Az Akatsuki alkuja
Yaoi and Liriel 2007.12.19. 10:30
1.rész
Nos ez a történet eleinte nem túl izgalmas, de érdemes elolvasni. A történet átlagos korhatára a 14, de vannak részek amik magasabbat érdemelnek. Reméljük elnyeri tetszésetek ez a kis történet.
1.rész:
Az
Akatsuki megbeszélése
Az
Akatsuki búvóhelyén mindenki jelen
volt, kivéve
Peint és Konant akik kicsit később csatlakoztak
az ott
lévő tagokhoz. Pein sokáig gondolkodott
miként
tudnák elfogni a Kyuubit, de eddig semmi
érdemleges nem
jutott eszébe; mivel a kilenc farkú
hordozója
túl nagy erőre tett szert. A vezér gondterhelten
nézett a tagok holografikus képére, s
egy nagyot
sóhatott mielőtt beszélni kezdett.
-Nos
mindannyian tudjátok hogy a Kyuubin
kívül már
csak egy bijuut kell elkapnunk.-mondta Pein
-Főnök
miért nem próbáljuk a mi oldalunkra
állítani
a Kyuubit?-kérdezte Tobi ártatlan hangon
-Mintha
az olyan egyszerű lenne te idióta, hm.-válaszolta
dühösen Deidara
-Tobi
jó fiú, Deidara-senpai. Csak ha nem tudjuk
elkapni
megpróbálhatnánk az oldalunkra
állítani
, nem?-kérdezte ismét bizonytalanul a maszkos
fiú
-Nem
is olyan rossz ötlet Tobi, de mivel tudnánk
elcsalni
Konoha közeléből?-kérdezte Pein
-Talán
felajánlhatnánk neki, hogy
segítünk
kiiktatni Orochimarut a bolond kis öcsém
életéből.-vázolta
ötletét Itachi
-Vagy
felajánlhatnánk neki azt is, hogy
életben
hagyjuk ha csatlakozik hozzánk.-mondta Kisame
Az
Akatsuki tagjai egyre több ötlettel rukkoltak elő, de
még
egyiket sem találták elfogadhatónak. A
társaság
még órákig tanácskozott, s
végül
megszületett az alku tárgya.
Végül úgy
döntöttel hogy felajánlják a
Kyuubi kölyöknek
az életét és Orochimaru
kiikatatását
cserébe azért, hogy csatlakozik
hozzájuk. Az
ajánlat közlésével Itachit
és
Kisamét bízták meg, s a
lelkükre kötötték
hogy lehetőleg senkit ne öljenek meg addig amíg nem
közölték az ajánlatot
Narutoval. A fiúk
megfogadva az újonnan megkapott ajánlatot,
elindultak a
Levelek közt rejtőző falu, Konoha felé. A fekete
fiú,
és a Cápali egymás mellet baktattak, a
szokásos
kabát amin fekete alapon voltak vörös
felhők, s a
fejükön a megszűnhetetlen bambusz kalap amiről
lógtak
le a fehér szalagok, amik takarták a tagok
arcát.
Az út zavartalanul, s csendesen telt, senki nem zavarta meg
őket a poros út járása
közben. A napok, s
órák teltek, s egyre közelebb
értek Konoha
kapuihoz. A két tag várta hogy
találkozzanak a
Kyuubi kölyökkel s az alkut elmondják
neki. És
végül eljött az idő, s a tagok
elérték
Konoha határát.
-Megérkeztünk.-
mondta Kisame, s elindultak a házak tetején
ugrálva
Naruto háza felé.
Naruto
nem volt otthon, ezért a tagok a házon
ülve
várták. Pár óra
múlva, az utcán
megjelent egy narancssárga overálos
fiú, aki
tele volt horzsolásokkal s a lépései
imbolyogtak. Látszott rajta hogy éppen
edzésről
jött, s várta hogy haza érhessen. A
két
férfi megvárta míg bemegy a
házba, majd
az ablakon bemenve Naruto elé ugrottak, ezzel megijesztve,
az
így is fáradt Narutot.
