3.rész:

Naruto döntése

-De Naruto. Mi történt veled? Miért csinálod ezt velünk?-kérdezte a sírás határán Sakura

-Semmi csak kinyílt a szemem és rájöttem, hogy Konohától eddig semmi jót nem kaptam.-válaszolta fagyosan Naruto

-Miért mondod ezt?-kérdezte ismét a kunoichi

Naruto nem válaszolt s a karját kiszabadította a kunoichi szorításából, majd a két Akatsukihoz sétált. Sakura még mielőtt Naruto elérte volna a rá váró két Akatsukist átölelte a fiú derekát, s könyörgő hangon ismét megszólalt.

-Naruto kérlek gyere vissza velünk. Nem akarlak téged is elveszíteni.-mondta sírva a kunoichi

-Nem megyek vissza. Egyébként se veszítheted el azt ami soha sem volt a tiéd.-válaszolta fagyos hangon Naruto, s kiszabadította magát az ölelésből

-D..de Naruto.- sírt Sakura, s megdermedve figyelte ahogy Naruto oda lép az Akatsuki tagokhoz, s elindul velük a messzeségbe.

-Kakashi-sensei állítsa meg őket!.- hisztizett a rózsaszín hajú kunoichi, s Kakashi letört arcával találkozott.

-Sakura.-sóhajtott Kakashi.-Narutot nem tudod megállítani, Itachi s Kisame ellen pedig nincs esélyünk!.-mondta letörten Kakashi.

-Nem érdekel, nem veszítek el még egy embert, aki fontos számomra.- üvöltötte kikelve magából a kunoichi, majd Naruto után rohant.

Sakura ahogy elérte Narutot, átkarolta a derekát, s szorosan magához szorította. Tán percekig tartotta úgy Narutot, s a körülöttük lévő emberek várták Naruto reakcióját. A szöszi ahogy megérezte hogy enyhül a szorítás, tett egy hátra fordulatot, így a kunoichi smaragd zöld szemeivel találkozott.

-Befejeznéd?-kérdezte érzelem mentes hangon Naruto.

Naruto újra elindult, s Sakura megfogta a felsője végét, s elkezdte szorítani ezzel megállásra késztetve Narutot. A szőke megunta, hogy a rózsaszín hajú nyaggatja, vörös szemei felizzottak, s rá támadt a kunoichire. Naruto megfogta a kunoichi nyakát, s elkezdte szorítani, majd fel emelte a földről. Sakura, elkezdte, ütögetni Naruto kezét, hátha elengedi, ehelyett Naruto egy csukló mozdulattal neki vágta egy fának. A többiek kikerekedett szemekkel nézték az eseményeket, s Itachi lehajtotta a fejét, hogy elrejtse a mosolyát ami az új Naruto miatt jelent meg az ajkain. Kakashi és Kurenai komor tekintettel nézték a lassan eltűnő hármast, s miután elvesztették őket szem elől a földön fekvő Sakurához sétáltak. Az ezüst hajú jounin gyorsan szemügyre vette a kunoichi sérüléseit, s egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta hogy a lány csak elájult. Óvatosan felemelte az ájult Sakurát, s gyors iramban indult Konoha felé. Eközben Kisaméék lassan elértek az Akatsuki búvóhelyének közelébe, s kíváncsian néztek Naruto kék szemeibe. A két férfi számára világossá vált hogy a szőke fiú eddig élettel teli tekintete most teljesen üres és érzelem mentes volt. Igaz a hármas már elég ideje volt úton, ahhoz hogy a szőkeség sebei begyógyuljanak; ami meg is történt. Legalábbis Naruto külső sérülései végre teljesen begyógyultak, bár ebben nem igen segített neki a Kyuubi. A kilencfarkú róka a lehető legminimálisabbra csökkentette a sebek gyógyulását, ezzel tiltakozva a szőke döntése ellen. Kakashi és Kurenai csapata, immár hazatért Konohába, s Sakurát elvitték a kórházba. Miután sikeresen bevitték a rózsaszín hajú kunoichit a kórházba, a két csapat-vezető elment jelentést tenni a Godaimehoz.

-Narutot megtaláltuk azonban..- kezdett jelentést tenni Kurenai, de Kakashi folytatta.

-Azonban megváltozott, szinte átnézett rajtunk. S mikor Sakura visszaakarta hozni, akkor megtámadta a kunoichit, s most kórházba van, mert elájult. Sérülései viszont, nem lettek. Naruto meg elment a tagokkal, valószínűleg nem elrabolták, hanem Naruto önként ment velük. – mondta sajnálkozóan Kakashi.

-Szóval Naruto elhagyott minket!.- sóhajtott Tsunade-sama

-Igen- mondta Kuranei, s elhagyta a Godaime irodáját.

-Kakashi, maga szerint Naruto visszafog térni?- kérdezte aggodalmasan a Hokage

-Reméljük.- válaszolt Kakashi, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.

