyök. Te is nagyon jól tudod hogy szükséged van a pihenésre.-mondta visszafojtott dühvel Yondaime

-Te meg azt felejtetted el, hogy már rég nem vagyok gyerek. S jó lenne ha te sem kezelnél úgy Minato, mint egy rakoncátlan kis kölyköt aki nem tudja mikor mit tehet.-válaszolta hasonló hangnemben a lány

Naruto és Sasuke gyorsan elslisszoltak a lány közeléből, s biztonságos távolságból figyelték az eseményeket. Minato és Kagome egyszerre pattantak fel és dühösen meredtek egymásra, miközben mindenki tisztes távolságba húzódott tőlük. A várt összecsapás végül elmaradt, s ehelyett a lány megadóan felemelte a kezeit; amin Sasoriék teljesen megdöbbentek.

-Jól van menjünk haza. Nem akarok ismét összecsapni veled, s mindkettőnkre rá fér egy kiadós pihenés.-mondta megadóan Kagome

-Örülök hogy ilyen gyorsan meggondoltad magad.-válaszolta megkönnyebbülten Minato

-Őszintén volt más választásom?-kérdezte a lány

-Nem, nem volt.-jött az egyszerű válasz Yondaimétól

-Akkor induljunk még mielőtt meggondolom magam.-mondta morcosan Kagome

-Rendben, édes.-kezdte Minato, s átölelte a lányt-Viszlát Kakashi, Jiraiya-sensei.- tette hozzá köszönés képen

A társaság dermedten figyelte ahogy Minato és Kagome lassú léptekkel a határhoz sétál, de még mielőtt elérték volna még egyszer hátra fordultak. A hetes társaság még pár pillanatig töprengett, majd egy emberként indultak el Yondaiméék után, s nem foglalkoztak a körülöttük lévők döbbent felhördüléseivel.

-Hé várjatok meg minket is.-kiabálta Naruto

-Miért nem maradtatok a barátaitokkal?-kérdezte meglepetten kagome

-Azért mert már nyakig benne vagyunk a Kanji területén folyó dolgokban.-válaszolta komoly hangon Tobi

-Nem a legjobb ötlet, hogy vissza akartok jönni velünk.-válaszolta kissé vontatottan a lányt

-Mégis miért nem, hm?-kérdezte Deidara

-Mostantól nem lesz olyan könnyű a közlekedés a terülteten, s a támadások is megnőhetnek.-válaszolta komoran Minato

-Nem érdekelnek a lehetséges veszélyek.-szólalt meg dohogva Naruto

-Ne légy ennyire felelőtlen, dobe.- szidta társát Sasuke

-Te meg ne aggodalmaskodj annyit, teme.- sziszegte a szőkeség

A két fiú ismét elmerült a viták szövevényében, míg társaik csak egy lemondó sóhajjal megrázták a fejüket és unottan nézték a veszekedő párost. Kagome és Minato még mindig Kanji határának közelében álltak, mikor a két sannin és az Akatsuki tagjai a közelükbe sétáltak Kakashival együtt. A társaság csak csendben figyelte a másik csapatot, s végül a copy ninja rászánta magát hogy megszólaljon.

-Mégis mi folyik itt?-kérdezte Kakashi, miközben megköszörülte a torkát

-A szerelmes párunk már megint hajba kapott.-válaszolta fapofával Gaara

-Azt látom, de engem inkább az érdekelne hogy miért akartok visszamenni Kanji területére.-fogalmazta át előbbi kérdését a jounin

-Hm azért hogy megállítsunk néhány fura alakot, akik még a Shukakunál és a Kyuubinál ia veszélyesebbek, hm.-válaszolta elgondolkodva Deidara

-Nani? Azt akarjátok mondani hogy vannak veszélyesebb lények is mint a Bijuuk?-kérdezte elhűlve az ezüst hajú jounin

-Az általatok ismert démonok vagy Bijuuk a Kanji területén élőkhöz képest ártatlan kis cicák.-válaszolta komor hangon Kagome

