9.rész:

Konoha sárga villanása visszatér

és Itachi gondolatai

Kakashi teljesen megdermedt az idegen láttán, s mozdulni sem tudott a döbbenettől. Itachi kihasználva társai figyelmetlenségét visszaszerezte az orvul elorozott könyvet, s csendesen elvonult olvasni. Az idősebb Uchiha ismét belemerült a Come Come Paradise olvasásába, s minél előrébb jutott a történetben annál jobban élvezte azt. {A férfi kezei végig siklottak szeretője kerekded domborulatain, miközben férfiasságát a nő mézédes virágába mártotta....} olvasta Itachi, s arca teljesen kipirult az elképzelt jelenetre. Eközben Sasuke és Naruto védelmezőleg beálltak Kakashiék elé, miközben Sakio megpróbálta magához téríteni a sokkos jounint.

-Ez lehetetlen. Te meghaltál!-motyogta maga elé Kakashi

-Nem haltam meg Kakashi.-válaszolta csendesen az idegen

-A saját szememmel láttam, hogy a halál istene(?) végez veled.-felelte enyhe hisztériával a hangjában a jounin, ami szokatlan volt tőle

A fiatalok értetlenül kapkodták ide-oda a fejüket Kakashi és az idegen közt, miközben az a jouninhoz sétált. A két férfi sokáig nézett farkas szemet egymással, s egyikük sem akarta megtörni a beállt csendet. Itachi viszont semmit nem érzékelt a körülötte folyó eseményekből, s ez kezdett feltűnni a többieknek is. "Kakashi könyve egyre érdekesebb. Eddig még nem olvastam ehhez hasonlót, s nem is igen lett volna rá lehetőségem. Ezért már érdemes volt a bolond kis öcsémékkel maradni, bár ha jobban belegondolok semmit sem tudok a többiek hol létéről. Lehet hogy azóta már nem is élnek. Na jó ne gondolj ilyenekre."-korholta magát gondolatban, s visszatemetkezett a könyvbe. "Hm az a rózsaszín hajú veszedelem elég jól nézett ki csak kár hogy a természete egy kígyóéval vetekedett. Te jó ég Itachi térj már észhez!!"-szólt magára ismét az idősebb Uchiha, miközben fekete tekintete Hinatára tévedt. A kunoichi észre vette az őt fürkésző tekintetett, s félénken az őt figyelő felé fordult. Hinata szemei kitágultak félelmében, ahogy ezüstös tekintete találkozott egy hideg fekete tekintettel. Az egyre feszültebbé váló csendet végül a szürkés kék szemű Anbu törte meg.

-Elmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt? Ugyanis semmit sem értek.-motyogta Sakio

-Ezzel nem vagy egyedül Sakio, ugyanis mi sem értünk semmit.-válaszolta Naruto

-Ez igaz. De nem vettetek észre valami furcsát?-kérdezte töprengő hangon Sasuke

-Ha arra gondolsz hogy az a fickó hasonlít rám, akkor a válaszom igen. Olyan mintha a tükörbe nézve magamat látnám csak idősebb kiadásban.-válaszolta a szőkeség

-Pontosan. S arra is emlékszel amit Kakashi mondott neked?-kérdezte ismét az Uchiha

