1.rész:

Az Akatsuki megbeszélése

Az Akatsuki búvóhelyén mindenki jelen volt, kivéve Peint és Konant akik kicsit később csatlakoztak az ott lévő tagokhoz. Pein sokáig gondolkodott miként tudnák elfogni a Kyuubit, de eddig semmi érdemleges nem jutott eszébe; mivel a kilenc farkú hordozója túl nagy erőre tett szert. A vezér gondterhelten nézett a tagok holografikus képére, s egy nagyot sóhatott mielőtt beszélni kezdett.

-Nos mindannyian tudjátok hogy a Kyuubin kívül már csak egy bijuut kell elkapnunk.-mondta Pein

-Főnök miért nem próbáljuk a mi oldalunkra állítani a Kyuubit?-kérdezte Tobi ártatlan hangon

-Mintha az olyan egyszerű lenne te idióta, hm.-válaszolta dühösen Deidara

-Tobi jó fiú, Deidara-senpai. Csak ha nem tudjuk elkapni megpróbálhatnánk az oldalunkra állítani , nem?-kérdezte ismét bizonytalanul a maszkos fiú

-Nem is olyan rossz ötlet Tobi, de mivel tudnánk elcsalni Konoha közeléből?-kérdezte Pein

-Talán felajánlhatnánk neki, hogy segítünk kiiktatni Orochimarut a bolond kis öcsém életéből.-vázolta ötletét Itachi

-Vagy felajánlhatnánk neki azt is, hogy életben hagyjuk ha csatlakozik hozzánk.-mondta Kisame

Az Akatsuki tagjai egyre több ötlettel rukkoltak elő, de még egyiket sem találták elfogadhatónak. A társaság még órákig tanácskozott, s végül megszületett az alku tárgya. Végül úgy döntöttel hogy felajánlják a Kyuubi kölyöknek az életét és Orochimaru kiikatatását cserébe azért, hogy csatlakozik hozzájuk. Az ajánlat közlésével Itachit és Kisamét bízták meg, s a lelkükre kötötték hogy lehetőleg senkit ne öljenek meg addig amíg nem közölték az ajánlatot Narutoval. A fiúk megfogadva az újonnan megkapott ajánlatot, elindultak a Levelek közt rejtőző falu, Konoha felé. A fekete fiú, és a Cápali egymás mellet baktattak, a szokásos kabát amin fekete alapon voltak vörös felhők, s a fejükön a megszűnhetetlen bambusz kalap amiről lógtak le a fehér szalagok, amik takarták a tagok arcát. Az út zavartalanul, s csendesen telt, senki nem zavarta meg őket a poros út járása közben. A napok, s órák teltek, s egyre közelebb értek Konoha kapuihoz. A két tag várta hogy találkozzanak a Kyuubi kölyökkel s az alkut elmondják neki. És végül eljött az idő, s a tagok elérték Konoha határát.

-Megérkeztünk.- mondta Kisame, s elindultak a házak tetején ugrálva Naruto háza felé.

Naruto nem volt otthon, ezért a tagok a házon ülve várták. Pár óra múlva, az utcán megjelent egy narancssárga overálos fiú, aki tele volt horzsolásokkal s a lépései imbolyogtak. Látszott rajta hogy éppen edzésről jött, s várta hogy haza érhessen. A két férfi megvárta míg bemegy a házba, majd az ablakon bemenve Naruto elé ugrottak, ezzel megijesztve, az így is fáradt Narutot.

-Már megint ti? Mi a fenét akartok tőlem?-kérdezte Naruto unottan, s végig nézett a tagokon.

- Lenne hozzád egy alkunk!.- közölte Kisame, s várta Naruto kirobbanását. De ez hirtelen elmaradt, s Naruto töprengő arcát látták.

- És mégis mi lenne az?- kérdezte Naruto kíváncsian.

-Meghagyjuk a Kyuubi életet, kiiktassuk Orochimarut, cserébe csatlakozol hozzánk.- mondta Itachi, miközben levette a kalapját, s ezzel Naruto meglátta a mindenre elszánt vérfagyasztó szemeket, amikben a Sharingan csillogott.

-Ezt most komolyan gondoljátok? Na ne szívassatok és húzzatok innen.-mondta dühösen a szőke fiú

-Az ajánlatunk a lehető legkomolyabb Naruto-kun. Kapsz néhány nap gondolkodási időt.-mondta hidegen az Uchiha

-Na ne! Ezt nem hiszem el! Az Akatsuki alkut akar kötni velem?-kérdezte ingerülten Naruto

-Kapsz egy hetet Kyuubi és utána visszajövünk a válaszodért.-mondta Kisame majd mindketten eltűntek

Naruto fáradtan rogyott le az ágyára, s nem akarta elhinni ami néhány pillanattal korábban történt vele. Annyira elmerült a gondolataiban hogy ülve elaludt, s csak másnap reggel kelt fel az órája csörgésére. A szőke ninja kómásan mászott ki az ágyából és imbolygó léptekkel indult a fürdő szobája felé, hogy felfrissítse magát. Miután végzett a reggeli rituálékkal és megreggelizett elindult a csapata találkozó helyére, ahol még csak ő volt ott. Naruto gondolatai visszatértek az elmúlt nap eseményeihez, s nem vette észre ahogy Sakura mellé lép és néhány perccel később Kakashi is megjelent körükben. A kunoichi néhányszor megszólította szőke csapat társát, de az nem reagált a szólongatásra.

