7.rész:

Újabb viták

-Nem látsz a szemedtől?-kérdezte dühösen Sasuke

-D-de.-nyögte ki Dei

-Akkor mit állsz még ott? Ha mondani akarsz valamit igyekezz!-szólt rá vészjósló hangon a szőke férfira az Uchiha

-S-semmit csak a Főnök mondta, hogy látni akar benneteket.-válaszolta riadt hangon a robbantó művész

-Mond meg neki hogy nem soká megyünk és most tűnés!-válaszolta Sasuke, s felvillantotta Sharinganját

Deidara gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, s ijedten ment vissza a szobájába hogy kifújja magát. Sasuke figyelmét ismét a széken ülő Tobira fordította, s ajkait újra az idősebb fiú ajkaihoz nyomta. A fekete fiú nyelve bebocsájtást kért idősebb társától, aki némi habozás után megadta az engedélyt; miközben karjait a fiatalabb fiú dereka köré fonta és az ölébe húzta. Sasuke belemosolygott a csókba, s habozás nélkül Tobi ölébe ült; miközben csípőjüket lágyan összedörzsölte. Az idősebb fekete halkan felnyögött az érzésre, s szorosabbra vonta ölelését a fiatalabb fiú derekán. Egyre jobban belemerültek a csókba, s észre sem vették hogy a szoba ajtaja ismét kinyílt. Az ajtóban Pein állt, aki a látottaktól teljesen ledermedt és mozdulni sem tudott. A Leader még néhány pillanatig dermedten nézett a csókolózó párra, majd lassan belépett a szobába és erőteljesen bevágta maga mögött az ajtót; mire a pár riadtan nézett a zaj forrására.

-M-mióta vagy itt főnök?-kérdezte rekedtes, ám annál ijedtebb hangon Tobi

-Már egy ideje. Viszont ha enyelegni akartok azt ne a főhadiszálláson tegyétek, hanem keressetek magatoknak egy másik helyet!-sziszegte visszafojtott dühvel Pein

-R-rendben főnök.-válaszolta remegő hangon a fekete fiú

Sasuke nyugodtan nézett Pein dühtől szikrázó szemeibe, s esze ágában sem volt felállni Tobi öléből; mire a "maszkos" fiú teljesen elvörösödött. A Leader egyre idegesebb volt, s ez érezhető volt mivel a szoba levegője megtelt feszültséggel. Az ifjú Uchiha egy sóhajtás kíséretében végül leszállt társáról és a fürdőbe ment, hogy magára vegye maradék ruháját is. Néhány perccel később már ismét a szobában volt, ahol Tobi és Pein farkas szemet nézett egymással; de a fekete fiú már nem remegett annyira a félelemtől mint mikor fiatal társa kiment. Néhány perces némaság után a Leader végre megtörte a csendet.

-Ha hajlandóak vagytok figyelni rám egy kicsit, akkor gyorsan megszabadultok tőlem.-kezdte Pein komoran- Nos mivel te Sasuke és Naruto nem igazán jöttök ki egymással néhány napot négyesben fogtok tölteni, de nem ajánlom hogy egymás torkának essetek különben megnézhetitek magatokat.-tette hozzá vészjósló hangon

-Ez azt jelenti főnök, hogy mi is küldetésre megyünk Itachi-sanékkal?-kérdezte élénken Tobi

-Igen pontosan azt!-válaszolta Pein, s kisétált a szobából

-Még hogy én azzal az idiótával, főleg hogy a bátyámmal legyek össze zárva? Ez megőrült...- morgott az Uchiha, s indulni készült volna Peinhez, de két ölelő kar megállította..

-Sasu..ke, ilyet nem szabad mondani a főnöknek, túléljük azt a pár napot.- nyugtatta le a maszkos fiú Sasukét.

-Hn.- válaszolt az Uchiha, majd kifele vette az irányt, hogy meglátogassa újdonsült csapattársait.