-Arra gondolsz mikor a 4.-hez hasonlított?-kérdezett vissza Naruto

-Igen.-válaszolta tömören Sasuke

Sakio teljesen elvesztette a beszélgetés fonalát, s inkább Itachihoz sétált akinek a kezében még mindig ott volt a Come Come Paradise; miközben fekete tekintetét még mindig Hinata riadt ezüstös tekintetébe fúrta. A barna Anbu óvatosan elvette az Uchihától a könyvet, s mellé ülve olvasni kezdte azt. Itachi észre se vette hogy eddigi olvasmányát kivették a kezéből, s már csak a levegőt markolássza a könyv helyett. "Nem is néz ki rosszul a Hyuuga lány. Kíváncsi vagyok milyen lehet vele... Állj, állj Itachi! Térj már észhez! Nem lehetsz ennyire perverz, hisz ő még szinte gyerek! Ne viselkedj úgy mint egy éretlen kamasz, elvégre már érett férfi vagy!"-szidta magát gondolatban Itachi, miközben egy pillanatra lehunyta a szemét ezzel megszakítva a kunoichival a szemkontaktust. Eközben végre Kakashi is magához tért, s szorosan átölelte az előtte álló férfit; mire Sakio egy féltékeny pillantást vetett rájuk a könyv mögül.

-Hol voltál eddig sensei? Miért nem jöttél vissza Konohába?-kérdezte enyhén hadarva Kakashi, ami szintén nem volt szokása

-A Rejtett vízesés falujában voltam, s néhány dolgot át kellet gondolnom mielőtt visszatértem volna Konohába.-válaszolta a férfi

-Ha már ilyen szépen összejöttünk igazán bemutatkozhatnánk egymásnak.-jegyezte meg Naruto

-Milyen igazad van éd...-mondta elharapva az utolsó szót Sasuke

-Enyje Kakashi azt hittem, hogy meséltél rólam a tanítványaidnak.-mondta enyhe fedéssel a hangjában a férfi

-Én Naruto Uzumaki vagyok.-kezdte a bemutatkozást a szőkeség

-Örvendek. Az én nevem Minato Namikaze.-válaszolta mosolyogva a szőke férfi

-Sasuke Uchiha.-bökte ki a fekete fiú

-Szóval az Uchiha klán tagja vagy? Hogy van Fugaku?-kérdezte élénken Minato

-Az apám halott, ahogy az egész klánom is.-válaszolta hidegen Sasuke

-Értem. Megkérdezthetem mi történt?-jött a következő kérdés a szőke férfitól

-Ez egy olyan dolog amiről Sasuke nem szeret beszélni.-válaszolta fekete társa helyett Naruto

-Értem. Nos akkor kit nem ismerek még?-kérdezte ismét élénken Minato

-Sakio Adachit az Anbu tagját, Itachi Uchihát az Uchiha klán másik túlélőjét és Hinata Hyuugát a Hyuuga klán tagját.-válaszolta a szőkeség nyugodt hangon

-Jól van gyerekek, ha már mindenki bemutatkozott itt az ideje visszatérni Konohába.-szólalt meg hosszas hallgatás után Kakashi

Sasuke és Naruto alig észrevehetően összemosolyogtak, s csendben pakolni kezdtek. Az ezüst hajú jounin eközben tekintetét Sakiora függesztette, aki durcásan beletemetkezett a kezében tartott könyvbe. Kakashi sóhajtva sétált a barna fiú elé, s miután leguggolt elé egyik kezét a vállára tette és gyengéden megszorította a szóban forgó testrészt. Sakio a szorításra felnézett a jounin fekete szemébe, s halványan elmosolyodott a bűnbánó ábrázat láttán. Minato érdeklődve figyelte a fiatalok ténykedését, s halványan mosolyogni kezdett a gyerekes szóváltásokon.

