11.rész:

Nyugodt mindennapok

Az éjszaka gyorsan eltelt, s elérkezett a reggel és a Konohába való visszatérés ideje. A társaságot Kakashi ébresztette, akik morcosan tettek eleget a jounin ébresztőjének. A csapat ásítozva botorkált le a konyhába, ahol Kakashi, Neji, Sakio és Sayani várták a kómás társaságot.

-Miért nem hagyott még minket aludni Kakashi-san?-kérdezte morcosan Itachi, s ásított egyet mellé

-Igen sensei, igazán hagyhatott volna aludni még egy kicsit minket.-motyogta ásítozva Naruto

-Sajnálom gyerekek, de mielőbb vissza kell térnünk Konohába.- válaszolta határozottan Kakashi

-Kér valaki egy kávét ébresztő gyanánt?-kérdezte az ásítozó társaságot Sakio

-Aha, nekem egy duplát adj.-ásítozott a szőkeség

A többiek egyetértően bólogattak, s mindannyian egy dupla fekete és extra erős kávét kértek. Naruto egy húzásra kiitta kávéját, s utána halványan összerándult ahogy a keserű folyadékot lenyelte. Ám nem a szőkeség volt az egyetlen, aki összerándult a méreg erős fekete folyadékra, hanem a társai is hasonlóan reagáltak.

-Meg-meg akartok mérgezni minket?-kérdezte levegő után kapkodva Hinata

-Dehogy ez eszünkbe se jutott Hinata-chan.- tiltakozott hevesen Sayani

-Ki főzte ezt a mérget?-kérdezte rekedtes hangon Naruto

-Hát...ő...tudod...-kezdett zavartan magyarázkodni Sakio

-Nyögd már ki és ne ködösíts.-sziszegte Sasuke, mivel még neki is erős volt a kávé pedig ő naponta itta a fekete folyadékot

-Ugyan már bátyó igazán elmondhatod nekik, hogy te főzted.-kotyogta közbe ártatlan hangon Sayani

-Bocs srácok tényleg nem akartam ilyen erős kávét főzni.-mentegetőzött a barna Anbu, miközben hátrált néhány lépést

A társaság csak egy dühös pillantást vetett Sakiora, majd mindannyian kisétáltak a házból. Kakashi elégedetten nézett a duzzogó társaság után, s néhány perccel később ő is csatlakozott hozzájuk. Miután mindannyian elhagyták a házat útjukat Konoha felé vették, s alig húsz perc múlva már a Levelek közt rejtőző falu utcáit rótták. Az álmos társaság a Hokage irodája felé vette az útját, s közben csodálkozva néztek a felbolydult falusiakra.

-Mi a fene folyik itt?-kérdezte még mindig kómásan Naruto

-Hamarosan megtudjátok.-válaszolta sejtelmes hangon Kakashi

A társaság nem kérdezett többet, hisz mindannyian tudták hogy információkat kihúzni az ezüst hajú jouninból szinte lehetetlen. Csendben folytatták útjukat a Hokage irodája felé, de még mielőtt elérhették volna belefutottak Sakurába. A kunoichi nyugodtan nézett csapat társai szemébe, s próbált kedves lenni velük elvégre a Godaime küldte őt a csapat elé.

-Sziasztok!-köszönt visszafogottan Sakura

-Szia Sakura-chan. Mi járatban itt?-kérdezte bizonytalanul Naruto

-Tsunade-sama küldött elétek, mivel a találkozót áttette a Hokage arcképek előtti térre.-válaszolta a kunoichi

-Köszönjük Sakura. Na akkor irány az arcképek előtti tér gyerekek.-vezényelte Kakashi