Sasuke csak úgy trappolt át a helyiségeken, keresve imádott szöszijét. A búvóhelyen lévő tagok, inkább utat engedtek az ideges Uchihának mint hogy valami bajt/sérülést okozzanak mind maguknak, mind a barlang számára, ami most a szállásuk. A fekete szemű fiú, kinek most már a Sharingan csillogott szemében tovább kereste egykori riválisát. Naruto közben hangtalanul támasztotta hátát a hűvös falnak, mely felhevült testének jól esett. Mikor megtudta hogy Sasukeval kell lennie, próbálta adni a szokásos nyugodt természetét, de legszívesebben tombolni tudott volna. Nyugalmát a hűs falnál, egy Uchiha zavarta meg, kin látszott hogy zaklatott.

-Most közlöm dobe, hogy veled nem leszek egy csapatban.-mondta idegesen Sasuke, miközben nézte a nyugodt Narutot.

- Én sem örülök neki jobban teme, mint te.- válaszolt érzelemmentes hangon a szöszi.

-Ne add már itt az ártatlant Naruto, tudom hogy te nem ilyen vagy!- akad ki az Uchiha s, felrángatta a szőkét a földről, majd testén megjelentek az átok pecsét nyomai.

-Az ember az idők folyamán változik, és ne rángass!-mondta Naruto, s hangjában hallani lehetett a haragot.

-Egy ilyen idióta mint te, nem változik semmit.-húzta tovább az idegeit Sasuke Narutonak, s gondolatban, már a támadásra készült.

-Ahogy a te önteltséged, sem változott semmit.-sziszegte vöröslő szemekkel a szöszi

A két fiú dühösen nézett a másik vöröslő tekintetébe, s már közel álltak ahhoz hogy egymásnak ugorjanak; mikor közvetlenül mellettük feltűnt a másik két társuk. Tobi riadtan nézett Sasukéra, s gyorsan átölelte a fiú derekát és kicsivel arrébb húzta a szőkétől, míg Itachi Narutoval ismételte el ugyan ezt.

-Nyugodj meg Sasuke-kun. Nem olyan vészes az a pár nap igazán kibírod.-kérte könyörgő hangon Tobi

-Engedj el! Nem érdekel én nem leszek az usuratonkachival egy csapatban.-válaszolta dühösen Sasuke

-Soha többé nem akarlak látni teme! Tűnj el az életemből végre.-kiabálta szintén dühösen Naruto

-Nyugalom Naruto-kun.- suttogta a szőke fülébe Itachi

-Engedj Itachi!-sziszegte a szőkeség

-Eressz Tobi!-dühöngött az ifjabb Uchiha is, s megpróbált kiszabadulni társa fogságából

A két idősebb fiú nehezen tudott megbirkózni feldühödött társaikkal, s azok továbbra is heves szócsatát vívtak egymással ami egyre jobban hajlott a tettlegesség felé. A nagy hangzavarra Pein is megjelent a vitázók körében, s szikrázó szemekkel nézett a két fiúra; akik mindenről megfeledkezve veszekedtek egymással. A Leader még néhány pillanatig hallgatta a dühöngő párost, majd dühtől szikrázó szemekkel megszólalt.

-Elég legyen!-kiabálta Pein, mire a két fiatal ránézett.-Megmondtam mindegyikőtöknek, hogy nem akarok vitát!-tette hozzá komoran

-Főnök.-kezdte halkan a maszkos fiú.- biztos jó ötlet őket összezárni?-kérdezte, s hangjában a kétkedést lehetett érezni.

-Egyetértek vele.-fűzte hozzá halkan Itachi, mire a Leader, csak sóhajtott.

-Higgyétek el jobb így, és talán, remélhetőleg meg fognak békélni.-válaszolt feszélyezett hangon Pein, jelezve hogy ez már el van döntve.

-Én akkor sem leszek együtt ezzel az idiótával.- akaratoskodott tovább az Uchiha

-De így fog lenni, most pedig menjetek, és tegyétek a dolgotokat, amivel megbíztalak titeket.- mondta komoran Pein, majd elment, magára hagyva a bagázst.