-Naruto! Mi a fene ütött beléd?-kérdezte dühösen Sakura

-Mi? Ne haragudj Sakura-san csak elgondolkoztam kicsit.-válaszolta zavartan nevetgélve Naruto

-Na jó gyerekek ideje elkezdeni az edzést.-szólt közbe Kakashi

A két fiatal bólintott és a jounin parancsait követve neki láttak az edzésnek, ami közben Narutoból kitört a Kyuubi chakrája. A falusiak egy része látta az esetet és idegesen összenéztek, miközben egy terv kezdet körvonalazódni a fejükben. A falusiak elhatározták hogy mindenképpen megölik a Kyuubit, ezzel együtt Narutot. Mikor szőke fiú hazaindult, a falusiak elé ugrottak, s elkezdték őt szidni, miközben a kezükben mindenféle eszközök voltak.

-Pusztulj el!.- ordítottak fel egy emberként az emberek.

Majd elkezdték verni Narutot, aki rezzenéstelen arccal tűrte az emberek bánás módját vele szembe. Az emberek csak verték közben Narutot kezdte körül ölelni a vörös chakra.

Használd az erőmet, védd meg magad..-morogta a Kyuubi

Nem, menj innen.-üvöltötte magának Naruto.

A tömeg egyre csak durvult, Naruto már félholtan feküdt, mélyebbnél, mélyebb sebekkel amiből ömlött a vér, de ezzel a szőke fiú mit sem törődve hagyta hogy a falusiak , addig verjék míg meg nem hal. Már várta, hisz az életének sem volt semmi értelmes, mindenki elhagyta, Sasuke elment, ő meg itt maradt.

Nem jött érte senki, hogy megmentse, se Kakashi, sem Sakura vagy akár a perverz remete Jiraiya. Hiszen Jiraiya és Kakashi éppen vitatták egy pornó könyv tartalmát, miközben Narutot, éppen verik. Naruto szemébe megjelent pár könnycsepp ami végig folyt a róka bajuszos arcán, s a földre hullt .

Ekkor egy falusi férfi beleállított a szíve alá egy kunait, s elvesztette eszméletét. Az emberek mint akik jól végezték dolgukat, ott hagyták vérbe fagyva Narutot. Egy ANBU éppen arra ugrált a ház tetőkön, mikor meglátta a Kyuubi kölyköt, miközben körülötte egy hatalmas vér tócsa van, s hogy nem mozdul. Leugrott hozzá, majd az ölébe vette, s futott a szőkeséggel a kezében a Konohai kórházba. A kórházba érve leugrott, majd futott vele, hát ha talál még valakit ebben a késői órában a kórházban. Belépve egy irodában, meglátta hogy egy barnás-szőke hajú nő ül a székbe, s a fejét fáradtan dönti hátra.

-Hokage-sama, a Kyuubi kölyköt egy vér tócsa közepébe találtam.-közölte nyugodtan az ANBU

- Sakio, vidd be a sürgősségire.- mondta idegesen a Gondaime, majd felvett egy fehér köpenyt s követte Sakiot a sürgősségire.

- Mond Sakio, nem tudod hogy mi történt vele? –kérdezte Tsunade, miközben végig nézett a fiú testén.

-Nem.- felelte közönyösen, majd kiment a teremből.

Tsunade egyedül kezdte el gyógyítani a fél holt Narutot, mivel a többi orvos nem szándékozott segíteni a Kyuubi kölyöknek. Ezért Tsunade egyedül fogott neki, sok munkája volt kevés ideje. A sebek mélyek voltak, nem volt biztos benne hogy Naruto kibírja akár holnap reggelig. Bár a fiúban mindig volt elszántság, de az nem biztos hogy most is elég lesz ez neki. Tsunade elvégezte amit tehetett s át tolta Narutot egy másik terembe, s várta hogy holnap mi fog történni.

A reggel hamar eljött s Naruto már ült az ágyon mikor Tsunade bement hozzá, hogy megnézze hogy megérte.-e az éjszakát.

-Naruto.- mondta vidáman Tsunade mikor meglátta Narutot, aki az ágyon ülve bámult ki az ablakon a messzeségbe.- Naruto?- kérdezi hagosabban a Gondaime, s közelebb ment Naruto kórházi ágyához, s elé állt.