Tsunade miután magára maradt az irodában átgondolta a történteket, de még magának is nehezére esett bevallania hogy várható volt az hogy Naruto egyszer elhagyja Konohát. „Naruto! Nem értem a döntésed, de biztos hogy jó okod volt ezt tenni. Valahogy már vártam hogy mikor hagyod itt a falut, de reméltem hogy legalább elbúcsúzol tőlem. De bármi is késztetett arra hogy meghozd ezt a döntést tud hogy bármikor szívesen látlak Konohában.”-gondolta Tsunade, miközben fáradtan lehunyta a szemeit. A Godaime nem tudta mikor aludt el, de arra ébredt hogy valaki hangosan kopog az irodája ajtaján.

-Mi van?-kiáltott ki morcos hangon Tsunade

-Elnézést Tsunade-sama, de a kórházból küldtek magáért.-dugta be a fejét egy ápoló az ajtón

-Máris megyek.-válaszolta a Hokage és felállt, majd kisétált az irodából

Eközben az Akatsuki búvóhelye előtt három alak állt várva a bebocsájtásra, s miután kinyílt a kapu mindhárman beléptek rajta. Itachi és Kisame ledermedt a küszöbön hisz bent hatalmas káosz uralkodott néhány tag jóvoltából, s Pein próbált rendet rakni köztük kevés sikerrel. Naruto meglepetten nézte a bent veszekedőket, s magában elkönyvelte nem épp kecsegtető véleményét az Akatsuki szervezetéről.

-És még engem neveztek idiótának.-motyogta maga elé Naruto

-Főnök mi folyik itt?-kérdezte Kisame

-Csak a szokásos. Hidan megint előjött Jashinnal, Kakuzu szerint nincs elég pénzünk a többiekről meg ne is beszéljünk.-válaszolta dühtől remegő hangon Pein

-Mozgalmas napjaid lehettek főnök.-jegyezte meg hidegen Itachi

Pein csak egy dühödt pillantással válaszolt az Uchiha megjegyzésére, s tekintetét lassan Narutora irányította. A szőkeség nyugodtan állta az Akatsuki vezetőjének tekintetét, de a szervezetről alkotott lesújtó véleményét nem tudta palástolni.

-Szóval te lennél a Kyuubi hordozója.-jegyezte meg nyugodtan Pein

-Igen, de ha a hülye rókával akar beszélni abban nem segíthetek.-válaszolta érzelem mentes hangon Naruto

-Hülye róka?-kérdezték többen is értetlenül

-Akkor pontosabb leszek a Kyuubit szoktam hülye rókának nevezni.-válaszolta unottan a szőkeség

Pein csodálkozva nézett Narutora, miközben Tobi a szőke fiúhoz ment és körbe-körbe futkorászta őt. Deidara egy darabig nézte a maszkos fiú magán számát, s néhány perc múlva egy hatalmas ütéssel megállásra késztette. A nyugodt perceknek ezzel ismét vége szakadt és egy újabb vita hullám vette kezdetét, mire Pein fáradtan felsóhajtott és elvonult Narutoékkal egy csendesebb helyre.

-Végre egy kis csend.-sóhajtotta megkönnyebbülten Pein

-Őszintén szólva én azt hittem hogy ti sokkal komolyabbak vagytok.-jegyezte meg Naruto

-Á ne is foglalkozz velük. Nem tudnak mit kezdeni a felesleges energiáikkal.-válaszolta a Leader

-Értem.-mondta a szőkeség, s fáradtan hunyta le kék szemeit.

-Naruto, akkor be is osztanálak egy csapatba.- mondta Pein, mire Naruto felnyitotta kék érzelem mentes szemeit, s csak bámulta a Leadert.

-Igen? És melyikbe kerülnék?-kérdezte Naruto cinikusan, s a Leader felhúzta a szemöldökét, s folytatta.

-Minden egyes csapat marad úgy ahogy van, kivéve Itachi csapata, mert közéjük kerülsz te be. Ajánlóm hogy menjen a csapat munka ha arra kerül a sor.- mondta gúnyosan Pein, majd eltűnt.

Naruto kiballagott a barlangból, s ott leült egy szikla darabra, majd a hátát nekidöntötte a mellette lévő falnak. Újra lehunyta kék szemeit, s a fáradtságtól amit a mai nap okozott elaludt. Itachi éppen nyugalomra vágyott amit társai művelnek, azok számára fárasztók. Kilépett a barlangból, s a nap lemenő sugarai megvilágították éj fekete haját. Az Uchiha oldalra pillantva meglátta a szőke fiút, akinek most a nap „megfestette” a haját, s most aranyszőke tincsek omlottak enyhén a vállára. Itachi lassú, kimért léptekkel közeledett a szöszi felé, s előtte megállt, majd szemeivel megnézte hogy a fiú alszik.-e s amint megbizonyosodott róla, felvette a karjaiba a békésen szendergő fiút, s a szobája felé vette az irányt. Útközben végig a karjaiba szunnyadó Narutot bámulta, s ahogy nézte a nyugodt arcot, pár percre levetette rideg álarcát, s nyugodt arccal baktatott. Ám mikor elért a fogadóig, ahol az átmeneti lakása volt, felvette ismét a rideg, érzelem mentes arcát, s belépett a fogadóba.