Itachi, egy kézzel felemelte a még mindig füstölgő kedvesét, majd kiviharzott vele a barlangból, az erdőbe. A szőke beletörődve sorsába hagyta, hogy vigyék, majd várta hogy mikor teszik le. Az Uchiha ahelyett hogy elengedte volna a szöszit egyre erősebben fogta.

-Naruto, kifogod bírni azt a pár napot.- suttogta a Sharingantól izzó szemű fiú, a szőke nyakhajlatába.

- Remélem, de nehéz lesz kibírni.- mondta komolyan a szöszi

Itachi, felemelte Naruto állát, majd egy apró ám annál szenvedélyesebb csókot nyomott, annak piros ajkaira. A pár perceken keresztül állt, míg egy erőteljes hang meg nem zavarta őket. Itachi és Naruto elválasztotta ajkait, majd dühös szemmel nézett az illetőre, kinek száján egy gúnyos mosoly húzódott.

-Ohh, csak nem megzavartam valamit? Felfordul tőletek a gyomrom, nem hogy inkább a küldetésre koncentrálnátok.-mondta gúnyosan Sasuke, aki mellé odalépett a maszkos fiú.

-Sasuke-kun ezt nem kéne, Itachi-san megöl minket.-mondta Tobi rémülten

-Kit érdekel? Egyébként is van még némi elszámolni valóm Itachival.- szűrte a fogai közt a fiatalabb Uchiha

-Kérlek nyugodj meg Sasuke-kun, s inkább a küldetésre koncentráljunk.-kezdett már-már könyörögni a maszkos fiú

-Hn.- motyogta Sasuke, s dühösen eltrappolt

Tobi megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy egyenlőre sikerült elhárítania egy komolyabb összecsapást s lassan dühös társa után indult. Itachiék még néhány másodpercig egy helyben álltak, majd ők is követték az előttük haladó két feketét. A következő órák csendesen teltek, s Tobi kissé lemaradt Sasuke mögött hogy néhány szót tudjon váltani Itachival. Az Uchiha észrevette maszkos társa felé irányuló tétova lépteit, s halkan felsóhajtott és ő is lelassított; miközben a szemeikkel továbbra is követték Narutot és Sasukét.

-Figyelj csak Itachi-san mi lenne ha nem követnénk teljesen a főnök parancsát?-kérdezte félénken Tobi

-Nem tehetjük meg, mivel sajnos együtt kell maradnunk. Hidd el én se örülök neki, mivel Naruto-kun és a bolond kis öcsém egy időzített bombára emlékeztet ami bármikor felrobbanhat.-válaszolta sóhajtva Itachi

-Tudom Itachi, de mégis meg kellene próbálnunk kibékíteni őket.-motyogta gondterhelten a maszkos fiú

-Tobi ez majdnem olyan mint egy öngyilkosság, de tényleg jobb lenne ha nem ugranának folyton egymás torkának.-jegyezte meg morcosan az idősebb Uchiha is

A két Uchiha még egy darabig beszélgetett miközben fiatalabb társaik eltűntek a szemük elől, s csak egy hangos csattanásra lettek figyelmesek. Mindketten idegesen és dühösen rohantak a hang irányába, ahol Naruto és Sasuke ismét készültek egymásnak esni. A két idősebb fiúnak esélye sem volt közbe lépni, s ijedten figyelték ahogy a két fiatal erőteljesen egymásnak esik. Sasuke már az összecsapás elején aktiválta az átok pecsétet, ahogy Naruto is az elejétől fogva alkalmazta a Kyuubi chakráját. Az Uchiha támadta a szőkét, míg ő csak először védekezett, majd ő is teljes erejéből támadni kezdte Sasukét. A verekedőkön egyre több seb volt, s azok elég erősen véreztek, amik a ruhát vörössé színezték. Naruto testét elkezdte teljesen befedni a vörös chakra, így felvette a Démonróka alakját, mely minden nagyon közel lévő anyagot, elégetett. Az Uchiha felvette a második szintet amit a pecsétnek köszönhetett, így kinőttek a szárnyai is. A két fiú az utolsó csapásra készült, s ezért Sasuke kézjelekkel megidézte a Chidorit, míg Naruto a Kyuubinak köszönhetően egyszerűen megidézte a Rasengan erősebb formáját. Sasuke és Naruto épen ugrott volna el a földről, míg valaki el nem kiáltotta magát, ezzel megállásra késztetve a fiúkat.