A csapat egy fáradt sóhajjal követte az ezüst hajú jounint és a kunoichit a kijelölt helyre, ahol már ott volt Tsunade Minato társaságában és a központi téren Konoha egész lakossága. A Godaime lassan belekezdett mondanivalójába, amit a tömeg érdeklődve hallgatott. Amikor a nő beszédében ahhoz a részhez ért, mikor közölte a falusiakkal hogy a Negyedik Hokage visszatért mindenki üdvrivalgásban tört ki. Ám nem ez volt az egyetlen bejelenteni valója Tsunadénak, s még azt is közölte a falusiakkal hogy nem csak a Legendás negyedik tért vissza hanem Naruto is; mire a tömeg általános zúgolódásba kezdett a szőke neve hallatán. Sasuke dühösen hallgatta a Konohaiak átkozódását, amit barátja nyakába szórtak és közel állt hozzá hogy beleavatkozzon az egyre jobban elfajuló helyzetbe. Ám még mielőtt bármit is tehetett volna Naruto megállította, mire az Uchiha döbbenten nézett szőke kedvesére. A szőkeség csak egy halvány nemet intett a fejével, miközben lassan lehajtotta azt hogy senki ne lássa a szemeiben gyülekező könnyeket.

-Naruto ne hagyd magad. Hisz nem tehetsz erről az egészről.-próbált a lelkére beszélni Sasuke

-Semmi értelme Sasuke. Úgy sem tudom megváltoztatni a falusiak véleményét. Vissza se kellett volna jönnöm, hisz tisztában voltam vele hogy ellenségesen fognak fogadni ha megtudják hogy ki vagyok valójában.-suttogta Naruto, miközben könnyei kibuggyantak szemeiből

-Ne hagyd el magad Naruto. Ne foglalkozz azzal mit mondanak az emberek. A barátaid tudják, hogy nem vagy szörnyeteg. Egyébként se akarlak ismét elveszíteni kicsi rókám.-súgta a szőke fülébe az ifjabb Uchiha, miközben óvatosan felemelte kedvese állát

Naruto engedte hogy barátja felemelje az állát és így könnyes kék szemeivel a megnyugtató feketékbe nézett, amiknek mélyén a düh szikrái lobogtak. Eközben a főtéren a falusiak tovább szidták a szőkét, ami már Itachit is kezdte dühíteni hisz a tömeg nem is ismerte rendesen a szőkeséget. Az idősebb Uchiha lassan előrébb lépkedett néhány métert, miközben szemeiben megjelent a dühtől izzó Sharingan ami pár pillanat múlva átváltott a Mangekyoura. Kakashi feszülten figyelte Itachi minden mozdulatát, hisz az Uchiha még mindig őrizet alatt állt. Az ezüst hajú jounin szemmel tartotta az idősebb Uchihát, aki a korlát közelébe sétált és onnan nézett le a tömegre Sharingantól izzó szemekkel. Tsunade egy apró kéz mozdulattal nyugalomra intette Kakashit, s kíváncsian várta Itachi következő lépését. Ám az idősebb Uchiha csak dühösen nézett a tömegre, akik a Sharingan láttán abbahagyták Naruto hangos szidását; s inkább csak magukban átkozták tovább a szőke fiút. A Hokage közelében lévőket meglepetésként érte a felbolydult tömeg elcsendesedése, s csak nehezen akarták elhinni a dolgot. Itachi elégedetten elmosolyodott, amitől az alant álló emberek enyhén megborzongtak.

-Ha valaki egy ujjal is hozzá mer nyúlni Naruto-kunhoz velem gyűlik meg a baja.-szólalt meg jeges hangon az idősebb Uchiha

-Egy áruló ne mondja meg nekünk, hogy mit tehetünk és mit nem!-kiabált be egy bátrabb férfi

-Lehet hogy áruló vagyok, de magukkal ellentétben én nem ítélek meg senkit sem anélkül hogy meg ne ismerném egy kicsit.-válaszolta hidegen Itachi

-Téged is meg kellene ölni, mint azt a szörnyet!-kiabálta egy másik férfi is előző társa beszólásán felbátorodva