-Indulhatunk gyerekek?-kérdezte Kakashi a válla fölött hátra nézve

-Igen apuci.-válaszolta tréfásan Sakio

Kakashi egy dühös pillantással válaszolt a szellemes megjegyzésre, míg a többiek halkan kuncogni kezdtek Itachi kivételével; aki ismét elmerült gondolataiban. "Vajon milyen íze lehet a Hyuuga lány ajkainak? Jézus már megint min jár az eszed Itachi!"-pofozta fel magát gondolatban az idősebb Uchiha. Miután mindent összepakoltak lassan megindultak Konoha felé. Elől ment Minato, Kakashi és Sakio utánuk sétált Hinata. A kunoichi mögött kissé lemaradva Itachi lépkedett miközben tekintetével végig Hinata domborulatait pásztázta. Sasuke és Naruto zárta a menetelők sorát, s kíváncsian figyelték az idősebb Uchiha reakcióit. "Hm formás feneke van Hinatának, s a keblei se semmik. Már megint min jár az eszed Itachi!? Te teljesen megőrültél!"-gondolta Itachi egy fintor kíséretében, ami nem épp tiszta gondolatainak szólt. A csapat lassan gyorsabbra vette a tempót, mivel a fél napot elszórakozták vitákkal és beszélgetéssel. Egyre gyorsabban haladtak és késő estére végre elérték Konoha határát, ahol lefékeztek a kapu előtt és lassan besétáltak a faluba. Itachi egész úton a saját gondolataiba mélyedve ugrált ágról-ágra, s kezdett közel állni ahhoz hogy felpofozza magát. „Ha visszaértünk Konohába ráveszem a kislányt egy találkozóra és utána hátha sikerül másra is rábeszélnem. Jézus Itachi már megint min jár az eszed? Hinata még szinte gyerek, de milyen helyes gyerek. Na jó ezt most és itt fejezd be!”-rivallt magára gondolatban aznap már sokadjára az Uchiha. Ám ez ismét nem használt csak néhány pillanatra, s gondolatai ismét visszatértek egy bizonyos irányba. "Szívesen végig csókolnám azt a hamvas testet és .... Már megint min jár az eszed? De akkor is olyan helyes kislány és aranyos."-gondolta ismét.

-Na jó most már elég legyen!-szólt magára hangosan Itachi

Narutoék érdeklődve néztek az idősebb Uchihára, akinek arcszíne rohamosan vörösödött amint rájött hogy hangosan kimondta gondolatait. A csapat percekig nézte az egyre vörösebb Itachit, majd egy vállvonás kíséretében tovább fojtatták útjukat Konoha utcáin.

-Naruto mi lenne ha találkoznák úgy tíz perc múlva nálunk?-kérdezte Sakio

-Mégis miért?-kérdezett vissza fáradtan Naruto

-Na ne legyél már ilyen, akkor tíz perc múlva nálunk.-monta a barna Anbu és Kakashival az oldalán egy pukkanás kíséretében köddé vált

-Ezért még megfizetsz Sakio.-motyogta az orra alatt a szőkeség

Naruto morcosan indult el Konoha másik kapuja felé, miközben a többiek értetlenül követték őt. A szőke fiú gyorsan haladt úti célja felé, s néhány perc múlva már ismét Konohán kívül voltak. Még percekig sétáltak, s közel tíz perc múlva megálltak egy nagy ház előtt. Naruto kissé bizonytalanul lépet be a kapun, miközben tekintetével a környezetét fürkészte. Alig tettek meg néhány lépést az udvaron mikor a szőke fiú hanyat vágódott a ráugró súlytöbblettől.

-Naruto! Hát mégis eljöttél? Bátyó mondta hogy nem biztos hogy jössz.-hadarta a támadó

-Sayani, kérlek szállj le rólam.-nyögte Naruto

-Bocsi csak annyira örülök, hogy újra látlak. Képzeld anya megtanított néhány gyógyító ninjutsura és megengedte hogy következőleg én is veletek mennyek.-hadarta egy szuszra a kis lány

-Jól van Sayani, de azért néha vegyél levegőt is.-szólt mosolyogva a lányra Naruto

A kislány csak bólintott és egy hatalmas levegő vétel után tovább folytatta a mondókáját, amit Naruto angyali türelemmel hallgatott. Sayaninak hosszú ezüst szürke haja és szürke szeme volt. A kis lány kézen fogta Narutot és maga után húzva belépett a házba, ahol kellemes meleg és halvány fény uralkodott.