-Hagyjátok már abba. Megakarjátok ölni egymást??-kérdezte idegesen Itachi.

-Megölöm előbb ezt az idiótát, majd téged is. Várd ki a sorod!-mondta Sasuke majd gúnyos mosolyra húzta a száját

-Hozzá mersz érni Itachihoz, megöllek!- mondta állatias hangon a szőke.

-Fejezzétek be, úgy viselkedtek mint az óvodások.- mondta dühösen Tobi, mire minden szem rászegeződött.

- Igaza van.-mondta halkan Naruto, majd visszaváltozott, s csak a vörös szem maradt meg..

A szőke oda sétált Itachihoz, majd átölelte, Sasuke közben szemezett a maszkos fiúval, aki egy lemondó sóhajjal nyugtázta hogy nem kellet volna a főnöknek egyberakni az ifjabb Uchihát Narutoval. A vihar ismét elvonult a társaság feje felől, de a két idősebb fiú fokozottan kezdett figyelni a két fiatalabbra. A következő félóra ismét csendesen telt, de érezni lehetett a két kisebb fiú között a feszültséget. Már egy ideje úton voltak, mikor Naruto hirtelen megtorpant és feszülten figyelni kezdett a környezetére.

-Minden rendben Naruto-kun?-kérdezte feszülten Tobi

-Azt hiszem igen, de olyan érzésem van mintha követnének minket.-válaszolta komoly hangon Naruto

-Mégis ki követne minket, usuratonkachi?-kérdezte gúnyosan Sasuke

-Fogd be Teme! Ha csendben maradnál, akkor talán elkaphatnánk.-sziszegte a szőkeség

-Most sem én hangoskodtam, dobe.- válaszolta hasonló hangnemben a fekete fiú

-Megint kezdik.-mondta Itachi egy sóhaj közepette, majd várta a következő reakciót a fiúktól, de helyette érezni kezdte egy másik személy jelenlétét, s szemeit kezdte forgatni

-Valami baj van Itachi-san?-kérdezte Tobi, majd egy aggódó pillantást küldött az Uchiha felé.

-Megártott neki a nap!-mondta sunyin Sasuke, majd elkezdett kacagni.

-Idióta kis öcsém, Narutonak igaza volt valaki követett minket, és mindjárt ideér.-mondta elmerengve Itachi, majd bámult a távolba, ahol egy porfelhő kezdett kibontakozni.

A többiek feszülten figyelték a porból kibontakozó alakot, akit lassan, de egyre erőteljesebben lehetett felismerni. A személy miután kilépett a porfelhőből oda sétált a szőkéhez, s rátette a kezét a vállára, aki egy biztató mosolyt küldött felé.

-Kankuro mi járatban vagy?-kérdezte még mindig mosolyogva a szőke.

-Üzenetet hoztam a Kazekagetól, de négyszemközt szeretnék veled beszélni.- válaszolt Kankuro, majd Narutoval, távolabb készült menni a csapattól, de egy ideges hang megakadályozta őket.

