Kárhozottak
Liriel 2007.12.19. 10:54
2.rész:
Isten
hozott Kanji-ban
Miután
maga mögött hagyta a tisztást az
álmélkodó
Kisaméval és Zetsuval halkan elkuncogta
magát,
ahogy eszébe jutott a két férfi
döbbent
ábrázata. A sikeres küldetés
után a
Tűz országának határában
tűnt fel
ismét, ahonnan már csak
néhány lépés
választotta el őt és a gömbök
foglyait
Kanjitól. Lassú léptekkel
átlépte
a határt és a foglyok
számára ismeretlen
terepen folytatták útjukat, ahol minden
lehetséges
búvóhelyről árgus szemekkel
figyelték
őket. Az idegent mintha egyáltalán nem zavarta
volna a
rájuk szegeződő éhes tekintetek
tömkelege, de a
gömbben lévőket kirázta tőle a hideg.
Már
kezdtek megnyugodni mikor meglátták a
tőlük nem
messze lévő falut, s egyre közelebb
értek hozzá;
de még mielőtt beléphettek volna a kapun
néhány
igen érdekes lény támadt
rájuk.
-Hm micsoda
vacsora kínálat.-szólalt meg a nagyobb
reszelős
torok hangon
-Ki kell
ábrándítsalak titeket, de ma
éhen
maradtok.-suttogta a köpenybe burkolózott idegen
-Mégis ki
vagy te, hogy ellent mondj nekünk?-kérdezte
hörögve
a kisebbik
-Valaki aki
könnyedén végezhet veletek, ha nem
álltok
félre az
útjából.-válaszolta
még
mindig suttogva a köpenyes
-Jó leszel
elő ételnek kis
mitugrász.-hörögte az első
alak
-Nem a méret
a lényeg.-kezdte suttogva-Mikor tanuljátok
már
meg? Egyébként ha annyira éhesek
vagytok
keressetek más vacsorát magatoknak.-tette
hozzá
nyugodtan suttogva
A két lény
egyszerre hördült fel majd megindultak a
köpenyes
felé, de az idegen könnyedén
kitért előlük.
A gömb foglyai érdeklődve figyelték a
kissé
egyoldalú harcot, mikor a két lény
ismét
a „vezetőjükre” támadt. A
köpenyes ismét
kitért a támadás elől, de kapucnija
lecsúszott
a fejéről. A két lény
megállt és
hátrált néhány
lépést, míg
a foglyok értetlenül nézték a
jelenetet.
-Te vagy az
papnő?-kérdezte elhűlve a nagyobb lény
-Nem vagyok
papnő. S most álljatok félre az
utamból.-szólalt
meg lágy női hangon az idegen
A két lény
pillanatok alatt eltűnt a szemük elől, s a lány
visszahúzta kapucniját a fejébe majd
szó
nélkül folytatta útját a falu
felé a
nyomában lebegő gömbökkel.
Körülbelül
két óra múlva már a falu
központja
felé tartottak, s néhány perccel
később
beléptek egy hatalmas épületbe a
központi tér
mellett. Az épület belsejében teljes
homály
uralkodott, így a foglyok nem igazán
tudták
megállapítani a lány által
bejárt
útvonalat. Úgy 15 perces séta
után
megálltak egy nagy ajtó előtt, amin a
köpenyes
lány kopogás nélkül
sétált be
a nyomában lebegő gömbökkel. Ahogy
beléptek
a szobába vagy irodába-amit a bent
uralkodó
gyenge fényben nem igazán tudtak
megállapítani-egyből
köszöntötték őket.
