5.rész
Megrázó ébredések és indulási hercehurca

A ház reggeli csöndjét egy hangos üvöltés törte meg, amire a még mindig alvók egy része felébred míg  másik részük a párnába fúrta a fejét. A hanyou egy újabbat üvöltött mikor a mellette lévő zsoldos keze a derekára fonódott, s ijedtében kiugrott az ágyból s a hirtelen mozdulatra testébe fájdalom hasított, mitől kissé összegörnyedt. Jakotsu fáradtan és csigalassúsággal állt fel majd a fiúhoz sétált és átölelte a vállát hogy megtartsa az összecsuklani készülő féldémont, majd lassú léptekkel kivezette a fürdőbe; de a rövid úton Inuyasha többször megpróbálta lerázni magáról a zsoldos kezeit.

-Engedj el te, te ...-nem tudta befejezni szidalmait, mert Jakotsu közbe vágott
-Ugyan már Inu cica. Ne mond hogy te nem élvezted a múlt éjszakát.-mondta nagyra tágult ártatlan szemekkel a zsoldos
-Mit csináltál velem te idióta?-kérdezte üvöltve a hanyou
-Csak amit te is akartál édes kis kutyusom.-válaszolta könnyes szemekkel Jakotsu, majd beléptek a fürdőbe
-MI?-kérdezte egyre rémültebben a féldémon
-Nem emlékszel semmire édesem?-kérdezte már majdnem sírva a zsoldos
-M-mire kellene emlékeznem?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou

Jakotsu  egy szomorú mosoly kíséretében próbálta kinyitni a csapott, hogy egy meleg fürdővel kedveskedjen a hanyounak. Néhány perces töprengés után sikerült kinyitnia a csapokat, s hamarosan a kád megtelt meleg és hívogató vízzel. Inuyasha néhány perces töprengés után belemerült, s örömmel nyugtázta hogy meggyötört testét ellazítja a kellemes víz. Kicsivel arrébb egy másik személy épp a másik oldalára fordult, s a párna helyet valami másra feküdt, ami halk nyögéssel tiltakozott a ránehezedő súly ellen.

-Szállj le rólam.-hallotta a morcos női hangot a „támadó”
-K-kagura?-kérdezte kissé bizonytalanul egy kék szemű férfi
-Nem majd a nénikéd. Persze hogy én vagyok Kagura.-felelte ingerülten egy vörös szemű nő
-Mit keresel te az ágyamban?-kérdezte Miroku kíváncsian
-Már megbocsáss szerzetes, de ez az én ágyam.-mondta a szélboszorkány
-Nem tudnátok csendben maradni? Még aludni szeretnék.-jött a mogorva hang a szerzetes másik oldaláról

Miroku egyre kerekedőbb szemekkel nézett a mellette fekvő hosszú fekete hajú alakra, aki lassan felnézett s vörös szemei dühösen csillogtak. A szerzetes arca halott fehérre váltott mikor meglátta a másik oldalán épp akkor felülő Narakut, s agya lázasan dolgozni kezdett a múlt éjszaka történései miatt. Hamarosan újabb sikoly hasított az ismét beállt csendbe s az alvásról végleg lemondott mindenki. Kicsivel arrébb Sango és Kikyou a szoba ajtajának támaszkodva álltak és  dermedten néztek farkas szemet egy arany sárga szempárral. A csendet végül a halott miko törte meg.

-Mit keresel TE az ágyunkban?-kérdezte döbbenten Kikyou
-Ezt én is kérdezhetném tőletek halandók.-válaszolta a szempár tulajdonosa hidegen
-Na álljunk csak meg egy percre! Úgy tudtam ez a mi szobánk Kikyouval, akkor te mégis mit keresel itt Sesshoumaru?-kérdezte a szellemirtó
-Valahol nekem is aludnom kellett. Azt még sem várhatjátok tőlem, hogy az idióta öcsém ágyába feküdjek.-morogta a youkai, s lassan felült

A két lány szeme elkerekedett a látványra, amit a férfi felső testéről lecsúszó takaró okozott.  A démon nem értette a két lány miért néz rá elkerekedő szemekkel, majd követve tekintetüket észre vette mit néznek olyan nagyon, s egy gúnyos mosolyra húzta ajkait.