-Már
megint ti? Mi a fenét akartok tőlem?-kérdezte
Naruto
unottan, s végig nézett a tagokon.
-
Lenne hozzád egy alkunk!.- közölte Kisame,
s várta
Naruto kirobbanását. De ez hirtelen elmaradt, s
Naruto
töprengő arcát látták.
-
És mégis mi lenne az?- kérdezte Naruto
kíváncsian.
-Meghagyjuk
a Kyuubi életet, kiiktassuk Orochimarut, cserébe
csatlakozol hozzánk.- mondta Itachi, miközben
levette a
kalapját, s ezzel Naruto meglátta a mindenre
elszánt
vérfagyasztó szemeket, amikben a Sharingan
csillogott.
-Ezt
most komolyan gondoljátok? Na ne szívassatok
és
húzzatok innen.-mondta dühösen a szőke
fiú
-Az
ajánlatunk a lehető legkomolyabb Naruto-kun. Kapsz
néhány
nap gondolkodási időt.-mondta hidegen az Uchiha
-Na
ne! Ezt nem hiszem el! Az Akatsuki alkut akar kötni
velem?-kérdezte ingerülten Naruto
-Kapsz
egy hetet Kyuubi és utána
visszajövünk a
válaszodért.-mondta Kisame majd mindketten
eltűntek
Naruto
fáradtan rogyott le az ágyára, s nem
akarta
elhinni ami néhány pillanattal
korábban történt
vele. Annyira elmerült a gondolataiban hogy ülve
elaludt, s
csak másnap reggel kelt fel az órája
csörgésére.
A szőke ninja kómásan mászott ki az
ágyából
és imbolygó léptekkel indult a
fürdő
szobája felé, hogy felfrissítse
magát.
Miután végzett a reggeli
rituálékkal és
megreggelizett elindult a csapata találkozó
helyére,
ahol még csak ő volt ott. Naruto gondolatai
visszatértek
az elmúlt nap eseményeihez, s nem vette
észre
ahogy Sakura mellé lép és
néhány
perccel később Kakashi is megjelent
körükben. A
kunoichi néhányszor
megszólította szőke
csapat társát, de az nem reagált a
szólongatásra.
-Naruto!
Mi a fene ütött beléd?-kérdezte
dühösen
Sakura
-Mi?
Ne haragudj Sakura-san csak elgondolkoztam
kicsit.-válaszolta
zavartan nevetgélve Naruto
-Na
jó gyerekek ideje elkezdeni az
edzést.-szólt
közbe Kakashi
A
két fiatal bólintott és a jounin
parancsait
követve neki láttak az edzésnek, ami
közben
Narutoból kitört a Kyuubi chakrája. A
falusiak egy
része látta az esetet és idegesen
összenéztek,
miközben egy terv kezdet körvonalazódni a
fejükben.
A falusiak elhatározták hogy
mindenképpen
megölik a Kyuubit, ezzel együtt Narutot. Mikor szőke
fiú
hazaindult, a falusiak elé ugrottak, s elkezdték
őt
szidni, miközben a kezükben mindenféle
eszközök
voltak.
-Pusztulj
el!.- ordítottak fel egy emberként az emberek.
Majd
elkezdték verni Narutot, aki rezzenéstelen arccal
tűrte
az emberek bánás módját
vele szembe. Az
emberek csak verték közben Narutot kezdte
körül
ölelni a vörös chakra.
Használd
az erőmet, védd meg magad..-morogta
a Kyuubi
Nem,
menj innen.-üvöltötte
magának Naruto.
A
tömeg egyre csak durvult, Naruto már
félholtan
feküdt, mélyebbnél, mélyebb
sebekkel amiből
ömlött a vér, de ezzel a szőke
fiú mit sem
törődve hagyta hogy a falusiak , addig verjék
míg
meg nem hal. Már várta, hisz az
életének
sem volt semmi értelmes, mindenki elhagyta, Sasuke elment, ő
meg itt maradt.