-Gyors voltál,
édesem. Isten hozott itthon.-hallatszódot egy
vidám
férfihang a félhomályból
-Tudod hogy nem
szeretek teketóriázni.-válaszolta
kellemes
hangján a lány
-Tudom, kicsim,
ezért is szeretlek annyira.-felelte vidáman a
homályban
lévő alak
-Hányszor
mondjam még hogy nem vagyok sem a kicsid sem az
édesed,
Minato.-motyogta unott hangon a lány
-Gonosz vagy,
Kagome, de legyen ahogy akarod hisz te vagy az egyetlen aki ember
számba vett/vesz.-mondta megkomolyodva Minato
-Ne haragudj nem
akartalak megbántani.-suttogta bocsánat
kérő
hangon a lány, s a férfi
közelébe sétált
-Ugyan miért
haragudnék rád?-kérdezte Minato
-Talán
azért mert mindig szemtelen vagyok
veled!?-kérdezte
komolyan Kagome
-Ugyan ez
kifejezetten üdítő ezen az unalmas
helyen.-válaszolta
tréfásan a férfi
Kagome halványan
elmosolyodott és a homályban
álló
Minatohoz sétált, aki amint a lány
elé
ért felemelte a kezét hogy megsimogassa az
arcát.
A gömbök foglyai értetlenül
figyelték a
párbeszédet, s tovább
figyelték az
eseményeket. Ahogy közelebb értek a
homályban
lévő alakhoz végre kitudták venni a
kinézetét,
s néhányan teljesen elkerekedő szemeket
meresztettek
rá. A férfinak félhosszú
szőke haja és
tenger kék szeme volt, s vidáman mosolygott az
előtte
álló lányra; aki kapucnija
homályából
figyelte Minatot.
-Szívesen
megérintenélek, de legnagyobb
bánatomra ez
teljesen lehetetlen.-mondta a férfi, miközben
visszahúzta
kezét
-Nem akarok hamis
reményeket kelteni benned, de lehet tudok ezen a bajodon
segíteni.-mondta elgondolkodva Kagome
-Tudom, hogy nem
mondanád ezt ha nem lennél biztos a siker egy
apró
szikrájában.-felelte nyugodtan a férfi
-Milyen jól
ismersz, de ha sikerül is akkor sem tudok napi 12
óránál
többet adni neked, legalábbis egyenlőre ez a
maximum
amire képes vagyok.-válaszolta kissé
bizonytalan
hangon Kagome
-Én már
annak is örülni fogok, ha csak 1
órára ismét
élőlehetek.-válaszolta nyugodtan Minato
Kagome csak
bólintott és erősen koncetrálni
kezdett,
miközben a gömbben lévőknek leesett hogy
ki fogta
el őket.
-Anyám!
Ekkora szívást! Egy lány kapott el
minket minden
nehézség nélkül. Ez nagyon
gáz!-kiáltott
fel Naruto
-Ne ordibálj,
dobe! Senki sem süket!-torkolta le Sasuke egykori csapat
társát
-Te csak ne
parancsolgas nekem szemét Uchiha.-sziszegte a fogai
közt
a szőke fiú
A két fiú
gyilkos tekintettel mered a másik szemébe s
egyáltalán
nem foglakoztak azzal, hogy mit szólnak a
körülöttük
lévők. A "szemmel" ölésnek Gaara hangja
vetett véget.
-Ez szánalmas!
Úgy viselkedtek mint egy szerelmes pár.
Jó hogy
nem estek egymásnak mindenki szeme előtt. Azt hittem, hogy
te
legalább okosabb vagy Sasuke Uchiha.-mondta
halálos
nyugalommal a homok ninja
Az említettek
egy pillanatra megdermedtek majd egyre
vörösödő
arccal hátat fordítottak egymásnak. A
többiek
látva a két fiú zavarát
halkan
felnevettek, s percekig próbálták
visszanyerni
önuralmukat.
-Na mi ez a
fergeteges jó kedv?-kérdezte vidáman
Minato
-Semmi
különös
csak kicsit helyre raktam a
"házaspárunkat"-válaszolta
nyugodtan Gaara, mire Sasuke és Naruto még jobban
elvörösödött
-Gaara te is
tudod hogy ez nem igaz!-kiabálta Naruto rák
vörös
arccal
Minato csak
elmosolyodott és óvatosan lefejtette az előtte
álló
lány köpenyét, ami hangtalanul
csúszott a
földre. A gömbben lévők szeme
ismét
elkerekedett a lány láttán, akinek
derékig
érő fekete haja és meleg gesztenye barna szeme
volt.
