Az Akatsuki alkuja
Yaoi and Liriel 2007.12.19. 10:44
5.rész
5.rész:
Testvér
viszály
Sasuke
dermedten figyelte az önfeledten beszélgető
Narutot, aki
halvány mosollyal az arcán mesélt
valamit
Itachinak. Az ifjabb Uchiha a legszívesebben odament volna
hozzájuk, s a fülénél fogva
rángatta
volna el onnan az ő szőkeségét. A fekete
fiú
észre se vette hogy a közelében
állók
gyorsan tisztes távolságba
húzódtak tőle,
mivel megérezték a fiú gyilkos
auráját.
A csendet a becsörtető Hidan törte meg, aki
dühösen
motyogott az orra alatt.
-Jashin-sama
esküszöm, hogy hamarosan rengeteg
áldozatot fogsz
kapni ha végre az az idióta pénz
mániás
nem avatkozik közbe.-dohogott az orra alatt a jól
fésült
-Hidan-san minden
rendben?-kérdezte kíváncsian Tobi
-Jashin-sama
megért engem.-válaszolta Hidan és ment
tovább
-Ebbe meg mi
ütött, hm?-kérdezte Dei
elképedve
-Fogalmam sincs
Deidara-senpai, de most nem szívesen
állnék az
útjába.-válaszolta a maszkos
fiú
-Én se
Tobi, hm.-felelte Dei is
Sasuke észre
se vette a körülötte folyó
párbeszédet,
s Sharingantól izzó szemeit a
bátyjára és
a volt csapat társára függesztette. A
fekete fiú
gondolatban már legalább ezerszer
végzett
„imádott”
bátyuskájával, de a
valóságban még sikerült
megőriznie
viszonylagos hideg vérét.
Újdonsült társa
csak annyit vett észre, hogy a fiatal fiú
dühösen
a beszélgetők felé lépked
kezében néhány
kunaijal. Ám még mielőtt Sasuke bármit
is
tehetett volna Itachival és Narutoval Pein jelent meg a
társaságban, s kíváncsian
nézett a
fiatal Uchihára.
-Na jó
figyeljen mindenki, mert nem fogom még egyszer
elmondani.-szólította meg a tagokat a Leader
-Ez szívás
mivel Naruto nehéz felfogású.-motyogta
Sasuke,
amit csak Tobi hallott
-Miért
mondod ezt Sasuke-kun?-kérdezte halkan a maszkos
fiú
-Mivel volt hozzá
szerencsém, hogy elmagyarázzak neki
néhány
dolgot; de a felfogása nagyon
lassú.-válaszolta
morcosan az ifjabb Uchiha
-Mindenki itt van
végre?-kérdezte Pein
-Egyedül
Zetsu-san hiányzik.-válaszolta Tobi
-Szóval
akkor csak Zetsu hiányzik, mivel Kisame halott. Mind
tudjátok,
de az újak kedvéért ismét
elmondom már
csak egy bijuut kell elkapnunk.-kezdte Pein- Tobi te és
Sasuke
itt maradtok, s még egy darabig nem mentek sehova. Hidan
és
Kakuzu elmegy és megkeresi a bijuut. Sasori és
Deidara
ti rendbe rakjátok azt amit voltál olyan
szíves
tönkre tenni Tobival és ők is segítenek
nektek.
Itachi te és Naruto kicsit
körülnéztek és
tudjátok meg nem-e készül valamire
Konoha.- tette
hozzá
-Főnök most
nekem komolyan takarítanom kell a két
idióta
miatt?-kérdezte morcosan Sasori
-Igen, mivel nem
figyeltél eléggé a
társadra.-válaszolta
a Leader, s részéről befejezte az
eligazítást
A többiek
szó nélkül engedelmeskedtek Peinnek, s
mindenki
ment a saját feladatát végezni. Itachi
és
Naruto épp Sasuke és Tobi mellett
sétáltak
el, mikor a fekete megfogta bátyja kezét s
Sharingantól
izzó tekintettel nézett a másik
Sharinganjába.