-Na mi az, dobe? Csak nem eljött a viszonzás ideje?-kérdezte feszülten Sasuke

-Fogd be teme! Itachi kérlek vigyázzatok Sasukéra, nehogy utánunk jöjjön.-kérte nyugodtabb hangon Naruto az idősebb Uchihától

-Rendben Naruto, de kérlek siess mert nem sokáig tudjuk visszatartani a bolond kis öcsémet.-válaszolta sóhajtva Itachi

A szőkeség egy lágy mosollyal jutalmazta meg szeretőjét, s utána Kankuroval együtt arrébb sétáltak hogy nyugodtan beszélgethessenek. Amint eltávolodtak a másik három Akatsukistól, Sasuke már indult is volna a szőkeség után; de bátyja és Tobi gyorsan lefogták a dühös fekete fiút.

-Hallgatlak Kankuro. Miért kerestél meg ilyen gyorsan?-kérdezte nyugodtan Naruto

-Gaara üzeni, hogy Konoha egyre jobban mozgolódik és azt beszélik hogy utánad akarnak indulni.-válaszolta komoran Kankuro

-Értem. Van még valami ami fontos lehet a számomra?-kérdezte egyre gondterheltebben a szőkeség

-Csak ez a levél, amit Gaara küldött neked. Megkért hogy adjam át üdvözletét és még azt kéri hogy vigyázz magadra Naruto.- felelte a kifestett arcú fiú, s átadta a szőkeségnek a levelet

A két fiú még beszélgetett egy kicsit, s közben visszaindultak a szőke csapattársaihoz; ahol Itachi és Tobi keserves erőfeszítések árán próbálták lenyugtatni a dühös Sasukét. Amint Narutoék visszaértek Kankuro gyorsan elköszönt tőlük, s visszaindult Sunába miközben a négyes kíváncsian olvasni kezdte a szöszinél lévő levelet. Amint a végére értek komor hangulatban indultak vissza a főhadiszállásra, ahol meg akarták osztani legújabb információjukat a Leaderrel. Ám még mielőtt elérték volna a búvóhelyüket a két idősebb Uchiha gyorsan irányt váltott, s Konoha felé kezdtek el menni. Narutoék kicsit meglepődtek a hirtelen irány váltáson, de egyikük sem akarta megkérdezni az okát. Az egykori csapat társak ismét gyilkos pillantásokkal jutalmazták a másikat, de kivételesen nem ugrottak a másik nyakának amivel egy kicsit megnyugtatták idősebb társaikat. Már egy ideje úton voltak a Levél felé, mikor Itachi és Tobi megállt hogy nyugodtan körbe tudjanak nézni valami szállás féleség után. A maszkos fiú jobbra indult és magával húzta Sasukét is, míg Itachi Narutoval az ellenkező irányba ment. Néhány perccel később a fiúk ismét csatlakoztak egymáshoz, s a maszkos fiú vezetésével elindultak egy magányosan álldogáló házhoz. Még mielőtt beléphettek volna Sasuke és Naruto ismét egymás torkának esett, amit két idősebb társuk már kezdett nagyon unni. Itachi hogy elterelje szőke szeretője figyelmét lágyan átölelte, s óvatosan távolabb húzta a szintén dühös Sasukétól akit Tobi gyengéd erőszakkal a házba terelt.

-Mi lenne ha sétálnátok egyet Itachi-san?-kérdezte idegesen a maszkos fiú

-Rendben Tobi, de mire visszaérünk próbált lenyugtatni a bolond kis öcsémet.-válaszolta komor hangon az idősebb Uchiha

Tobi csak bólintott, s gyorsan beterelte fiatal csapat társát az épületbe míg másik két társuk egy csendes sétára indult az erdőbe. Amint Itachi és Naruto eltűnt a maszkos fiúék szeme elől úgy kezdett Sasuke is megnyugodni, majd fáradtan rogyott le a fal tövébe.