-Ez most csak vicc, ugye?-kérdezte reménykedve Kakashi

-Nem vicc, bár jó lenne ha az lenne; de sajnos nem az.-válaszolta csendesen Minato

-Akkor ezért „raboltátok” el Narutoékat.- jegyezte meg a jounin

-Igen és az sem mellékes, hogy az is köztük van aki mindennél fontosabb nekem.-mondta csendesen Yondaime

-Kire célzol sensei?-kérdezte kíváncsian Kakashi

-Narutora mivel ő az egyetlen, aki Minato tökéletes mása a bajusz csíkokat leszámítva.-válaszolta mosolyogva Kagome, miközben Minato kék szemeibe nézett

-Lemaradtam valamiről? Én úgy tudtam, hogy neked nincs gyermeked sensei.- motyogta értetlenül a jounin, s a többiek is fürkészően néztek rájuk

-Fogalmazhatunk így is, mivel Naruto Minato fia.-válaszolta a lány egy mosoly kíséretében

A kijelentést néma csend fogadta amint csak a rovarok és a veszekedők hangja tört meg. Sasuke és Naruto semmit sem hallottak a beszélgetésből, s csak a rájuk meredő fürkész tekintetek közepette kezdtek el feszengeni. Jiraiya viszont elmélyülten tanulmányozta a lába előtt lévő fűcsomót, s csak csendesen hallgatott. A néma csendet végül Naruto ideges kérdése törte meg.

-Mi a fenét bámultok rajtam?-kérdezte idegesen a szőkeség

-Biztos azt hogy hogy lehet valaki olyan hülye mint te, dobe.- válaszolta hidegen Sasuke

-Nem hozzád beszéltem,teme!-sziszegte Naruto

-Ne kezdjétek már megint a veszekedést.-kezdte Kagome- Még valami aki velünk akar jönni az igyekezzen, mert nincs kedven visszaverni az esetleges támadásokat.-tette hozzá nyugodtan

-Akkor ezt közöld azzal a fönnhéjázó bakával is.-motyogta Naruto

-Ha akarsz valamit mondani, akkor azt mond a szemembe usuratonkachi.- válaszolta hidegen Sasuke

-Jól van fiúk nyugalom, s inkább menjünk haza.-szólalt meg Minato

-Rendben, nos ki akar még velünk jönni?-kérdezte a lány

-Mindannyiunk nevében mondhatom hogy mi visszamegyünk.-jegyezte meg nyugodtan Sasori

-Szeretnék én is csatlakozni hozzátok sensei.- tette hozzá Kakashi is

-Még valaki?-kérdezte nyugodtan Kagome

A válasz néma csend volt, s ez elég volt ahhoz hogy a határ közelében állók elinduljanak. A csapat lassan átlépte a határt, s alakjukat csendesen elnyelte az esti szürkület. Jiraiyáék percekig néztek a távozók után, s végül néma egyetértésben mindannyian haza indultak. A fehér hajú sannin és az Akatsuki csapata egy darabig együtt haladtak Konoha felé, de a Levél határánál elváltak útjaik. Az Akatsuki tagjai visszatértek rejtek helyükre, míg Jiraiya a Hokage irodája felé vette az irányt. Orochimaru még órákig állt Kanji határánál, majd lassan megfordulva visszament a bázisára. A fehér hajú sannin elérte úti célját, s most a Godaime irodája előtt állt hogy megossza információit a nővel.

-Jiraiya gyorsan visszaértél.-jegyezte meg fáradt hangon Tsunade, miközben a belépőre tekintett

-Mivel csak Kanji határáig jutottunk, így aránylag hamar visszaértem.-válaszolta a sannin

-Mit tudtatok meg és hol van Kakashi:-kérdezte komoran a Hokage

-Kakashi jelenleg valahol Kanji területén van Narutoékkal, akik önként mentek vissza a területre.-válaszolta csendesen Jiraiya

-Önként? Mégis kivel? Beszélj már az istenit!-mondta dühösen a Godaime

-Minatoval és egy Kagome nevű lánnyal, valamint négy Akatsukissal.- válaszolta a sannin