-Ha egy újjal
is hozzá mersz érni Narutohoz
megöllek.-sziszegte
bátyjának Sasuke
-Nem gondolod
hogy ezt nem neked kellene eldöntened bolond kis
öcsém?-kérdezett vissza Itachi
-Nem érdekel
a véleményed, de ha hozzá mersz
nyúlni
végzek veled.-válaszolta
dühösen a fiatalabb
testvér
-Elég
legyen Sasuke! Nem te döntöd el hogy kivel mit
és
mikor csinálok, világos? S most hagyj
békén
minket.-szólt vissza Naruto, s arcát a
fivérek
felé fordította
Sasuke
meglepetten pislogott a szőkére, s
meglepetésében
még bátyja karját is elengedte.
Miután
Itachi megszabadult öccse
szorításából
Narutoval együtt elhagyták a
főhadiszállást,
s útjukat először a Homokban rejtőző falu
felé
vették. Az Uchiha nem igazán értette
miért
mennek Sunába, de ezt az aggályát nem
akarta
megosztani újdonsült társával
s csak
csendesen haladt mellette. Itachi a faluba
érkezés
előtt, kifakadt.
-Mond már
el, hogy minek megyünk a Homok faluba!-akadt ki Itachi, s
Naruto
elé állt, hogy ne tudjon tovább
menetelni.
-Hmm, tisztára
mint Sasuke!-mondta az Uzumaki kölyök, s
kikerülte az
Uchihát és ment tovább.
-Engem te ne
hasonlítgassál ahhoz a
szerencsétlenhez!-vágott
vissza a fekete s egyre dühösebb lett, s
chakrája
kezdett megjelenni körülötte.
-Pedig
hasonlítasz rá, akár akarod
akár nem!-
mondta Naruto nyugodt hangon, s nézte Itachi
dührohamát.
Az Uchiha
elkezdett menni a szöszi felé, aki várta
a fekete
fiú tettét, de mikor elég
közel volt hozzá,
megállásra késztette a
fiút, s kezével
végig simított az arcán.
-Ebben nem
hasonlítasz az ifjabb Uchihára!.-mondta Naruto, s
ezzel
lenyugtatta az Uchihát, aki meglepődött az előbbi
tetten,de nem tette szóvá.- A faluba meg
személyes
okok miatt megyünk.- mondta majd folytatták
útjukat.
-Mégis
milyen személyes okok miatt?-kérdezte Itachi
nyugodtabb
hangon
-A legtöbbet
akkor tudhatjuk meg Konoha terveiről, ha az egyik
szövetségesénél
faggatózunk.-válaszolta nyugodtan a
szőkeség,
majd folytatta útját
Itachi néhány
pillanatig értetlenül pislogott Naruto
után, majd
lassan felzárkózott a szőke fiúhoz s
még
mielőtt átlépték volna a kaput a
szöszi
megállt.
-Legjobb lesz ha
levesszük az Akatsuki
egyenruháját.-szólalt
meg Naruto
-Mégis
miért?-kérdezte Itachi teljesen
összezavarodva
-Mert mint
barátok jövünk Sunába, s
valódi célunk
csak a Kazekagenak akarom elmondani.-válaszolta a
szőkeség,
majd a köpenyt levette és elrakta
Itachi követte
Naruto példáját, s
mindkettejük köpenyét
belerakták a szőke
hátizsákjába, majd
beléptek a kapun ahol Kankuro
üdvözölte a
belépőket. A szőkeség mosolyogva
üdvözölte
az eléjük lépő kifestett arcú
fiút.
-Helló
Kankuro! Rég találkoztunk. Mi
újság
felétek?-kérdezte halványan mosolyogva
Naruto
- Éljük
az életünket, és
építgetjük
tovább a falunkat.-válaszolt a festett
fiú.-
Mért jöttetek ily messzire
Konohától?-kérdezte
hirtelen Kankuro
- A Kazekagehoz
jöttünk, fontos beszélni valóm
lenne vele.
Addig is ha lennel szíves lekötnéd
Itachit,
személyes dologról van szó.-
kérte meg
Kankurut, aki bólintva jelezte
beleegyezését, s elmutogatta a szöszinek
hogy merre van a Kazekage irodája.