-Üdvözletem Itachi-sama.- szólt a fogadó tulajdonosa.

Az Uchiha tudomást, sem véve róla felment a szobájáig, s a folyosókon részeg, ittas emberek voltak, nőkkel az oldalukon s arcukon látható volt hogy a szakétól hamarosan hányni fognak. „Talán ezek rosszabbak mint a többi hülye akivel néha össze vagyok zárva az Akatsuki búvóhelyén! Már ha van ilyen hogy náluk rosszabb”.-gondolta Itachi, s egy sóhajt eresztett ki ajkai közül, majd szobájához lépett s belépett rajta. Narutot berakta az ágyba, ő meg a székbe foglalt helyet,s levette kabátját, s bambusz kalapját, majd nézte a békésen szendergő Narutot. „Milyen békés” gondolta, s perceken belül őt is elnyomta az álom. Másnap hajnalba Naruto ébredt fel előbb s, megpillantotta a székben pihenő Itachit, majd elmosolyodott. Bár nem tudta hogy hol van, még is biztonságban érezte magát, mert Itachi ott volt. A szöszi felállt az ágyról, majd megkereste a fürdőt s felfrissíttette magát. Itachi a víz kopogására felkelt s döbbenten vette észre hogy Naruto nincs az ágyában, mikor meghallotta hogy a fürdőből jön a víz hangja már tudta hogy Naruto van a fürdőben. Itachi felvette szokásos tagbéli öltözékét s várta Narutot aki hamar kilépet az ajtón, s tudta hogy indulnak.

-Hol vagyunk most?-kérdezi Naruto nyugodtan.

-A szállásomon.-válaszolta tömören Itachi, majd folytatta,- Visszamegyünk a búvóhelyünkre, induljunk.

Hajnal volt két fiatal mégis már az utakat rótta. Itachi és Narto már úton voltak a búvóhely felé, s az utat némán tették meg. Mikor oda értek a barlang száját hatalmas robbanás rázta meg, majd Deidara ordibálását lehetett hallani.

-Hidan hagyd már abba azt a Jashin szöveget hmm.- mondta Deidara, majd Hidan lába alá dobott egy agyagbogarat, mire az készségesen felrobbant.

-Te idióta majdnem felrobbantottál!-kiabálta vissza Hidan dühös hangon

-Mi történt már megint?-kérdezte unottan Itachi

-Az a Jashin mániás nem hagy békén a hülye istenével!-fújta Dei

-Ez az őrült meg majdnem felrobbantott az átkozott bombáival-dühöngött Hidan is

Itachi fáradtan felsóhajtott és aktiválta a Sharinganját, majd társai szemébe nézett vele akik egyből menekülőre fogták a dolgot. A két őrült csak futott Itachi elől, aki dühösen nézett rájuk továbbra is. Naruto közben a barlang szájánál nézte az eseményeket, s meglepődve látta, hogy a mindig brutális Akatsuki tagok tudnak ilyen gyerekesek is lenni. Egyet sóhajtott, majd épp indulni akart kifele mikor Hidan ráesett. Mikor Naruto és Hidan feltápászkodott, a szöszit hirtelen elöntötte a düh, s megfogott egy katanát, ami éppen nem messze volt tőle,majd suhintott fel s a katana egyre közeledett Hidan feje felé. A többiek mind szájukat tátva bámulták az eseményeket, míg Hidan épp hogy kitudta kerülni a katanát, s lélek jelenlétét vissza nyerve, elkezdett kiabálni.

-Láttátok ezt? Majdnem levágta a kibaszott fejem?- üvöltötte Hidan, mire a tagok fele dőlt a nevetéstől.

Naruto éppen fordult ki volna a barlangból egy nyugisabb helyre, mikor a Leader megállította.

-Naruto ezt elfelejtettem oda adni..- mutatott az Akatsukik öltözetére ami a kabátból, s a kalapból állt.- Már te is tiszteletbeli tag vagy!.- mondta Pein majd Naruto kezébe adta a ruhát, s távozott.

A szőke elhagyva a barlangot magára vette a ruhát, majd besétált az erdőbe. Ott leült egy fa tövébe, s fejét neki döntötte a fának, majd lehunyta fáradt szemeit. Töprengett magában, s gondolkozását léptek zaja törte meg, mikor kinyitotta szemeit, jeges tekintettel nézett a személyre.

-Mit keress itt egy ilyen féreg mint te?.-kérdezte Naruto, érzelem mentes hangon

Folytatás Következik…