-Nem láttatok még félmeztelen férfit?-kérdezte maró gúnnyal a hangjában a youkai
-Hú de vicces kedvében van valaki!-kezdte dühösen Sango-Képzeld már láttunk, de az nem épp mellettem kelt fel! Valamint nem az ellenségünk és akkor nem voltunk becsípve.-tette hozzá hidegen

Sesshoumaru néhány pillanatig meglepetten nézett rá, majd morgások közepette felállt az ágyról mire a lányok ismét sikítani kezdtek, ami bántotta a youkai érzékeny hallását. Ismét végig nézett magán, s észrevette hogy a takaró alatt nem volt rajta semmi. Még néhány percig vitáztak, de ez már aránylag halkan zajlott közöttük. Kicsivel ismét arrébb Kakashi éppen felült az ágyában, mivel a sikítozások miatt már nem tudott aludni és a kezébe vette a kedvenc könyvét. Már kezdett belemerülni az olvasásba, mikor érezte hogy valami az ölébe nehezedik. A könyve mögül lepillantott az ölére, ahol csak egy rózsaszín hajzuhatagot látott mire óvatosan lerakta a könyvét. A hajzuhatag gazdája lassan megfordította a fejét, majd lassan kinyitotta a szemeit, s szembe találta magát egy fekete szemmel.

-Jó reggelt Sakura.-mondta a szem gazdája
-Jó reggelt sensei.-motyogta álmosan a lány, majd szemei hirtelen felélénkültek
-Remélem jól aludtál.-mondta mosolyogva a férfi

A lány nem válaszolt csak a takarót maga elé kapva kiugrott az ágyból, s hisztérikusan felsikított majd néhány pillanat múlva kicsit higgadtabban nézett mesterére, aki az ölébe a másik párnát rakta amin eddig a lány feküdt.

-Mi a fenét keres az ágyamban sensei!?-kérdezte hisztérikusan Sakura
-Öhm Sakura szerintem valamit összekevertél, mivel én tegnap este hamarabb itt voltam mint te.-válaszolta nyugodtan Kakashi
-De ez az én szobám volt sensei!-mondta Sakura

Kakashi zavartan kezdte el vakarni a tarkóját, mivel a heves vélemény kifejtésben Sakura elengedte a takarót ami halkan suhogva hullott a földre. A lány még mindig a "szobája" miatt érzett dühe miatt nem vette észre a takaró hiányát, s így a mestere szabadon legeltethette szemeit a lány testén, aminek következtében fülig vörösödött. Sakurának néhány percig eltartott amíg felfogta hogy semmi nem takarja a testét s ez idő alatt Kakashi alaposan végig mérte tanítványát, mire az vörösen és dühöngve a fürdőbe ment s magára zárta az ajtót. Újból egy kicsivel arrébb egy szőke fiú(jelenleg lány) fúrta a fejét a párnájába, s próbált meg aludni kevés sikerrel. Mellette fekvő társa félkönyökre támaszkodva és halvány mosollyal az arcán figyelte társa forgolódását, majd óvatosan felé hajolt és lágyan társa fülébe harapott. A szőke fiú lassan megfordult s még mindig csukott szemekkel átölelte a felé hajló fekete hajú fiú nyakát és lágyan csókolni kezdte, ami viszonzásra talált. A csók csatának a levegő hiány vetett véget s ezzel egy időben a szőke fiú kinyitotta kék szemeit, s ijedtében lelökte az ágyról társát.

-Mit csinálsz dobe?-kérdezte a fekete hajú fiú
-Mit képzelsz magadról szemét Sasuke?!-kérdezte dühösen a szőke fiú
-Ugyan már Naruto te is nagyon jól tudod hogy mit csináltunk az előbb.-válaszolta egy halvány mosoly kíséretében Sasuke
-Igen tudom, de akkor is megállíthattál volna baka.-mondta dühösen Naruto
-Ugyan miért tettem volna?-kérdezte még szélesebben mosolyogva az Uchiha
-Mert mind ketten fiúk vagyunk baka! És mert...-nem tudta folytatni, mert semmi értelmes nem jutott eszébe
-Már megbocsáss Naruto, de te jelen pillanatban elég messze állsz attól hogy fiú legyél.-mondta Sasuke
-Hogy érted ezt baka?-kérdezte Naruto, majd végig nézett magán
-Látom észrevetted miről beszélek.-válaszolta vigyorogva társa

Naruto a feje búbjáig elvörösödött, s szokásával ellentétben szóhoz se jutott döbbenetében, amit Sasuke ki használt és visszamászott az ágyra. A fekete hajú fiú ismét szőke társa felé hajolt, így az ágyhoz szögezve őt, majd nyugodtan társa combjára ült. Miután kényelembe helyezte magát kezeit a szőke fiú fülei mellé támasztotta és egy gonosz vigyor kíséretében közvetlenül fölé hajolt. Naruto riadtan nézett a fekete szemekbe, s kezeit társa mellkasára tette s nem túl nagy erővel megpróbálta eltolni magától.