Nem
jött érte senki, hogy megmentse, se Kakashi, sem
Sakura
vagy akár a perverz remete Jiraiya. Hiszen Jiraiya
és
Kakashi éppen vitatták egy pornó
könyv
tartalmát, miközben Narutot, éppen
verik. Naruto
szemébe megjelent pár könnycsepp ami
végig
folyt a róka bajuszos arcán, s a földre
hullt .
Ekkor
egy falusi férfi beleállított a
szíve alá
egy kunait, s elvesztette eszméletét. Az emberek
mint
akik jól végezték dolgukat, ott
hagyták
vérbe fagyva Narutot. Egy ANBU éppen arra
ugrált
a ház tetőkön, mikor meglátta a Kyuubi
kölyköt,
miközben körülötte egy hatalmas
vér tócsa
van, s hogy nem mozdul. Leugrott hozzá, majd az
ölébe
vette, s futott a szőkeséggel a kezében a Konohai
kórházba. A kórházba
érve
leugrott, majd futott vele, hát ha talál
még
valakit ebben a késői órában a
kórházban.
Belépve egy irodában, meglátta hogy
egy
barnás-szőke hajú nő ül a
székbe, s a
fejét fáradtan dönti hátra.
-Hokage-sama,
a Kyuubi kölyköt egy vér tócsa
közepébe
találtam.-közölte nyugodtan az ANBU
-
Sakio, vidd be a sürgősségire.- mondta idegesen a
Gondaime, majd felvett egy fehér köpenyt s
követte
Sakiot a sürgősségire.
-
Mond Sakio, nem tudod hogy mi történt vele?
–kérdezte
Tsunade, miközben végig nézett a
fiú
testén.
-Nem.-
felelte közönyösen, majd kiment a teremből.
Tsunade
egyedül kezdte el gyógyítani a
fél holt
Narutot, mivel a többi orvos nem
szándékozott
segíteni a Kyuubi kölyöknek.
Ezért Tsunade
egyedül fogott neki, sok munkája volt
kevés ideje.
A sebek mélyek voltak, nem volt biztos benne hogy Naruto
kibírja akár holnap reggelig. Bár a
fiúban
mindig volt elszántság, de az nem biztos hogy
most is
elég lesz ez neki. Tsunade elvégezte amit
tehetett s át
tolta Narutot egy másik terembe, s várta hogy
holnap mi
fog történni.
A
reggel hamar eljött s Naruto már ült az
ágyon
mikor Tsunade bement hozzá, hogy megnézze hogy
megérte.-e az éjszakát.
-Naruto.-
mondta vidáman Tsunade mikor meglátta Narutot,
aki az
ágyon ülve bámult ki az ablakon a
messzeségbe.-
Naruto?- kérdezi hagosabban a Gondaime, s közelebb
ment
Naruto kórházi ágyához, s
elé
állt.
Meglepődött.
Naruto arcán semmi érzelem nem volt
látható,
csak maga az üresség. A Hokage a
döbbenettől
hátrált egy lépést, majd
szólni
akart, de torkán nem jött ki hang. S ekkor Naruto,
ránézett. Átnézett a
Gondaimén a
fagyos tekintetével, mire az hátrahőkölt
ismét.
Nem tudta elhinni, a mindig vidám, életerős
gyermekből, egy ilyen lesz.
-Naruto
mi történt veled, tegnap?- kérdezte
aggódva
Tsunade.
Naruto
továbbra sem felelt, hanem továbbra is
bámult
egy pontot, s gondolataiba temetkezett, s a
körülötte
történő dolgokat kizárta. Gondolataiba
mélyedve
társalgott a Kyuubival, kilenc farkú
rókával.
Mért
nem ölted meg azokat az embereket?
Nem
szabad!
De
majdnem megöltek!
Nem
érdekel.
Pusztítsd
el őket.
Nem.
Ez
volt Naruto utolsó szava a kilenc farkú
démonhoz,
s indult lemászni az ágyról. De az
oldalába
nyílaló fájdalom
megakadályozta, s
fájdalmát összeszorított
fogakkal tűrte.