Meglepődött. Naruto arcán semmi érzelem nem volt látható, csak maga az üresség. A Hokage a döbbenettől hátrált egy lépést, majd szólni akart, de torkán nem jött ki hang. S ekkor Naruto, ránézett. Átnézett a Gondaimén a fagyos tekintetével, mire az hátrahőkölt ismét. Nem tudta elhinni, a mindig vidám, életerős gyermekből, egy ilyen lesz.

-Naruto mi történt veled, tegnap?- kérdezte aggódva Tsunade.

Naruto továbbra sem felelt, hanem továbbra is bámult egy pontot, s gondolataiba temetkezett, s a körülötte történő dolgokat kizárta. Gondolataiba mélyedve társalgott a Kyuubival, kilenc farkú rókával.

Mért nem ölted meg azokat az embereket?

Nem szabad!

De majdnem megöltek!

Nem érdekel.

Pusztítsd el őket.

Nem.

Ez volt Naruto utolsó szava a kilenc farkú démonhoz, s indult lemászni az ágyról. De az oldalába nyílaló fájdalom megakadályozta, s fájdalmát összeszorított fogakkal tűrte. „Francba” gondolta s a fájdalom ellenére is felállt, kiegyenesedett s most pár centire volt a meglepődött Gondaimétől.

-Naruto, minden rendben van? Feküdj vissza az ágyba! .-mondta parancsoló, mégis aggódó hangon Tsunade-sama.

-Semmi bajom, most pedig haza megyek.- közli egyszerű, mégis fagyos hangon Naruto.

-D.de.. Akkor is ITT maradsz.- üvölti Tsunade, az éppen öltözni induló Narutonak.

-És ki akadályozz ebben meg?- kérdezi sunyi mosollyal az arcán Naruto, majd hirtelen Tsunade előtt terem.

-Hát én, Én vagyok a Hokage.- mondta kétségbeesetten Tsunade, a sérült Narutonak, akinek az oldala felszakadt, s a vér csurgott le az oldalán.

-Tsunade-sama, én megyek haza.-mondta Naruto.- Ne aggódjon miattam.-folytatja immár, lágyabb hangon a sérült fiú

- De lesz egy ember aki vigyázz rád.- mondja Tsunada megkönnyebülten .

-Nem.- rémült meg Naruto, mikor eszébe jutott hogy a falusiak hagyták helybe az elmúlt éjszaka.

-Vigyázz rád Sakura, ő a barátod!- mondta vidáman Tsunade, bár Naruto arc kifejezése megrémítette.

-Hokage-sama vigyázok én magamra, nem kell ide más.- mondta érzéketlenül Naruto, majd felöltözve elment a kórházból.

„Naruto” gondolta a Gondaime, majd ő is elhagyta a kórházat. Naruto ahogy kitette a lábát a kórházból, felugrott a házra, majd útját ott folytatta, bár nehézkesen, a mozgás még nem volt neki az erőssége. Amint hazaért, ledobta magát az ágyra, s újra a gondolataiba mélyedt, ami Itachi s az alku körül forogtak. Megfontolt döntés kellet hoznia. De ahogy vissza gondolt a tegnapi napra, eszébe jutott a falusiak, szinte Konohától semmi jót nem kapott életében, s itt van egy ajánlat, ami nem rossz. Itt hagyhatja a számára régen, oly fontos Konohát.

-Már nem akarok Hokage lenne.-mondja halkan magának, majd próbál felállni de lábai nem engedelmeskednek neki.

Többszöri próbálkozás után, feladta, majd elnyomta az álom a sérült fiút. Másnap késő délután ébredt fel, rögtön indult volna zuhanyozni, de fájt neki minden egyes mozdulat. A fürdés számára fárasztó volt, ahogy kijött onnan már feküdt be az ágyba, s aludt is. Így teltek a napjai, senki nem látogatta meg, még azok az emberek sem akik a barátainak nevezték magukat. És eljött a nap, a hét utolsó napja, ma kell választ adnia Itachinak s Kisamenak. Szíve még mindig Konohához kötötte, bár senki nem volt itt akiben megbízhatott, esetleg a Hokage.

-De hogy is barátkozhatna az 5. Hokage egy démonnal?- tette fel a kérdést magának Naruto, majd nevetett egyet, saját szánalmán.- Már tudom mit fogok mondani, elhatároztam magam.-mondta mindenre elszánt hangon Naruto.

S csak várta a két Akatsuki tagot, hogy a döntését megossza velük is. Csak várt és várt, míg az ablakon be nem ugrott egy alak, kalapja mögül felvillant két vörös szempár s, csak bámulta a fekete pólóban, s egy nadrágban lévő Narutot, aki immár fagyos tekintettel bámult az Akatsuki tagra.

-Milyen döntést hoztál Naruto-kun?-kérdezte ridegen Itachi

- A döntésem….

Folytatás következik…