-Mit csinálsz baka?-kérdezte suttogva Naruto
-Meg próbállak jobb belátásra bírni dobe.-válaszolta sunyin mosolyogva Sasuke
-Miért is?-kérdezte ismét a szőke
-Hm még nem jöttél rá dobe? Tegnap éjjel másképp vélekedtél.-felelte még mindig vigyorogva a fekete hajú fiú
-Mit csináltál velem baka?-kérdezte rémülten Naruto
-Amit te is akartál kicsi rókám.-válaszolta majd egy csókot lehelt döbbent társa ajkaira
-Mit is akartam?-kérdezte kissé rekedt hangon a szőke fiú
-Hm elmondom, de enged el a jutsut.-kérte Sasuke, mire Naruto teljesítette a kérését és egy újabb csókot kapott jutalmul
-Miért csinálod ezt velem Sasuke?-kérdezte remegő hangon Naruto
-Ez egyszerű dobe.-kezdte Sasuke-A sok csatározásunk ellenére kedvellek téged, s ezt tegnap éjjel be is bizonyítottam-tette hozzá mosolyogva

Naruto ismét nem jutott szóhoz ezen a reggelen már másodjára, amit fölé hajló társa ismét kihasználta az alkalmat és megcsókolta az alatta fekvő szőke fiút míg kezei lassú vándor útra keltek a napbarnított bőrön. Sasuke egyre jobban elmerült szőke társa kényeztetésében, míg a fiú halvány kísérletett tett arra hogy eltolja magától fekete hajú társát, de a próbálkozásai nem voltak erőteljesek. Végül a szőke fiú minden ellenállása megszűnt, s élvezettel viszonozta társa mozdulatait. (Na hadjuk őket magukra és nézzük a többieket :) a szerző megjegyzése) Egy kicsivel ismét arrébb Kagome a fejét a párnába fúrva nyöszörgött, mert az elviselhetetlen fejfájása mellé még a sikítozásokat is végig kellett hallgatnia. A miko elgyötört arccal és zsibogó fejjel ült fel ágyában, majd óvatosan körülnézett és szemei megakadtak a mellette fekvő alakon. Az alak csak mosolyogva nézte a kába lányt fekete szemeivel, majd követve annak példáját ő is felült az ágyon.

-Jót aludtál?-kérdezte nyugodtan a férfi
-Őszintén szólva fogalmam sincs, mivel jelen pillanatban szét akar robbanni a fejem és ezen nem segít ez a lárma sem.-motyogta fájdalmas arccal Kagome
-Talán múlt éjjel kevesebbet kellett volna innod és most nem lennél másnapos.-jegyezte meg gúnyosan a férfi
-Hú de jó kedve van valakinek. Élvezed mások szenvedését?-kérdezte morcosan a lány
-Nem mondtam volna hogy imádom mások szenvedését nézni, főleg ha én okozom az alany szenvedéseit.-válaszolta hideg nyugalommal a férfi
-Remek még egy olyan alak akit messzire el kellene kerülnöm, erre itt fekszek vele egy ágyban.-mondta gúnyosan a miko

Itachi felnevetett a lány megjegyzésén, bár érezte hogy némileg komolyan gondolja a megjegyzését.  Kagome morcosan fordult a fiú felé, s szemei szikrákat szórtak dühében és már készült volna kilökni Itachit az ágyából, mikor az megfogta a kezeit és magára rántotta a mikot.

-Mit csinálsz?-kérdezte meglepetten a lány
-Megakadályozom azt hogy lelökj.-válaszolta nyugodtan Itachit, s közben erősen tartotta a ficánkoló lányt
-Engedj el! Hallod azonnal engedj el, te ...-mondta dühösen Kagome
-Nem foglak elengedni. És mit akartál rám mondani?-kérdezte ártatlan szemeket meresztve a férfi, miközben megfordult s így már a lány felett térdelt
-Beképzelt, nagyképű.-kezdte a lány, de folytatni már nem tudta

Itachi megunva a lány monológjának elejét egyszerűen elhallgattatta egy csókkal, amit a lány kikerekedett szemekkel tűrt. Végül Kagome erőteljesen Itachi mellkasának feszítette kezeit s ezzel sikerült elérnie, hogy a fiú félbeszakítsa a csókot. Már épp hangot akart adni felháborodásának, mikor szobája ajtaja kivágódott és belépett rajta a barátnője. Yumi szemei elkerekedtek a látványtól, ami elég félre érthető volt hisz barátnőjéről lecsúszott a takaró és sejtetni engedte kerekded idomait; amit szerencsére a felette térdelő fiúteste takart. Kagome barátnője hirtelen olyan színt öltött mint egy főt rák, s tekintetét megpróbálta elkapni a zavaró látványról. A mikoék szerencséjére némi takaró azért marad a lány felett térdelő fiún, így nem látszott meztelenségük. A kínossá váló csendet Yumi törte meg.

