5.rész:

Testvér viszály

Sasuke dermedten figyelte az önfeledten beszélgető Narutot, aki halvány mosollyal az arcán mesélt valamit Itachinak. Az ifjabb Uchiha a legszívesebben odament volna hozzájuk, s a fülénél fogva rángatta volna el onnan az ő szőkeségét. A fekete fiú észre se vette hogy a közelében állók gyorsan tisztes távolságba húzódtak tőle, mivel megérezték a fiú gyilkos auráját. A csendet a becsörtető Hidan törte meg, aki dühösen motyogott az orra alatt.

-Jashin-sama esküszöm, hogy hamarosan rengeteg áldozatot fogsz kapni ha végre az az idióta pénz mániás nem avatkozik közbe.-dohogott az orra alatt a jól fésült

-Hidan-san minden rendben?-kérdezte kíváncsian Tobi

-Jashin-sama megért engem.-válaszolta Hidan és ment tovább

-Ebbe meg mi ütött, hm?-kérdezte Dei elképedve

-Fogalmam sincs Deidara-senpai, de most nem szívesen állnék az útjába.-válaszolta a maszkos fiú

-Én se Tobi, hm.-felelte Dei is

Sasuke észre se vette a körülötte folyó párbeszédet, s Sharingantól izzó szemeit a bátyjára és a volt csapat társára függesztette. A fekete fiú gondolatban már legalább ezerszer végzett „imádott” bátyuskájával, de a valóságban még sikerült megőriznie viszonylagos hideg vérét. Újdonsült társa csak annyit vett észre, hogy a fiatal fiú dühösen a beszélgetők felé lépked kezében néhány kunaijal. Ám még mielőtt Sasuke bármit is tehetett volna Itachival és Narutoval Pein jelent meg a társaságban, s kíváncsian nézett a fiatal Uchihára.

-Na jó figyeljen mindenki, mert nem fogom még egyszer elmondani.-szólította meg a tagokat a Leader

-Ez szívás mivel Naruto nehéz felfogású.-motyogta Sasuke, amit csak Tobi hallott

-Miért mondod ezt Sasuke-kun?-kérdezte halkan a maszkos fiú

-Mivel volt hozzá szerencsém, hogy elmagyarázzak neki néhány dolgot; de a felfogása nagyon lassú.-válaszolta morcosan az ifjabb Uchiha

-Mindenki itt van végre?-kérdezte Pein

-Egyedül Zetsu-san hiányzik.-válaszolta Tobi

-Szóval akkor csak Zetsu hiányzik, mivel Kisame halott. Mind tudjátok, de az újak kedvéért ismét elmondom már csak egy bijuut kell elkapnunk.-kezdte Pein- Tobi te és Sasuke itt maradtok, s még egy darabig nem mentek sehova. Hidan és Kakuzu elmegy és megkeresi a bijuut. Sasori és Deidara ti rendbe rakjátok azt amit voltál olyan szíves tönkre tenni Tobival és ők is segítenek nektek. Itachi te és Naruto kicsit körülnéztek és tudjátok meg nem-e készül valamire Konoha.- tette hozzá

-Főnök most nekem komolyan takarítanom kell a két idióta miatt?-kérdezte morcosan Sasori

-Igen, mivel nem figyeltél eléggé a társadra.-válaszolta a Leader, s részéről befejezte az eligazítást

A többiek szó nélkül engedelmeskedtek Peinnek, s mindenki ment a saját feladatát végezni. Itachi és Naruto épp Sasuke és Tobi mellett sétáltak el, mikor a fekete megfogta bátyja kezét s Sharingantól izzó tekintettel nézett a másik Sharinganjába.

-Ha egy újjal is hozzá mersz érni Narutohoz megöllek.-sziszegte bátyjának Sasuke

-Nem gondolod hogy ezt nem neked kellene eldöntened bolond kis öcsém?-kérdezett vissza Itachi

-Nem érdekel a véleményed, de ha hozzá mersz nyúlni végzek veled.-válaszolta dühösen a fiatalabb testvér

-Elég legyen Sasuke! Nem te döntöd el hogy kivel mit és mikor csinálok, világos? S most hagyj békén minket.-szólt vissza Naruto, s arcát a fivérek felé fordította

Sasuke meglepetten pislogott a szőkére, s meglepetésében még bátyja karját is elengedte. Miután Itachi megszabadult öccse szorításából Narutoval együtt elhagyták a főhadiszállást, s útjukat először a Homokban rejtőző falu felé vették. Az Uchiha nem igazán értette miért mennek Sunába, de ezt az aggályát nem akarta megosztani újdonsült társával s csak csendesen haladt mellette. Itachi a faluba érkezés előtt, kifakadt.

-Mond már el, hogy minek megyünk a Homok faluba!-akadt ki Itachi, s Naruto elé állt, hogy ne tudjon tovább menetelni.

-Hmm, tisztára mint Sasuke!-mondta az Uzumaki kölyök, s kikerülte az Uchihát és ment tovább.