-Próbálják csak meg, de abban biztosak lehetnek hogy nem fogom hagyni magam és nem érdekel ha utána a Hokage esetleg kivégeztet; mert megöltem néhány nagyszájú barmot.-felelte az idősebb Uchiha teljes nyugalommal, majd öccséhez és Narutohoz sétált

-Ezt nem kellett volna Itachi.- szólalt meg csendesen Naruto

-Engem nem érdekelnek az idióta véleményeik, de ha megtámadnak akkor végzek velük. S nem érdekelnek a következmények, mivel így is sok vér tapad a kezemhez mit számít még néhány baromé.-válaszolta hidegen Itachi, mire a körülöttük állók megdermedtek

A mondat után néma csend telepedett a társaságra, s még a lent lévő tömeg se kezdett ismét zúgolódni, mivel minden egyes szót tisztán hallottak. A néma csendet végül Tsunade törte meg azzal, hogy elbocsájtotta a tömeget míg ő maga a kis csapathoz sétált.

-Naruto néhány Anbut rendelek melléd, míg le nem csillapodnak a kedélyek.-szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon a Godaime

-De Tsunade-sama akkor én mi a fenét fogok most csinálni? Elvégre én lennék az egyik Anbu kapitány mégse várhatja el tőlem hogy a beosztottaim vigyázzanak rám.-próbált tiltakozni a szőkeség

-Ez nem javaslat volt, hanem parancs!-felelte dühtől szikrázó szemekkel Tsunade

Naruto egy hatalmasat nyelt a nő dühét látva, s inkább nem ellenkezett a testőrök ellen. A társaság lassan elindult a lépcső felé, de még mielőtt lemehettek volna néhány igen dühös shinobi robogott fel rajta.

-Még is mi a fenét képzeltél magadról te nagyon hülye! Hogy tehetted ezt a barátaiddal te idióta barom?-kérdezte egy kapucnis fiú dühösen, miközben megragadta Naruto gallérját

-Nyugodj meg Kiba. Ne húzd fel magad. Egyébként is van most elég baja Narutonak nem kell hogy még te is tetézd a düh kitöréseddel.-szólalt meg egy másik fiú nyugodt hangon, miközben megigazította nap szemüvegét

-Kiba? Shino? Miért jöttetek ide?-kérdezte döbbenten Naruto

-Miattad te bolond! Mikor meghallottuk hogy életben vagy úgy gondoltuk hogy meglátogatunk, de te ismét szőrén-szálán eltűntél.-morgolódott az Inuzuka fiú

-Hé minket se felejtsetek el!-szólt közbe Lee nagy vehemenciával

-Ti tényleg aggódtatok miattam?-kérdezte döbbenten a szőkeség

-Mégis mit gondolsz te nagyon idióta? Itt lennénk ha nem aggódtunk volna érted?-kérdezte Kiba egy mosoly kíséretében

Naruto meghatódva nézett az előtte álló csapatra, s kezeit a szeme elé emelte hogy elrejtse barátai elől a könnyeit. Ám könnyeit nem igazán sikerült elrejtenie társasi elől, s megsemmisülten hagyta hogy könnyei végig folyanak sápadt arcán. Sayani lassan Narutohoz sétált és óvatosan megsimogatta a könny áztatta arcot, mire a szőkeség halványan a lányra mosolygott.

-Ugyan már Naru. Ne csináld ezt. Itt vannak a barátaid és ők melletted állnak, ahogy mi is a bátyóval. Ugye tudod hogy te is a bátyám vagy?-kérdezte ártatlanul csillogó szemekkel Sayani

-Persze Saya, ezért akarsz folyton megfojtani.-válaszolta halkan nevetve Naruto

-Én nem is! Te vagy az aki soha nem tudsz rendesen megtartani.-válaszolta duzzogva a lány

-Ó igazán kis hölgy? Nem is tudom ki miatt fulladtam majdnem meg az elmúlt két napban többször is.-felelte incselkedve a szőkeség