-Minden rendben Sasuke-kun?-kérdezte aggódva társát Tobi

-Persze, de nem sokáig fogom bírni a dobe hülyeségeit és a bátyám közelségét.-válaszolta feszülten Sasuke

-Nem gondolod hogy kicsit megértőbb is lehetnél velük?-kérdezte félénken a maszkos fiú

-Egy frászt! Nem fogok megértőbb lenni, főleg nem a dobéval.-sziszegte dühösen a fekete fiú

-Legalább egy kicsit próbálj meg kedvesebb lenni velük.-kezdett könyörögni Tobi

-Mégis minek?-kérdezte fásultan Sasuke

-Mert ezzel mindenkinek csak jót tennétek és a főnök is leszállna rólatok.-válaszolta sóhajtva a maszkos fiú, miközben társa elé guggolt

-Szóval ha hajlandóak vagyunk elviselni egymást az usuratonkachival anélkül, hogy szidnánk egymást a főnök hajlandó lenne békén hagyni minket, igaz?-kérdezett vissza a fiatalabb fiú

-Valószínűleg igen.-felelte bizonytalanul Tobi

Sasuke fáradtan felsóhajtott, s tekintetét lassan az előtte guggolóra emelte. A maszkos fiú, leemelte spirális arc eltakaróját, majd vágyakozva az Uchiha szemeibe nézett. Sasuke közelebb csúszott Tobihoz, majd karját átfonta a fiú nyakán, s egyre közeledett ajkuk, míg el nem fogyott a távolság, s a két Uchiha ajka egy csókba nem forrt össze. A csók hevében, Tobi próbálta megszabadítani Sasuket a ruháitól, mely a ház különböző helyeire landolt. Az ifjabb Uchiha kezei, próbálták megszabadítani Tobit a ruháitól, ezért lecsatolta előbb a köpenyt, majd az összes többi ruhát ami a maszkos fiún volt. Tobi eldöntötte a fiút a földön, s szájával rátapadt annak kulcs csontjára, s szívni kezdte. A „maszkos” fiú ajkaival egyre lejjebb haladt partnere testén, miközben a hófehér mellkas minden négyzetcentiméterét felfedezte. Az ifjabb Uchiha halkan felsóhajtott az érzésre, s megpróbált idősebb társa felé kerekedni; de az idősebb fiú erősen tartotta magát. Még egy ideig eljátszadoztak azon hogy ki legyen felül, de végül Tobi kerekedett ki győztesen a kis csatájukból. Az idősebb fiú egyre jobban izgalomba hozta fiatalabb társát, s ujjaival lassan izgatni kezdte társa merevedő hímtagját; miközben ajkaival egyre lejjebb vándorol a hófehér bőrön. Sasuke halkan nyöszörögni kezdett Tobi alatt, miközben kezeivel végig szántott partnere hátán s ujjbegyeivel érezte a másik testén végig futó forradásokat és régebbi sérüléseket. A fekete fiú egy pillanatra meglepetten nézett Tobi fekete szemébe, aki nem igazán értette partnere hirtelen hangulat változását. A maszkos fiút nem különösebben izgatta az alatta fekvő merengő tekintete, s tovább folytatta partnere kényeztetését, míg ujjai lassan ráleltek a fiatalabb fiú bejáratára. Ujjaival lassan körözni kezdett, miközben ajkaival a másik ajkaira tapad s közben egyik ujját partnerébe csúsztatta. Sasuke annyira elkalandozott a Tobi testén lévő forradásokban, hogy már csak, a fájdalomra tért vissza amit a hátsófelében érzett. A fájdalomra, fel is szisszent a fiú, s Tobi hogy enyhítse fájdalmát apró csókot lehelt ajkaira, figyelem elterelés végett. A görcs miután eltűnt a fiú testéből, az Uchiha mozgatni kezdte az ujját partnerében, majd megtoldotta még eggyel. Sasuke egyre hevesebben vette a levegőt, miközben Tobi harmadik ujját is csatlakoztatta az előző kettőhöz és tovább tágította fiatalabb társát. Az idősebb Uchiha mikor elég tágnak érezte partnerét ujjait felváltotta saját merevségével, s az új érzésre mindketten hangosan felnyögtek; miközben Tobi egyre beljebb hatolt a fekete fiúba. Az idősebb fiú néhány pillanatra megállt, majd lassan mozogni kezdett fiatalabb társában; miközben szemével a másik arcát fürkészte. Tempójuk fokozatosan gyorsult, s közben egy-egy szenvedélyes csókot váltottak egymással, míg Sasuke kezei továbbra is Tobi hátán kalandoztak feltérképezve az idősebb fiú minden forradását. Az idősebb fiú egyre gyorsabban mozgott a fiatalabban, s szinte egyszerre érték el a gyönyör kapuját; hogy aztán kimerülten hulljanak alá. Még percekig pihentek egymás karjaiban, miközben Tobi óvatosan kicsúszott Sasukéból; s a köpenyét megkeresve betakarta magukat. A két fiú néhány perccel később álomba merült, s teljesen elfeledkeztem másik két társukról; akik bármikor visszatérhetnek hozzájuk. Eközben Itachi és Naruto lassú léptekkel sétált vissza a házikóhoz, ahol a meglepetéstől földbe gyökerezett a lábuk; mivel amint beakartak lépni az ajtón meglátták az önfeledten szeretkező párost. Az idősebb Uchiha gyorsan becsukta az ajtót, de előtte még kihúzta magával a szőkeséget s kissé zavartan néztek egymás szemébe.