-Hahó
fiúk! Csukjátok be a
szátokat.-szólt
rájuk nyugodt hangon Kagome
-Ugyan édesem,
ne rontsd el a kedvüket.-mondta Minato magához
ölelve
a lányt
-Minato! Még
csak most kaptad vissza az életed, de ahogy látom
jobb
lett volna ha szellem maradsz.-motyogta a lány
-Jól van
megpróbálok higgadt maradni, de most menjetek
pihenni.
Később én is csatlakozok hozzátok,
cicám.-mondta vigyorogva Minato
-Rendben, szívem,
de ne késs.-válaszolta szintén
mosolyogva Kagome
-Reménykedhetek,
hogy megenyhülsz irántam?-kérdezte
negédes
hangon a férfi
A gömbben
lévők csak figyeltek és
próbálták
visszatartani heves kuncogásukat, amit a
párbeszéd
váltott ki belőlük. Kagome csak elmosolyodott
és
könnyed léptekkel kisétált a
szobából
a nyomában lebegő gömbökkel. Az
épületet
sokkal gyorsabban hagyták el, mint mikor korábban
bementek oda. A lány nyugodt léptekkel
sétált lakása felé, s
út közben köszöntötte
az ismerőseit akiknek nagy része már
rég nem
élt. Ezt a tényt nem mindenki viselte egyszerűen,
ami
egyáltalán nem lepte meg a lányt főleg
hogy
néhány személyen átlebegtek
a gömbök.
-Hol a fenében
vagyunk és mik ezek a fickók?-kérdezte
egyre
hisztérikusabb hangon Naruto
-Nyugodj meg,
usuratonkachi.-szólalt meg hidegen Sasuke
-De, de megint
átmentünk az egyik....-kezdte újra a
szőkeség
-Csend,
dobe!!-szólt rá ismét a fiatalabb
Uchiha
-Téged....-próbált
ismét szóhoz jutni a szőke fiú, de
volt társa
megakadályozta benne
Sasuke hirtelen
ötlettől vezérelve megcsókolta egykori
csapat
társát, hogy végre csendben maradjon.
Kósza
ötlete remekül bevált
legalábbis addig amíg
el nem fogyott a levegőjük és kénytelen
volt
elválni a szőkeség ajkaitól. Naruto
néhány
másodpercre leblokkolt majd újult erővel
próbált
szóhoz jutni, amit ismét fekete társa
akadályozott meg egy újabb csókkal.
Ám
módszerének volt némi kellemetlen
mellék
hatása, amit az egyre kényelmetlenebbé
váló
nadrágja bizonyított. Az
elnémítás
fájdalmasan sikeres lett Sasuke
számára, amit
még tetézett az Uchiha egyre nehezebb
légzése
is. A többiek semmit se vettek észre két
társuk
akciójából, s inkább
megpróbáltak
rájönni miként
szökhetnének meg; de
eddig egyiküknek sem akadt használható
ötlete.
-Megjöttünk.-szólt
az elmélázott társasághoz
Kagome
-Te jó ég
ez még a mi
főhadiszállásunknál is
nagyobb,hm.-motyogta Deidara
-Igazán?-kérdezte
mosolyogva a lány
-Nem egészen,
Deidara csak túloz.-szólalt meg fagyosan Itachi
Kagome
elmosolyodott és belépett a két
szintes házba,
ami ragyogott a tisztaságtól. Amint mindannyian
az
ajtón belül voltak a lány feloldotta a
gömböket,
s azok foglyai ismét szabadok voltak. Narutoékat
felkészületlenül érte a
gömb hírtelen
eltűnése, s egymáson landoltak a többiek
vigyorgásának kereszttüzében.