Naruto amint
ugrálva eltűnt Itachi szeme elöl az halkan
felmordult, s
magába szitkozódott hogy a szöszi itt
hagyta.
A szöszi
közben elérte az irodát ahol a Kazekage
volt
reményei szerint, s bekopogott, majd egy
„gyere” után
benyitott.
-Üdv Naruto,
mi járatban? Régen láttalak.
–üdvözölte
a Kazekage majd halványan elmosolyodott.
- Szia Gaara,
beszélni szerettem volna veled, illetve megkérni
téged
valamire.- mondta Naruto.
- És mi
lenne az?- kérdezi nyugodt hangon a vörös.
- Szeretnélek
megkérni hogy ne menj Konoha közelébe.-
mondta
feszélyezett hangon a szöszi.
-Mégis
miért ne, Naruto?-kérdezte meglepetten a Kazekage
-Több okból
is. Az egyik hogy nem tudom még meddig fog állni
a
másik meg nem akarok egy régi jó
barátot
elveszíteni.-válaszolta Naruto
-Beszélj
világosan Naruto. Miért ne segítsek
Konohának,
mikor a szövetségeseink? S miért hagytad
magad
mögött az otthonod?-tette fel újabb
kérdéseit
Gaara
Naruto vett egy
mély lélegzetet majd némi
megfontolás
után halkan beszélni kezdett, miközben a
Kazekage
kíváncsian hallgatta barátja
beszámolóját.
Órákig beszélgettek
egymással, s
megérkezésük után
körülbelül
három órával Naruto
elbúcsúzott
Gaarától s Itachi
keresésére indult. Az
Uchiha idegesen várta társa
felbukkanását,
s magában már jó párszor
elátkozta
a szőkét ötlete miatt.
-Mégis mi
a fenét csináltál eddig?-sziszegte
Itachi társa
fülébe
-Nyugodj meg csak
egy hosszúra nyúlt baráti
beszélgetésen
voltam.-válaszolta Naruto rendíthetetlen
nyugalommal
-Következőleg
inkább szólj előre, hogy ne unjam magam
halálra.-motyogta az Uchiha morcosan
-Mikor duzzogsz
vagy dühöngsz nagyon hasonlítasz
Sasukéra.-jegyezte
meg vigyorogva a szőkeség
-Már
mondtam, hogy ne hasonlíts a bolond kis
öcsémhez.-válaszolta
hidegen Itachi, miközben maguk mögött
hagyták
Sunát
A Homokban
rejtőző falu kapujából még egyszer
visszanéztek, s Naruto mosolyogva integetett a
vörös
Kazekagénak és a
testvérének, akik
kikísérték őket. Amint eltűntek a
homok
falusiak szeme elől mindketten visszavették az Akatsuki
köpenyét, s úgy folytatták
útjukat.
-Most hova
megyünk?-kérdezte Itachi morcosan
-Nem tudom. Gaara
nem sok mindent tudott Konoha terveiről. Annyit mondott hogy
egyenlőre várakoznak és erősítik a
falu
védelmét, de még ő se tudja hogy
miért.-vázolta
az információkat Naruto
-Tehát
most Konohába megyünk megtudni mire
készülnek.-mondta
az Uchiha nyugodtan
-Nem ha történik
valami változás Gaara
értesít engem egy
megbeszélt helyen, ami távol van mind
Sunától
mind a
főhadiszállásunktól.-válaszolta
higgadtan a szőkeség
-De az a
feladatunk hogy Konohát figyeljük, vagyis
odamegyünk!-mondta ellenmondást nem tűrő hangon
Itachi.
-Rendben, akkor
menjünk.-mondta nyugodtan a szöszi, mire az Uchiha
meglepődött.
A két fiú
egymás mellet ballagott, s mindkettő gondolataiba volt
temetkezve. Naruto halványan elmosolyodott, ami nem
kerülte
el az Uchiha figyelmét, de nem tette
szóvá. A
cél közel volt már, de előtte
megálltak az
erdőben ami útba esett nekik, s pihenőként egy fa
alá
zuhantak be. A nap tűzött így melegük
volt, a fa
árnyékot adott így
örömmel ültek
be alá. Csend volt, csak a madarak hangját
lehetett
hallani, ám az illetők már kezdték
unni ezt a
nagy csendet, nyugalmat.