-Engem te ne hasonlítgassál ahhoz a szerencsétlenhez!-vágott vissza a fekete s egyre dühösebb lett, s chakrája kezdett megjelenni körülötte.

-Pedig hasonlítasz rá, akár akarod akár nem!- mondta Naruto nyugodt hangon, s nézte Itachi dührohamát.

Az Uchiha elkezdett menni a szöszi felé, aki várta a fekete fiú tettét, de mikor elég közel volt hozzá, megállásra késztette a fiút, s kezével végig simított az arcán.

-Ebben nem hasonlítasz az ifjabb Uchihára!.-mondta Naruto, s ezzel lenyugtatta az Uchihát, aki meglepődött az előbbi tetten,de nem tette szóvá.- A faluba meg személyes okok miatt megyünk.- mondta majd folytatták útjukat.

-Mégis milyen személyes okok miatt?-kérdezte Itachi nyugodtabb hangon

-A legtöbbet akkor tudhatjuk meg Konoha terveiről, ha az egyik szövetségesénél faggatózunk.-válaszolta nyugodtan a szőkeség, majd folytatta útját

Itachi néhány pillanatig értetlenül pislogott Naruto után, majd lassan felzárkózott a szőke fiúhoz s még mielőtt átlépték volna a kaput a szöszi megállt.

-Legjobb lesz ha levesszük az Akatsuki egyenruháját.-szólalt meg Naruto

-Mégis miért?-kérdezte Itachi teljesen összezavarodva

-Mert mint barátok jövünk Sunába, s valódi célunk csak a Kazekagenak akarom elmondani.-válaszolta a szőkeség, majd a köpenyt levette és elrakta

Itachi követte Naruto példáját, s mindkettejük köpenyét belerakták a szőke hátizsákjába, majd beléptek a kapun ahol Kankuro üdvözölte a belépőket. A szőkeség mosolyogva üdvözölte az eléjük lépő kifestett arcú fiút.

-Helló Kankuro! Rég találkoztunk. Mi újság felétek?-kérdezte halványan mosolyogva Naruto

- Éljük az életünket, és építgetjük tovább a falunkat.-válaszolt a festett fiú.- Mért jöttetek ily messzire Konohától?-kérdezte hirtelen Kankuro

- A Kazekagehoz jöttünk, fontos beszélni valóm lenne vele. Addig is ha lennel szíves lekötnéd Itachit, személyes dologról van szó.- kérte meg Kankurut, aki bólintva jelezte beleegyezését, s elmutogatta a szöszinek hogy merre van a Kazekage irodája.

Naruto amint ugrálva eltűnt Itachi szeme elöl az halkan felmordult, s magába szitkozódott hogy a szöszi itt hagyta.

A szöszi közben elérte az irodát ahol a Kazekage volt reményei szerint, s bekopogott, majd egy „gyere” után benyitott.

-Üdv Naruto, mi járatban? Régen láttalak. –üdvözölte a Kazekage majd halványan elmosolyodott.

- Szia Gaara, beszélni szerettem volna veled, illetve megkérni téged valamire.- mondta Naruto.

- És mi lenne az?- kérdezi nyugodt hangon a vörös.

- Szeretnélek megkérni hogy ne menj Konoha közelébe.- mondta feszélyezett hangon a szöszi.

-Mégis miért ne, Naruto?-kérdezte meglepetten a Kazekage

-Több okból is. Az egyik hogy nem tudom még meddig fog állni a másik meg nem akarok egy régi jó barátot elveszíteni.-válaszolta Naruto

-Beszélj világosan Naruto. Miért ne segítsek Konohának, mikor a szövetségeseink? S miért hagytad magad mögött az otthonod?-tette fel újabb kérdéseit Gaara

Naruto vett egy mély lélegzetet majd némi megfontolás után halkan beszélni kezdett, miközben a Kazekage kíváncsian hallgatta barátja beszámolóját. Órákig beszélgettek egymással, s megérkezésük után körülbelül három órával Naruto elbúcsúzott Gaarától s Itachi keresésére indult. Az Uchiha idegesen várta társa felbukkanását, s magában már jó párszor elátkozta a szőkét ötlete miatt.

-Mégis mi a fenét csináltál eddig?-sziszegte Itachi társa fülébe

-Nyugodj meg csak egy hosszúra nyúlt baráti beszélgetésen voltam.-válaszolta Naruto rendíthetetlen nyugalommal

-Következőleg inkább szólj előre, hogy ne unjam magam halálra.-motyogta az Uchiha morcosan

-Mikor duzzogsz vagy dühöngsz nagyon hasonlítasz Sasukéra.-jegyezte meg vigyorogva a szőkeség

-Már mondtam, hogy ne hasonlíts a bolond kis öcsémhez.-válaszolta hidegen Itachi, miközben maguk mögött hagyták Sunát

A Homokban rejtőző falu kapujából még egyszer visszanéztek, s Naruto mosolyogva integetett a vörös Kazekagénak és a testvérének, akik kikísérték őket. Amint eltűntek a homok falusiak szeme elől mindketten visszavették az Akatsuki köpenyét, s úgy folytatták útjukat.