Naruto ért
elsőnek földet és közvetlenül
ráesett
egykori csapattársa, mire a szőkeség
fájdalmasan
felnyögött a hírtelen
ránehezedő súly
többlettől. Ám nem csak a szőke fiút
érte
fájdalmasan a gömb megszűnése, hanem
Sasukét
is aki szerencsétlenségére egy kunai
késben
landolt.
-Úgy látom
élvezitek a helyzetet.-jegyezte meg fapofával
Gaara
-Szívesen
cserélnék veled, Gaara, mivel Sasuke nem
épp
pehelykönnyű.-jegyezte meg fájdalmas hangon Naruto
-Köszönöm
dobe, én is szeretlek. Tudtam hogy rendes vagy, de azt nem
gondoltam hogy ennyire.-felelte maró gúnnyal a
hangjában Sasuke
-Szállj
már le rólam,
Sasuke-teme.-nyöszörögte a
szőkeség fájdalmasan
-Örömmel
dobe. De következőleg figyelj a
felszerelésedre.-válaszolta
morcosan az ifjabb Uchiha
Sasuke lassan ülő
helyzetbe tornázta magát, s egy fintor
kíséretében
húzta ki az oldalába állt kunait. Nem
sokkal
később már Naruto is ült, de egy
pillanatra
elakadt a lélegzete a mellkasába
hasító
fájdalomtól. A szőkeség
összegörnyedt
a fájdalom hatására, amit egyenletes
mély
lélegzetekkel próbált
csillapítani.
Lassan mindenki a két földön ülő
fiú
felé fordult, s meglepetten néztek
rájuk.
-Vegyétek
le a felsőtöket, hogy megtudjalak vizsgálni
benneteket.-szólt rájuk határozottan
Kagome,
miközben melléjük guggolt
-Na-ni?-nyögte
ki egy köhögő roham
kíséretében
Naruto, aminek az eredménye egy adag vér lett
-Mutassátok
azokat a háborús
sérüléseket.-válaszolta
tréfásan a lány
-Mit akarsz
velünk csinálni? Így akarsz
végezni
velünk?-kérdezte komoran Sasuke
-Semmit, de ha
magadtól nem teszed amit mondok akkor kénytelen
leszek
erőszakhoz folyamodni. Valamint semmi kedvem feltakarítani a
hulláitokat az előszobámból.-mondta
nyugodtan
Sasuke dühösen
fordította a tekintetét Narutóra , s
dühe
ijedtségbe csapott át ahogy egykori
csapattársa
egyre sápadtabbá váló
arcát nézte.
Kagome komor tekintetét a két fiún
tartotta, s
várta hogy végre hajtsák a
kérését.
Ám még mielőtt bármit is tettek volna
a szőke
fiú egy újabb adag vért
köhögött
fel.
-Azonnal le kell
fektetnünk a szöszit.-adta ki a parancsot
ellentmondást
nem tűrő hangon Kagome
-Honnan tudjuk
hogy megbízhatunk benned? Elvégre te
raboltál el
minket.-mondta fagyosan Gaara
-Fogalmazzunk úgy
hogy nincs más választásotok, s
egyébként
is az egyik legjobb gyógyító
áll
előtetek.-hallatszódott a bejárati
ajtóból
Minato hangja
A társaság
nem szólt semmit csak némán
követték
a lány utasításait, míg
Minato szótlanul
figyelte Kagome minden egyes mozdulatát. Miután
Narutot
lefektették a lány nappalijának
kanapéjára
Kagome néhány gyors kézjelet
formált, s
hamarosan a társaság előtt lebegett a szőke
fiú
belső szerveinek képe. A vibráló
kép
láttán volt akinek enyhén felfordult a
gyomra,
de nem fordult el mivel kíváncsi volt a
lány
technikájára. Kagome erősen
koncentrált az
előtte lebegő képre, s miután mindent
megszemlélt
az ujjával a szőkeség
tüdejére mutatott;
ami egyből megnagyobbodott.