-Minatoval? Biztos vagy benne hogy ő volt az?-kérdezte döbbenten Tsunade

-Egészen biztos vagyok benne Tsunade.- felelte Jiraiya

A Hokage egy darabig a gondolataiba mélyedve nézett egykori csapat társára, s végül intett neki hogy folytassa a beszámolót. Jiraiya részletesen elmesélte a történteket, amit Tsunade feszült figyelemmel hallgatott végig. Amint a sannin befejezte beszámolóját ismét csend telepedett a Hokage irodájára, s egyik fél sem akarta megtörni a beállt némaságot. Végül a Godaime gyors és érthető parancsokat adott arra az esetre, ha Yondaime visszatérne Konohába a gyerekekkel együtt.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Minatoék már a lány háza előtt álltak, s miután kinyílt a bejárati ajtó mindannyian besétáltak rajta. Sasuke és Naruto duzzogva vonultak fel a szobájukba az út közbeni leintések miatt, s amint becsukódott mögöttük az ajtó a fekete a falhoz szorította szőke társát és mohón megcsókolta annak ajkait. Eközben a nappaliban lévő társaság mit sem sejtett arról, hogy a két fiú mivel foglalta el magát az emeleten. Kagome egyből a konyhába ment ahol gyorsan összeütött némi enni valót a lent maradt társaságnak. Miután megvacsoráztak Minatoék diszkréten félre vonultak Kakashival, s csendben beléptek a nappaliba nyíló könyvtárba, majd becsukták maguk az ajtót. Miután mindhárman a könyvtárban voltak még néhány pillanatig csendben figyelték egymást, s lassan helyet foglaltak a szobában lévő székeken.

-Mit gondolsz Kagome meddig maradhatunk még itt?-törte meg a csendet Minato

-A legjobb esetben is maximum 3 hónapig maradhatunk.-válaszolta Kagome

-Értem. Tehát alig 3 hónapunk van arra hogy felkészítsük a fiúkat.-mondta gondterhelten Yondaime

-Igen, de lehet hogy hamarabb kell majd távoznunk.-figyelmeztette a férfit a lány

-Értem. Nos akkor jobb ha már holnap elkezdjük a felkészítésüket. Édesem, a csapatod marad az ami a múlt héten is volt, s kiegészültök Tobival.- mondta elgondolkodva Minato

-Remélem ő nem lesz olyan nehéz eset, mint Itachi, Sasuke és Naruto.- motyogta az orra alatt Kagome

-Tobi remekül együtt tud működni a csapatával, csak egy kicsit szétszórt szokott lenni.-nyugtatta meg a lányt Yondaime

-Ez remek. Azt hiszem ideje lesz bekeményítenek a csapatommal szemben, de már annak is örülnék ha hajlandóak lennének öt percre abbahagyni a vitázást.-sóhajtotta a lány

-Ugyan ez a legkisebb problémád, s az már nagyobb gond hogy miként fogsz nekik új jutsukat tanítani.-mondta Minato

-Az egyik megoldás az ha az Uchiha klán vérvonalbeli képességét használod ki, ami figyelembe véve Sasuke és Itachi makacsságát elég nehéz lesz. Ami meg Narutot illeti ő az árnyék klón technikával bármit képes órák esetleg napok alatt elsajátítani.-szólt közbe csendesen Kakashi

Kagome halványan bólintott, majd kérdőn nézett az ezüst hajú jounin szemébe. Kakashi sóhajtva ismertette az általa ismert shinobik gyengeségeit és erősségeit, amit mind Kagome mind Minato nagyra értékelt. Még jó darabig beszélgettek egymással, s csak éjfél körül vonultak vissza a szobáikba. Az éjszaka csendesen telt, s senki nem zavarta meg a ház nyugalmát. Bár ha valaki jobban odafigyelt volna, akkor hallhatta volna az egyik szobából kiszűrődő halk nyögéseket és visszafojtott sikolyokat.

Folytatás következik...............