Tűz és víz
Liriel 2007.08.08. 11:27
Hm... olvasd el és megtudod.
1.rész:
Keserű
fájdalom
"Miért
nem szeret senki? Miért néznek úgy
rám
mint aki fertőző beteg? Nem értem az embereket.
Egyáltalán
nem ártottam nekik semmivel, s nem én tehetek
róla
hogy belém zárták el a Kyuubit. Nem
akarok
egyedül maradni."-gondolta egy szőke fiú,
miközben
a faluját körbe vevő erdőben
sétált.
Senki nem vette észre
távozását vagy
talán mégis, de még őt sem
érdekelte
hová megy a szőkeség. Naruto keserűen gondolt
arra
hogy eddigi életében szinte senki nem
állt
mellette csak Iruka sensei, de most még neki sem volt ideje
a
szőkére. A fiú kék szemeivel
bánatosan
tekintett az őt körül vevő erdő zöld
fáira,
majd egy kellemes kis tisztáson letelepedett s tekintete a
távolba révedt. Kék szemei
fájdalmasan
csukódtak be, miközben néhány
könnycsepp
folyt végig az arcán s egyre több
követte az
elsőket. Könnyei megállíthatatlanul
csorogtak
végig az arcán, s lassan eldőlt a
bársonyos
füvön. Testét zokogás
rázta, s végül
a sírástól kimerülten
merült álomba.
A lelke mélyén gyászolt,
gyászolta nem
létező családját és minden
magányosan
töltött évét.
Időközben egyik csapat
társa a keresésére indult
miután sikerült
leráznia magáról egyetlen női csapat
társát,
aki kissé sértődötten hagyta
magára az
Uchiha fiút. A fekete hajú fiú
dühösen
ugrált fáról-fára, hogy
megtalálja
szőke társát aki sejtése szerint
valahol az
erdőben volt. Sasuke átérezte Naruto
helyzetét,
s most próbálta megtalálni őt hogy ha
kell
erőszakkal is visszavigye a faluba. A fekete hajú
fiú
órákon keresztül kereste szőke
társát,
s egyre rosszabb érzése támadt ami
miatt
megszaporázta lépteit. A rossz
érzés
lassan szorítóvá vált a
mellkasában,
s egyre jobban féltette a szőke fiút. "Csak ne
legyen semmi baja míg megtalálom.
Remélem jól
van."-gondolta kétségbe esve, s egyre
gyorsuló
tempóval kereste kék szemű
társát. Már
kezdett esteledni, mire megtalálta a szinte teljesen kihűlt
fiút, mivel az eső is elkezdett esni
néhány
órával korábban. Sasuke
érezte amint
vizes ruhái a testéhez tapadnak, de most a
legkevésbé
sem érdekelte saját állapota
inkább a
szőke fiúért aggódott aki
már jó
ideje feküdhetett a földön. A fekete
hajú fiú
szíve hirtelen a torkába ugrott, ahogy
földön
fekvő társát nézte, s torka egyre
jobban
elszorult miközben próbált
életjeleket
keresni rajta. Óvatosan felemelte Narutot és
visszaszáguldott vele a faluba, majd ott saját
lakása
felé vette az irányt. Amint elérte
lakását
gyorsan bement terhével a nappalijába, s
miután
lerakta gyorsan bezárta az ajtaját; majd elindult
egy
forró fürdőt készíteni
maguknak. Néhány
perccel később visszatért a
kanapéján
fekvő szőke fiúhoz, s ismét az
ölébe
vette majd besétált vele a fürdő
szobába.
Gyorsan levette nedves ruháit majd
társáról
is lefejtette a nedves darabokat, s óvatosan
belemerült a
kellemesen meleg vízbe a szőke fiúval
együtt.
Érezte amint testét átjárja
a kellemes
meleg, s közben feszülten figyelte az
ölében
lévő szőke társát akit még
mindig
rázott a hideg és a lassan visszatérő
zokogás.
Sasuke szorosan magához ölelte társa
rázkódó
testét, s aggódva figyelte a fiú
minden
mozdulatát és lélegzet
vételét.
Óráknak tűnő másodpercek teltek el
mire a
szőke fiú tagjai kezdtek ismét megtelni
élettel,
mire fekete hajú társa
megkönnyebbülten fújta
ki az eddig a tüdejében tartott levegőt. Kezeivel
megnyugtatóan kezdte el simogatni
társát aki még
mindig szipogott és hüppögött a
visszatartott
sírástól. Egy idő után
érezte
ahogy a szőke fiú reszketése alább
hagy és
szinte fuldokló módjára kapaszkodik
kezeibe,
miközben ujjaival elmélyülten
játszadozott a
mellkasán. Naruto lassan megfordult és Sasuke
nyakába
kapaszkodva szorosan hozzá bújt csapat
társa
kellemesen meleg testéhez, miközben
könnyei ismét
eleredtek. A fekete hajú fiú viszonozta
társa
ölelését, s kezei automatikusan
simogatták
a szőke hajú fiú hátát.
Úgy tíz
perc múlva Naruto végre megnyugodott, de
időközben
a kádban lévő meleg víz már
majdnem
teljesen elhűlt. A fekete hajú fiú
kevés
lelkesedéssel mozdult meg, s magával
húzta szőke
társát is aki még mindig erősen
kapaszkodott
belé. Sasuke óvatosan kilépett a
kádból
Narutoval együtt és maguk köré
tekert egy
törölközőt, majd a szobájába
vezette a
még mindig belé kapaszkodó
szőkeséget.