-Hm. Iszonyú
mázlija van a szöszinek. Az a
néhány
bevérzés nem jelent nagy gondot, s akkor lenne
baj ha
több egybe függő
zúzódás lenne a
tüdején.-vázolta a tényeket
Kagome
-Ez most mit
jelent, hm?-kérdezte kíváncsian Deidara
-Azt jelenti hogy
a barátotoknak nagyon jó védő angyala
van.
Kagome hamarosan helyre hozza a belső
sérülések
nagyobb részét, s utána a gyorsabb
gyógyulás
érdekében a megfelelő
gyógynövényekből
készült teát ad
neki.-válaszolta a lány
helyet Minato
-Ő nem a
barátunk.-szólalt meg első ízben Sasori
Kagome
egyáltalán
nem figyelt a beszélgetésre, hanem
miután
elengedte "átvilágító"
jutsuját
Naruto gyógyításának
szentelte figyelmét.
A lány kezeit Naruto mellkasára fektette
és
elkezdte gyógyítani a fiút,
miközben a
többiek értetlenül figyelték a
lány
kezét körülölelő
rózsaszín
fényt. Míg Kagome
gyógyított addig Minato
heves vitába keveredett az Akatsuki tagjaival, akik
mindenképpen megakarták tudni milyen jutsut
használ
a lány. Gaara és Sasuke unottan figyelte a
vitázókat,
s inkább a lányt és a szőke
fiút
figyelték. A vita hamarosan elült s mindenki
visszafordította a tekintetét Kagome
felé, aki
idő közben befejezte Naruto
gyógyítását.
A szőkeség hevesen ült fel és
meglepetten vette
észre hogy sokkal könnyebben kap levegőt, mint a
"baleset" után.
-Most már
nem lesz baj, de ha rosszul érzed magad szólj
nyugodtan.-mondta Kagome
-Köszönöm,
hogy segített.-válaszolta tisztelettel a
hangjában
Naruto
-Ugyan semmiség
és most jöjjön a másik hadi
rokkant.-jegyezte
meg mosolyogva a lány
Mindenki
elmosolyodott a megjegyzés hallatán,
kivéve az
érintett aki durcásan nézett a
gesztenye barna
szemekbe. Kagome lassan felállt és
Sasukéhoz
sétált, akit kézen fogva a
kanapé végébe
ültetett.
-Ismertek
gyógymódokat a sebeitek
ellátására?-kérdezte
kíváncsian Kagoem
-Nincs szükségem
ilyen ismeretekre.-válaszolta egyszerre Gaara és
Sasori
-Mégis ki
látja el a súlyosabb
sérüléseiteket?-kérdezte
értetlenül a lány
-Kakuzo.-válaszolták
az Akatsuki tagjai
-Kabuto.-bökte
ki kelletlenül Sasuke
-A medinin
ninják.-motyogta Gaara és Naruto
-Te édesem.-tette
hozzá vigyorogva Minato
-Akkor itt az
ideje gyakorolni kicsit.-mondta Kagome
-Nem vagyok
kísérleti nyúl.-sziszegte az ifjabb
Uchiha
-Na jó még
most ellátom a sebeiteket, ha van de következőleg
magatok fogjátok csinálni.-jelentette ki
határozottan
a lány
A fiúk egy
emberként hördültek fel a parancs
hallatán,
de inkább nem tiltakoztak ellene. Miután jobban
átgondolták a "javaslatott" kezdtek
megbarátkozni vele, s kíváncsian
várták
az első órát.
-Miért is
kell nekünk gyógymódokat
tanulni?-kérdezte
kíváncsian Minato
-Azért
drága Yondaime, mert ha én
küldetésen
vagyok nincs ki ellása a
sérüléseket.-válaszolta
negédesen KAgome
A hét
fiúból néhányan
megdermedtek a szőke
férfi másik neve hallatán, s a
többiek
szeme is elkerekedett kissé a tényekre.
Folytatás
következik.......
|