-Öhm Kagome azt hiszem ideje lenne elintézni a foglalást és az indulás idő pontját.-mondta zavartan a lány
-Értem Yumi. Mindjárt megyek és elrendezem a foglalást és az idő pontot is. Te addig próbáld összeszedni a többieket.-válaszolta a lány morcosan
-Rendben akkor egy tíz perc múlva találkozunk a nappaliban.-felelte Yumi és szinte kimenekült a szobából

Itachi elmosolyodott és közelebb hajolt az alatta fekvő lányhoz, majd halkan a fülébe suttogott.

-Még nem fejeztük be.-mondta közvetlenül a lány füle mellett

Kagome döbbenetében szóhoz sem jutott, majd egy határozott mozdulattal eltolta magáról a fiút s kissé morcos és bizonytalan léptekkel a fürdőbe sétált. Néhány perc múlva egy könnyed ruhában jött ki a fürdőből s nyugodtan lesétált a konyhába, hogy valamivel enyhítse zsibogó fejfájását. Már kezdett megkönnyebbülni a ház csendjének köszönhetően, de öröme nem tartott sokáig mivel az épp belépő hanyou dühösen rázta le magáról a zsoldos kezét aki erre a mozdulatra sírásban tört ki. A miko morcosan nézett rájuk, majd lassan a konyha szekrényhez sétált és kivette a kávés dobozt; majd komor hangulattal felrakott egy adagot főni. Körülbelül húsz perc múlva már mindenki a nappaliban gyülekezett és irtózatos hangzavart csaptak, ami nem segített a másnaposok kínzó fejfájásán.

-Csend!-kiáltotta el magát Yumi egy fájdalmas grimasszal az arcán
-Kösz Yumi már majdnem szét ment a fejem. Ja igen lefoglaltam a helyeket és az utazási iroda azt mondta hogy valószínűleg még ma elindulunk a Karib-tengerre egy magán géppel.-mondta Kagome egy bögre kávét szopogatva
-De hát hogy lehet hogy ilyen gyorsan elrendeztek mindent?-kérdezte döbbenten Sango
-Mivel már csak a létszámot kellett tisztáznunk így könnyen ment a dolog. Egyébként mindenkinek rendeltem igazolványt és útlevelet, ami már megjött valamint szereztem engedélyt a fegyverekre azzal az indokkal hogy családi ereklyék és nagyon fontosak a számunkra.-válaszolta nyugodtan a miko
-Na jó akkor menjen mindenki pakolni és két óra múlva találkozunk ugyan itt.-mondta Yumi, mire feloszlott a társaság

Jó két órával később már a repülő tér felé tartottak jó néhány csomaggal, s mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. A reggeli incidensekre tekintettel mindannyian más mellé ültek hogy elkerüljék az újabb összetűzést, ami vitához vezethetne. Miután kiértek a reptérre és átestek a vámvizsgálaton helyet foglaltak a váróterembe, s fáradtan várták gépük indulását. Már egy órája ott ültek mikor a hangos bemondóban bejelentették a gépük indulását, s így lassan mindannyian elindultak a beszálló kapu felé. Már majdnem elérték a repülő ajtaját mikor kisebb hangzavar támadt a csapatban, aminek Kagome járt utána még midig sajgó fejjel.

-Mi van már megint?-kérdezte a hangoskodókhoz lépve
-Én be nem szállok abba az izébe.-jelentette ki hidegen és ellentmondást nem tűrő hangon Sesshoumaru
-Na idefigyelj Sesshoumaru! Most azonnal beszállsz a gépbe és nem vitatkozol tovább!-fenyegette meg a miko

A youkai morogva és duzzogva betrappolt a repülőbe, míg a többiek halkan követték. Miután mindannyian elfoglalták a helyüket a gép lassan elindult és lassan felszállt velük a Karib-tenger irányába.

Folytatás következik.....