„Francba” gondolta
s a fájdalom ellenére is
felállt, kiegyenesedett s most pár centire volt a
meglepődött Gondaimétől.
-Naruto,
minden rendben van? Feküdj vissza az ágyba!
.-mondta
parancsoló, mégis aggódó
hangon
Tsunade-sama.
-Semmi
bajom, most pedig haza megyek.- közli egyszerű,
mégis
fagyos hangon Naruto.
-D.de..
Akkor is ITT maradsz.- üvölti Tsunade, az
éppen
öltözni induló Narutonak.
-És
ki akadályozz ebben meg?- kérdezi sunyi mosollyal
az
arcán Naruto, majd hirtelen Tsunade előtt terem.
-Hát
én, Én vagyok a Hokage.- mondta
kétségbeesetten
Tsunade, a sérült Narutonak, akinek az oldala
felszakadt,
s a vér csurgott le az oldalán.
-Tsunade-sama,
én megyek haza.-mondta Naruto.- Ne aggódjon
miattam.-folytatja immár, lágyabb hangon a
sérült
fiú
-
De lesz egy ember aki vigyázz rád.- mondja
Tsunada
megkönnyebülten .
-Nem.-
rémült meg Naruto, mikor eszébe jutott
hogy a
falusiak hagyták helybe az elmúlt
éjszaka.
-Vigyázz
rád Sakura, ő a barátod!- mondta
vidáman
Tsunade, bár Naruto arc kifejezése
megrémítette.
-Hokage-sama
vigyázok én magamra, nem kell ide
más.- mondta
érzéketlenül Naruto, majd
felöltözve
elment a kórházból.
„Naruto”
gondolta a Gondaime, majd ő is elhagyta a
kórházat.
Naruto ahogy kitette a lábát a
kórházból,
felugrott a házra, majd útját ott
folytatta, bár
nehézkesen, a mozgás még nem volt neki
az
erőssége. Amint hazaért, ledobta magát
az
ágyra, s újra a gondolataiba mélyedt,
ami Itachi
s az alku körül forogtak. Megfontolt
döntés
kellet hoznia. De ahogy vissza gondolt a tegnapi napra,
eszébe
jutott a falusiak, szinte Konohától semmi
jót
nem kapott életében, s itt van egy
ajánlat, ami
nem rossz. Itt hagyhatja a számára
régen, oly
fontos Konohát.
-Már
nem akarok Hokage lenne.-mondja halkan magának, majd
próbál
felállni de lábai nem engedelmeskednek neki.
Többszöri
próbálkozás után, feladta,
majd elnyomta
az álom a sérült fiút.
Másnap késő
délután ébredt fel,
rögtön indult
volna zuhanyozni, de fájt neki minden egyes mozdulat. A
fürdés
számára fárasztó volt,
ahogy kijött
onnan már feküdt be az ágyba, s aludt
is. Így
teltek a napjai, senki nem látogatta meg, még
azok az
emberek sem akik a barátainak nevezték magukat.
És
eljött a nap, a hét utolsó napja, ma
kell választ
adnia Itachinak s Kisamenak. Szíve még mindig
Konohához
kötötte, bár senki nem volt itt akiben
megbízhatott,
esetleg a Hokage.
-De
hogy is barátkozhatna az 5. Hokage egy démonnal?-
tette
fel a kérdést magának Naruto, majd
nevetett
egyet, saját szánalmán.-
Már tudom mit
fogok mondani, elhatároztam magam.-mondta mindenre
elszánt
hangon Naruto.
S
csak várta a két Akatsuki tagot, hogy a
döntését
megossza velük is. Csak várt és
várt, míg
az ablakon be nem ugrott egy alak, kalapja mögül
felvillant
két vörös szempár s, csak
bámulta a
fekete pólóban, s egy nadrágban
lévő
Narutot, aki immár fagyos tekintettel bámult az
Akatsuki tagra.
-Milyen
döntést hoztál
Naruto-kun?-kérdezte ridegen
Itachi
-
A döntésem….
Folytatás
következik…
|