-Most hova megyünk?-kérdezte Itachi morcosan

-Nem tudom. Gaara nem sok mindent tudott Konoha terveiről. Annyit mondott hogy egyenlőre várakoznak és erősítik a falu védelmét, de még ő se tudja hogy miért.-vázolta az információkat Naruto

-Tehát most Konohába megyünk megtudni mire készülnek.-mondta az Uchiha nyugodtan

-Nem ha történik valami változás Gaara értesít engem egy megbeszélt helyen, ami távol van mind Sunától mind a főhadiszállásunktól.-válaszolta higgadtan a szőkeség

-De az a feladatunk hogy Konohát figyeljük, vagyis odamegyünk!-mondta ellenmondást nem tűrő hangon Itachi.

-Rendben, akkor menjünk.-mondta nyugodtan a szöszi, mire az Uchiha meglepődött.

A két fiú egymás mellet ballagott, s mindkettő gondolataiba volt temetkezve. Naruto halványan elmosolyodott, ami nem kerülte el az Uchiha figyelmét, de nem tette szóvá. A cél közel volt már, de előtte megálltak az erdőben ami útba esett nekik, s pihenőként egy fa alá zuhantak be. A nap tűzött így melegük volt, a fa árnyékot adott így örömmel ültek be alá. Csend volt, csak a madarak hangját lehetett hallani, ám az illetők már kezdték unni ezt a nagy csendet, nyugalmat.

-Ebbe is tiszta Sasuke vagy, nem szólalnál meg soha, csak ha mások kérdeznek!-mondta gúnyosan a szöszi s várta Itachi reakcióját ami nem maradt el.

-Abba hagynád már végre? Van valami amiben teljesen eltérünk!-mondta az Uchiha s ajkáról nem maradt el a gúny amit a szőke észrevett.

-És mégis mi lenne az?-kérdezte Naruto s közelebb kúszott a fekete fiúhoz.

A válasz elmaradt, s helyette Itachi ajkait Naruto ajkaihoz nyomta. A szőke szemei elkerekedtek meglepetésében, de nem ellenkezett a csók ellen. Egyikük se vette észre hogy két társuk az egyik fa mögül figyeli minden rezdülésüket, s egyikük néhány kunait már elő vett. Itachi visszahúzódott Naruto ajkaitól, aki még mindig az előbbi váratlan "támadás" hatása alatt volt.

-Ebben tényleg nem hasonlíttatok egymásra.-suttogta rekedt hangon Naruto

-Remélem végre végérvényesen megértetted hogy én nem a bolond kis öcsém vagyok.-mondta komoran Itachi, de szája szélén egy halvány mosoly játszott

-Akkor se tagadhatod le hogy testvérek vagytok. Külsőre is hasonlítatok egymásra nem beszélve a fene nagy büszkeségetekről.-válaszolta a szőkeség vigyorogva

-Jó lenne ha befejeznéd az összehasonlításomat az öcsémmel.-sziszegte dühösen az Uchiha

-Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyű feldühíteni.-jegyezte meg szélesen vigyorogva Naruto

Az Uchihának betelt a pohár, s újra rávetette magát a szöszi ajkaira. Az egyik árny ekkor kitépte magát a másik fogásából, s a csókolózó pár előtt termett. Itachi észrevette, s eltépte magát a Kyuubi kölyöktől, aki értetlenül nézett rá, majd ahogy körbe nézett rá jött hogy mi váltotta ki az Uchihából a heves reakciót.

-Áh az emlegetett szamár, Naruto ha megkérhetlek többé ne emlegesd!-mondta gúnyosan Itachi

-Rendben, de ha jól tudom neki most épp rendet kéne raknia a főhadiszálláson.-válaszolta elgondolkodva Naruto

-Nagyon vicces, usuratonkachi. Neked meg megmondtam hogy ne merj hozzá érni a dobéhoz.-szizsegte bátyja arcába Sasuke

-Nyugalom Sasuke-kun. Nem lenne jó ha valamelyíkőtök megsérülne.-szólt közbe Tobi csendes hangon

-Fogd be idióta!-hurrogta le az ifjabb Uchiha

Tobi meglepetten pislogott dühös társára, aki gyorsan bátyjára támedt aki szerencsésen kivédte az első támadást. A fivérek egyszerre indultak meg a másik felé, de még mielőtt összecsaptak volna a maszkos fiú közéjük állt s szemében felizzott az Uchiha klánra jellemző Sharingan. Sasuke abban a pillanatban lefékezett ahogy meglátta Tobi szemében a felvillanó Sharingant, s döbbenetében még a kunait is kiejtette a kezéből. Itachi nem igazán törte magát azon hogy megtudja öccse meghátrálásának okét, s inkább csendben visszavonult Naruto mellé.

-H-hogy lehet hogy neked is van Sharinganod?-kérdezte döbbent hangon Sasuke

-Hát nem igazán emlékszem a múltamra.-válaszolta kitérően Tobi

Folytatás következik...................