-Ebbe is tiszta
Sasuke vagy, nem szólalnál meg soha, csak ha
mások
kérdeznek!-mondta gúnyosan a szöszi s
várta
Itachi reakcióját ami nem maradt el.
-Abba hagynád
már végre? Van valami amiben teljesen
eltérünk!-mondta
az Uchiha s ajkáról nem maradt el a
gúny amit a
szőke észrevett.
-És mégis
mi lenne az?-kérdezte Naruto s közelebb
kúszott a
fekete fiúhoz.
A válasz
elmaradt, s helyette Itachi ajkait Naruto ajkaihoz nyomta. A szőke
szemei elkerekedtek meglepetésében, de nem
ellenkezett
a csók ellen. Egyikük se vette észre
hogy két
társuk az egyik fa mögül figyeli minden
rezdülésüket, s egyikük
néhány
kunait már elő vett. Itachi
visszahúzódott
Naruto ajkaitól, aki még mindig az előbbi
váratlan
"támadás" hatása alatt volt.
-Ebben tényleg
nem hasonlíttatok egymásra.-suttogta rekedt
hangon
Naruto
-Remélem
végre végérvényesen
megértetted
hogy én nem a bolond kis öcsém
vagyok.-mondta
komoran Itachi, de szája szélén egy
halvány
mosoly játszott
-Akkor se
tagadhatod le hogy testvérek vagytok. Külsőre is
hasonlítatok egymásra nem beszélve a
fene nagy
büszkeségetekről.-válaszolta a
szőkeség
vigyorogva
-Jó lenne
ha befejeznéd az
összehasonlításomat az
öcsémmel.-sziszegte dühösen az
Uchiha
-Nem gondoltam
volna hogy ilyen könnyű
feldühíteni.-jegyezte meg
szélesen vigyorogva Naruto
Az Uchihának
betelt a pohár, s újra rávetette
magát a
szöszi ajkaira. Az egyik árny ekkor
kitépte magát
a másik fogásából, s a
csókolózó
pár előtt termett. Itachi észrevette, s
eltépte
magát a Kyuubi kölyöktől, aki
értetlenül
nézett rá, majd ahogy körbe
nézett rá
jött hogy mi váltotta ki az
Uchihából a
heves reakciót.
-Áh az
emlegetett szamár, Naruto ha megkérhetlek
többé
ne emlegesd!-mondta gúnyosan Itachi
-Rendben, de ha
jól tudom neki most épp rendet kéne
raknia a
főhadiszálláson.-válaszolta
elgondolkodva
Naruto
-Nagyon vicces,
usuratonkachi. Neked meg megmondtam hogy ne merj hozzá
érni
a dobéhoz.-szizsegte bátyja arcába
Sasuke
-Nyugalom
Sasuke-kun. Nem lenne jó ha
valamelyíkőtök
megsérülne.-szólt közbe Tobi
csendes hangon
-Fogd be
idióta!-hurrogta le az ifjabb Uchiha
Tobi meglepetten
pislogott dühös társára, aki
gyorsan bátyjára
támedt aki szerencsésen kivédte az
első
támadást. A fivérek egyszerre indultak
meg a
másik felé, de még mielőtt
összecsaptak
volna a maszkos fiú közéjük
állt s
szemében felizzott az Uchiha klánra jellemző
Sharingan. Sasuke abban a pillanatban lefékezett ahogy
meglátta Tobi szemében a felvillanó
Sharingant,
s döbbenetében még a kunait is kiejtette
a
kezéből. Itachi nem igazán törte
magát
azon hogy megtudja öccse
meghátrálásának
okét, s inkább csendben visszavonult Naruto
mellé.
-H-hogy lehet
hogy neked is van Sharinganod?-kérdezte döbbent
hangon
Sasuke
-Hát nem
igazán emlékszem a
múltamra.-válaszolta
kitérően Tobi
Folytatás
következik...................
|