-Sayani te vagy az?-hallatszott a konyhából a kérdés

-Igen anya. Képzeld kit találtam az udvaron.-kezdte vidáman Sayani, miközben maga után húzta Narutot-Nézd anya Naruto visszajött és magával hozta a barátait is.-tette hozzá vidáman

-Sayani drágám. Remélem nem támadtad le a vendégeinket.-mondta megrovó hangon a nő

-Nem történt semmi ilyesmi Michiyo-sama.-válaszolta nyugodt hangon Naruto

-Ugyan Naruto drágám tudom hogy milyen a lányom. Imád egy rég látott barát nyakába ugrani csak nem mindig méri fel a tette következményét.-válaszolta Michiyo egy halvány mosoly kíséretében

A beszélgetés közben Sasukéék értetlenül pislogtak egymásra, s csendben várakoztak amíg Naruto befejezi a beszélgetést. Itachi nem igazán tudta követni a beszélgetés menetét, mivel gondolatai ismét elkalandoztak. "Hm aranyos ez a Sayani is csak az a baj, hogy még a Hyuuga lánynál is fiatalabnak néz ki. Már megint min jár az eszed Itachi!?"-kérdezte magát gondolatban az idősebb Uchiha.

-Sayani drágám kérlek mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat. Naruto remélem tudod még hol találod a szobád.-mondta Michiyo

-Igen Michiyo-sama. Köszönjük a vendéglátást.-válaszolta Naruto tisztelettel a hangjában, s elindult a lépcső felé

-Gyere Naruto!-ragadta meg a kezét Sayani

A kis lány maga után vonszolta a tiltakozni próbáló Narutot, s őket kissé lemaradva követték a többiek is.

-Itt a szobád. Naru emlékszel arra mit ígértél mikor elmentetek a bátyóval?-kérdezte Sayani

-Igen. Ne aggódj hamarosan bemutatlak neki, rendben?-kérdezett vissza Naruto

-Tényleg, tényleg?-ugrott örömében a szőke nyakába a lány

-Igen, de légyszi ne fojts meg.-kérte a szőkeség

-Figyi ha nem árulsz el anyuéknak akkor mutatok neked valamit.-súgta a szőke fülébe Sayani

-Jól van Saya, de előtte lepihenhetünk kicsit?-kérdezte Naruto

-Igen.-válaszolta a lány

-Kérhetek tőled valamit Sayani?-kérdezte a szőkeség

-Persze, mi lenne az?-kérdezte élénken Sayani

-Szórakoztasd kicsit Hinatát.-válaszolta Naruto

-Meglesz!-válaszolta a lány, s Hinatát maga után húzva eltűntek az egyik szobában

Naruto megkönnyebbülten felsóhajtott és megmutatta Itachinak és Minatonak a nekik szánt szobákat. Az idősebb Uchiha a Naruto melletti szobát kapta míg Minato a vele szemben lévőt foglalhatta el. Miután mindenki elfoglalta a szobáját végre lepihenhettek kicsit, bár Naruto sejtette hogy a nyugalma csak időleges. A szőke fiú hangulatán az se lendített sokat, hogy barátja idegesen járkálni kezdett közös szobájukban.

-Mi a baj Sasuke?-kérdezte fáradtan Naruto

-Akár hova megyünk valaki mindig a nyakadba ugrik, s te nem csinálsz semmit sem ellene.-morogta Sasuke

-Nyugodj meg. Számítottam rá hogy Sayani letámad, de már nem tudtam kivédeni.-válaszolta sóhajtva a szőkeség.

-Akkor is tiltakozhattál volna jobban.-fújta dühösen az Uchiha

Naruto mosolyogva durcás barátjához lépett és gyengéden átölelte, majd egy csókkal kiengesztelte a féltékeny feketét. Sasuke még néhány pillanatig duzzogot majd átvette szőke társától az irányítást, s hosszas csók csatába bonyolódtak. A csókot csak annyi időre szakították meg míg friss levegőt juttattak a tüdejükbe, majd újra elmerültek ajkaik játékában. A pár nem vette észre a szobájuk ajtaján felhangzó halk kopogást, s csak akkor eszméltek fel mikor egy halk sikolyt hallottak közvetlenül az ajtóból. Mindketten arra kapták a fejüket, s dermedten néztek Hinata könnyektől csillogó szemeibe.