-Nehogy azt mond hogy egyik-másik helyzet nem tetszett.-motyogta sértődötten Sayani

-Mégis milyen helyzetre gondolsz?-kérdezte rosszat sejtve Naruto

-Hát mikor Sasukéval együtt estem rád.-válaszolta elégedetten a lány

-Ó te kis pimasz ezt még visszakapod! Szóval akkor direkt ugrottál a nyakunkba hogy legyen mivel piszkálnod utána.-morogta a szőkeség

Sayani csak elmosolyodott és kiöltötte a nyelvét a szőkeségre, mire az elkezdte kergetni a lányt miközben a többiek halkan kuncogni kezdtek a két fél bolondozásán. A jó hangulatnak Sakio vetett véget, aki elkapva húgát megállította a fogócskát.

-Sayani kérlek viselkedj rendesen.-szidta meg bátyja

-Na jó ha már ilyen jó hangulat van mi lenne ha elmennénk valahova megünnepelni Naruto visszatértét és előléptetését?-kérdezte Kiba lelkesen

-Ez nem hiszem hogy jó ötlet figyelembe véve, hogy mi történt Tsunade-sama beszéde alatt.-motyogta bátortalanul Naruto

-Ha én vagyok az akadálya akkor ne aggódj Naruto-kun megígérem hogy rendesen fogok viselkedni és senkit nem küldök a más világra.-szólt közbe nyugodtan Itachi

-Ó te és a rendes viselkedés két külön fogalom Itachi.- mondta gúnyosan Sasuke

-Akarsz valamit öcsi?-kérdezte dühösen az idősebb Uchiha

-Bocs fiúk azt hiszem jobb ha én most haza viszem a marakodó párosunk, míg el nem fajulnak a dolgok.-mondta Naruto

-Mi lenne ha nálad tartanánk meg az összejövetelt?-csapott le a mondatra Kiba

-A lakásom nem elég nagy mindannyiunknak, s egyébként is jelenleg nem otthon lakok.-keresett egy hihető kifogást a szőke fiú

-Ugyan már Naruto-kun a kis öcsém háza elég nagy és ott mindannyian el férnénk.-szólt közbe Itachi, mire Sasuke egy gyilkos pillantással jutalmazta

-Ezért még megfizetsz Itachi!-suttogta az ifjabb Uchiha

Kibáék kaptak az ajánlaton és megbeszélték hogy legkésőbb másfél óra múlva Sasuke lakásán fognak találkozni, amit a fent említett személy nem igazán díjazott. Miután minden részletet megbeszéltek külön váltak útjaik, s mindannyian a saját dolgukra indultak hogy alig két óra múlva ismét élvezhessék egymás társaságát. Gyorsan eltelt a másfél óra, s Kibáék már az Uchiha ház ajtaján kopogtak mire bentről egy ingerült „jövök” volt a válasz. Sasuke miután beengedte a társaságot visszabaktatott a nappaliba, amit kicsit átrendeztek az összejövetelre s most egy elég tágas tér állt a szórakozni vágyók rendelkezésére. Itachi néhány perccel a vendégek érkezése után lépett ki a szobájából Hinatával az oldalán, mire néhányan azon nyomban helyet foglaltak a padlón döbbenetükben.

-Miről maradtunk le?-kérdezte hitetlenkedő hangon Lee

-Elég sok mindenről.-válaszolta mosolyogva Sayani

-Te ezt honnan tudod?-kérdezte ismét a bozontos szemöldökű

-Titok. De annyit elárulhatok, hogy nem Hinata-chan az egyetlen aki meglepetést tud okozni.-felelte rejtélyesen a lány

-Sayani kérlek fejezd be. Nem illik mások magán életét kiteregetni.-szólt a lányra megrovó hangon Naruto

-Ugyan már Naru. Mi rossz van abban ha valaki szerelmes?-kérdezte őszinte ártatlansággal a hangjában Sayani