-Hát nem épp így képzeltem a bolond kis öcsém lenyugtatását.-szólalt meg hosszas hallgatás után Itachi

-Én már azon is csodálkozok, hogy Tobi még mindig életben van.-motyogta zavartan Naruto

-Naruto kérlek ne vitázz az öcsémmel, legalábbis akkor ha a főnök is a közelben van.-váltott témát az idősebb Uchiha

-Mondtam Itachi, hogy a főhadiszálláson nem fogok vele vitázni; de azt ne várd tőlem hogy ha nincs a közelünkben a főnök ne essünk egymás torkának.-jegyezte meg komolyan a szőkeség

Az Uchiha csak felsóhajtott a válasz hallatán, de legalább fél sikerként elkönyvelhetik hogy Naruto hajlandó normálisan beszélni Sasukéval; ha a búvóhelyen vannak. Viszont inkább az aggasztotta Itachit, amit a szöszi nem mondott ki. Mindketten tudták hogy a béke az öccse és a Kyuubi hordozója között csak a főhadiszállásra vonatkozik; így várható volt hogy még néhányszor hajba kapnak mire visszaérnek a búvóhelyükre. Még hosszú percekig álltak a ház előtt, miközben a nap korongja lassan átbukott a horizonton elhozva magával az éjszaka csendes neszeit. A két fiú lassan ismét belépett a házikóba, miközben csendesen elosontak a békésen szuszogó páros mellett hogy ők is lefeküdjenek pihenni. Ahogy átértek egy másik szobába Itachi lágyan magához ölelte Narutot, s egy szenvedélyes csókot nyomott a szőke ajkaira; aki habozás nélkül viszonozta azt. Az Uchiha lassan leült és hátát a falnak támasztotta, miközben az ölébe húzta a szőkeséget aki készségesen bújt a védelmet nyújtó ölelésbe. Némán ölelték egymást s csendesen átléptek az álmok mezejére, hogy másnap újult erővel folytathassák küldetésüket. Másnap reggel Itachi és Tobi lassan ébredezni kezdett, miközben csendesen körül néztek a partnereiket keresve. A két idősebb fiú riadtan ugrott fel és gyorsan összeszedelőzködött, hogy megtalálják az elkóborolt „báránykákat”. Itachit és Tobi egyre jobban idegesítette a néma csend ami súlyos lepelként ült a tájon, s a két Uchiha gyors léptekkel ment ki a házból. A két fiú lába a földbe gyökerezett a látottaktól, s idegesen nyeltek egyet ahogy az előttük lévő hatalmas területen letarolt erdőt nézték. Tobiék némán egymásra néztek, majd gyors iramban elindultak a jól látható ösvényen hogy megkeressék Sasukét és Narutot.

Folytatás következik.......