-Hinata nem hallottuk hogy kopogtál.-suttogta elhaló hangon Naruto

Hinata könnyezve rohant a szobájába, miközben Narutoék néhány pillanat múlva megpróbálták követni a feldúlt kunoichit; de a folyosón Sayaniba ütköztek. A szürke szemű kislány meglepetten nézett a két ideges fiúra, akik próbáltak elmenni mellette. Itachi lassan kidugta fejét az ajtaján a hangzavarra, ami a folyosóról jött s meglepetten nézett ideges öccsére.

-Nektek meg mi bajotok van?-kérdezte morcosan Itachi

-Hinata rajtakapott minket.-válaszolta komoran Sasuke

-Mégis min?-kérdezte kissé zavartan az idősebb Uchiha

-Na vajon min kaphatott minket rajta? Amin te és Kakashi nem rég.-válaszolta idegesen az ifjabb Uchiha

-Hm... csak nem csók közben nyitott rátok?-kérdezte Itachi egy gonosz félmosoly kíséretében

-De igen. Előbb beszélnünk kellet volna vele, mert ez így elég sokkoló lehetett neki.-válaszolta bűn bánó hangon Naruto

-Miről van szó?-kérdezett közbe Sayani

-Gyere és elmondom, rendben Saya?-kérdezte egy fáradt mosoly kíséretében a szőkeség

-Igen.-ugrott örömében Naruto nyakába a lány

Sasuke halványan elmosolyodott, ahogy nézte miként viaskodik kedvese egy lánnyal. Miután Naruto lefejtette Sayani karjait a nyakáról Sasukét kézen fogva bevonultak a szőke szobájába s mindent elmeséltek a lánynak, aki örömében ismét a földre döntötte a szőkét. Az ifjabb Uchiha már csak elnézően mosolygott a jelenet láttán, mikor azt vette észre hogy valaki őt is leteríti. Eközben Itachi a szobájában az előbbi beszélgetésen gondolkodott, s lassan kisétált az erkélyre ami az egész felső szintet körbe futotta. Az egykori Akatsuki fürkészve nézte az éjszakai égboltot, miközben lassan ellépett az erkély korlátjától. Itachi lassan a falig hátrált és hátát neki vetette az épületnek, miközben fekete szemeivel továbbra is a csillagokat fürkészte. Merengéséből halk léptek zökkentették ki, s óvatosan a hang irányába fordította tekintetét. Hinata csendesen kilépett az erkélyre és lassan a korláthoz sétált, majd a korlát fájának támaszkodva előre hajtotta a fejét. A kunoichi csendesen szipogott és fejét továbbra sem emelte fel ezzel is a könnyeit akarta elrejteni, amik folyamatosan szivárogtak szemeiből. Itachi csendesen figyelte az árnyékból Hinatát, s lassan és hangtalanul elindult felé. Az Uchiha egyik kezét óvatosan a lány vállára helyezte, mire a kunoichi összerezzent a váratlan érintésre s ijedten nézett „támadójára”. Hinata akaratlanul is hátrált néhány lépést, de egy a derekára fonódó kéz megállította. Itachi lassan magához ölelte a riadt kunoichit, miközben lágyan simogatni kezdte a lány hátát. „Milyen jó illata van, s milyen selymes a bőre. Térj már észhez Itachi! Nem használhatod ki a helyzetet! Vagy mégis?”-kérdezte magát gondolatban, miközben kezeivel továbbra is Hinata hátát simogatta. A kunoichi lassan megnyugodott és megpróbált kiszabadulni az Uchiha öleléséből. Itachi lassan felemelte a lány állát és ajkaival lágyan megérintette a kunoichi ajkait, akinek szemei kitágultak döbbenetében.

Folytatás következik.......