Narutot a választól az ajtón felhangzó újabb kopogás mentette meg, s hálát adott az égnek vagyis inkább a vendégnek hogy félbeszakította a lány bizalmaskodó kérdéseit. A szőkeség gyorsan az ajtóhoz sietett és lassan kinyitotta azt, mire a küszöbön álló személyektől földbe gyökerezett a lába. Sasuke egy darabig figyelte az ajtóban szobrozó barátját, de miután még percek múlva sem mozdult el onnan kezdett aggódni érte. Az ifjabb Uchiha a szőkéhez sétált és óvatosan félre vonta őt az ajtóból, mire az újabb vendégek beléptek rajta.

-Á Shikamaru! Nem is tudtuk hogy ma jössz vissza Sunából- üdvözölte vidáman Kiba a belépőket

-Néhány napja a Kazekage kapott egy levelet Tsunade-samától, s úgy döntött hogy ő is velem jön. Na meg persze Temari és Kankuro is.-felelte Shika

-Azt hiszem lesz néhány meglepetés amitől ti is padlót fogtok.-válaszolta vigyorogva az Inuzuka

-Sasuke nem mehetnénk innen?-suttogta riadtan Naruto a fekete fülébe

-Nem. Nem fogom a bátyámra hagyni a házat. Azért ennyire nem bízok benne.-súgta vissza Sasuke

-Mit sugdolóztok ti ketten?-kérdezte kíváncsian Ino

-Semmi lényegeset.-válaszolta hidegen az Uchiha

-Enyje öcsi nem illik így bánni egy hölggyel.-dorgálta Itachi

-Te csak fogd be!-sziszegte dühösen Sasuke

A fivérek dühösen néztek egymás szemébe, amit Naruto egy bágyadt sóhajjal vett tudomásul. Még mielőtt közbe szólhatott volna Sayani megelőzte őt egy igen zavarba ejtő kérdéssel.

-Naru neked és Sasukénak lehet kisbabátok?-kérdezte ártatlan kíváncsisággal a lány

A két fiú döbbenten nézett a szürke hajú lányra, s a kérdés miatt se köpni se nyelni nem tudtak döbbenetükben. De nem voltak ezzel másképp a jelenlévők sem, s végül a helyzetet Itachi közbe avatkozása mentette meg.

-Sayani, tudod Sasukénak és Narutonak nem lehet közös kis babája.-válaszolta az Uchiha, miközben a lányhoz sétált

-Óh. Miért nem?-kérdezte enyhe csalódottsággal a hangjában Sayani

-Hogy is mondjam? A lényeg az hogy két fiúnak nem lehet egymástól kisbabája.-válaszolta az idősebb Uchiha enyhén zavartan

-Értem. Mond csak Itachi neked ugye lehet kisbabád?-tette fel ismét a kérdést a lány

-Igen, de nem csak nekem lehet hanem Sasukénak és Narutonak is.-válaszolta bizonytalanul Itachi

-Akkor miért mondtad az előbb hogy nekik nem lehet?-kérdezte kíváncsian Sayani

-Nem azt mondtam hogy nem lehet, csak azt mondtam hogy közös babájuk nem lehet; mivel mindketten fiúk.-válaszolta nyugodtan az Uchiha, bár arca teljesen elpirult

-Tudod Itachi szerintem nagyon kedves vagy.-jegyezte meg komoly hangon a lány

Az idősebb Uchiha nem tudott szóhoz jutni Sayani kijelentésétől, de még jobban meglepődött mikor a lány szorosan átölelte a derekát. Itachi nem igazán tudta mihez kezdjen Sayani közvetlenségével, de végül óvatosan és lágyan simogatni kezdte az ezüstös fürtöket. Sasuke teljesen ledermedt bátyja gyengédsége láttán, s döbbenetében ő is helyet foglalt a padlón miközben az ölébe húzta Narutot- már úgyis mindegy alapon. A szőkeség szorosan befészkelte magát fekete társa ölébe, miközben barátaik leesett állal figyelték a jelenetet. Naruto elmosolyodott, majd halkan de érthetően megszólalt.

-Na akkor most ünnepelünk vagy a szátokat tátjátok. Egyébként üdvözlet itt nálunk Gaara.- mondta a szőkeség

-Na mesélj hogy-hogy így megváltoztál Naruto?-jött a Kazekage nyugodt kérdése

Naruto lassan beszélni kezdett, s beszámolóját kiegészítette Sasuke és Itachi is; bár a fivérek egy-egy beszólást elengedtek a másik felé de nem keveredtek újabb heves szóváltásba. Kibáék csodálkozva hallgatták a hármas beszámolóját, amibe néha-néha Sayani is beleszólt. A társaság egyre jobban feloldódott és lassan fogyni kezdtek az alkohol tartalmú italok, s a kedvük is egyre jobb lett. Egészen éjfélig beszélgettek és iszogattak, miközben mindenki elmesélte mi történt vele míg nem találkoztak. A csapat egy része hajnali egy előtt haza botorkált, persze volt néhány kivétel is akik csak két óra környékén távoztak az Uchiha házból. A rendrakást a ház lakói másnapra tették, s miután mindannyian lefürödtek aludni tértek ki-ki a saját szobájába.

6 hónappal később

Naruto végre szabadon mozoghatott Konohában, anélkül hogy két Anbu mindig a nyomában lett volna. Sasuke még mindig morgolódott hogy a bátyjával kell megosztaniuk lakásukat, de azt el kellett ismernie hogy Itachi rengeteget változott az eltelt hónapok alatt. Az idősebb Uchiha őrizetét is csökkentették, s most már szabadon mozoghatott Konoha határain belül; de ha csak egy rossz mozdulatot is tesz akkor véglegesen bebörtönözik. Itachinak eszében sem volt elrontani nehezen kivívott szabadságát, s inkább minden figyelmét Hinatának és öccse piszkálásának szentelte. Időközben a Hyuuga lányról kiderült hogy az Uchiha klán gyilkosával jár, amit szülei nem néztek jó szemmel; de semmit nem tehettek a kapcsolatuk ellen. Mivel azt még ők sem akarták, hogy a lányuk lány-anyaként végezze. Sakio továbbra is Kakashival volt, akivel végül összeköltöztek s nyugodtan tengették mindennapjaikat egy-egy küldetéssel megfűszerezve. A barna fiú ott hagyta az Anbut , s inkább a jouninhoz hasonlóan tanítani kezdett a ninja akadémián. Naruto továbbra is az Anbu egyik kapitánya volt, s rengeteg időt töltött Minato társaságában, akiről időközben megtudta hogy az apja. A szőke fiút eleinte sokkolta a hír, de Sasukénak köszönhetően hamar megbarátkozott a gondolattal. Sayani továbbra is Konohában volt Sasuke és Naruto felügyelete alatt, s hogy a szőkeség még véletlenül se unatkozzon Tsunade még Tobi felügyeletét is rábízta. Az Uchiha fivérek az együtt élés kényszere miatt egyre kevesebbet veszekedtek, s kezdett helyre állni a testvérek kapcsolata amit főleg Narutonak és Hinatának köszönhettek, akik mindig leállították a vitákat a két fiú közt. Tobi csak csendes szemlélőként vett részt a párok életében, s rengeteget beszélgetett Sayanival, aki nagyon megkedvelte a nála jóval idősebb férfit. Szürke szemű lány sok csínyt követett el főleg a szőke Anbu számlájára, de ezt mindenki elnézte neki hisz vidámságot vitt a szürke mindennapokba; amik főleg küldetésekből és Anbu megbeszélésekből álltak. Minato sokat vendégeskedett az Uchiha házban, s mosolyogva nézte a boldogságtól csillogó arcokat. Végre mindenki megtalálta a boldogságát, s nyugodtan éltek egymás mellett.

Vége