-Naruto kérlek
engedj el egy kicsit.-súgta a szőke
fülébe Sasuke
-Nem akarok
egyedül maradni.-motyogta Naruto
-Nem megyek
sehova, baka csak szeretnék
megtörölközni.-felelte
kicsit ingerülten a fekete hajú fiú
-Nekem így
is jó csak ne hagyj egyedül.-válaszolta
nyugtalanul a szőke fiú
Sasuke lemondóan
felsóhajtott és enyhén nedves bőrrel
bújt
be az ágyába Narutoval együtt, aki
még
mindig fuldokló módjára kapaszkodott
belé.
Amint lefeküdtek a fekete hajú fiú
óvatosan
lefejtette magáról szőke
társának
karjait, majd egy lágy csókot lehelt annak
ajkaira. A
kék szemű fiú ajkai maguktól
megnyíltak
a lágy érintésre és
vágyakozva
viszonozta a játékos csókokat, amit
társa
halk sóhajokkal jutalmazott. Nyelveik csatája
egyre
jobban feltüzelte mindkettejük testét, s
kezeik
követték nyelveik
játékát miközben
a másik testét cirógatták.
Ujjaik
szenvedélyesen cirógatták a
másik testét,
miközben ajkaik csak egy-egy pillanatra váltak el
egymástól hogy levegőt kapjanak. A fekete
hajú
fiú ujjai lassan rátaláltak szőke
társa
bejáratára, s óvatosan izgatni kezdte
azt
miközben ajkai levándoroltak a szőkeség
nyakára.
Sasuke egyre lejjebb csókolta a szőke fiú
testét,
miközben egyik ujjával a fiúba hatolt
aki egy
pillanatra megmerevedett a rátörő
fájdalomtól.
Néhány percig eltartott amíg
megszokta, s utána
a fekete hajú fiú lassan mozgatni kezdte a
szőkében
az ujját. Csókjaik egyre követelőzőbbek
lettek,
s Naruto egyre jobban vonaglott az Uchiha fiú alatt, akit ez
egyre jobban tűzbe hozott. Testük lassan egyesült, s
szenvedélyük felrepítette őket a felhők
közé.
Nem érezték az idő
múlását, s
órákkal de az is lehet hogy csak percekkel
később
kimerülten hanyatlottak egymás mellé.
Sasuke
óvatosan kicsúszott Narutoból, majd
elalvás
előtt még egy csókot adott a szőke
fiúnak s
tudatát elnyelte a megnyugtató álom.
Naruto még
egy darabig figyelte a fekete hajú fiút, majd
lassan az
ő szemei is lecsukódtak s csatlakozott
társához
az álmok birodalmába. Másnap reggel
Sasuke
ébredt fel elsőnek, s egy apró csókkal
próbálta
felébreszteni a mellette alvó Narutot.
Próbálkozása
eredménytelen volt ezért enyhén
megrázta
a szőke fiút, de még mindig nem
történt
semmi. A fekete hajú fiú társa
mellkasára
hajtotta a fejét, s szemei döbbenten kerekedtek el.
-Naruto ne
csináld ezt ez nem valami jó vicc.-mondta
kétségbe
esve, de választ nem kapott-Hallod dobe? Kelj fel! Ne
csináld
ezt velem! Ne hagyj itt!-motyogta könnyeivel
küszködve
Még jó
darabig próbálta felébreszteni a szőke
fiút,
de miután semmi eredményt nem ért el
könnyei
lassan kibuggyantak fekete szemeiből. Naruto mellkasára
dőlve
rázta a zokogás, s teljesen elvesztette idő
érzékét
is. Órákkal később Kakashi
talált rá
a két fiúra, miután nem jelentek meg a
megbeszélt helyen. A jounin nem értette
miért
késik a két fiú, s mikor
belépett a
fekete hajú fiú házába
füleit egyből
megütötte a halk zokogás hangja, ami a
szobából
hallatszódott. Belépve a szobába
meglepő
látvány fogadta Sasuke Naruto
mellkasára borulva
sírt, s észre se vette a belépőt.
-Sasuke! Minden
rendben?-kérdezte aggódva az ezüst
hajú
férfi
-Ka-kakashi
sensei Naruto...-dadogta Sasuke
sírástól rekedt
hangon
-Mi van Narutoval
Sasuke?-kérdezte rosszat sejtve a jounin
-Meg-meghalt.-válaszolta
elcsukló hangon az Uchiha fiú
-Mi
történt?-tette fel újabb
kérdését
a férfi
-Tegnap délután
találtam rá egy tisztáson, s teljesen
át
volt fázva.-motyogta újabb
sírógörccsel
küszködve a fekete fiú
Mestere óvatosan
a zokogó fiúhoz sétált s
megpróbálta
lefejteni őt a szőke fiúról kevés
sikerrel.
Kakashi sejtette hogy Sasuke nem mindent mondott el neki, de ez most
egy cseppet sem érdekelte s arra törekedett hogy
megnyugtassa az ismét zokogó Uchiha
fiút. A
jouninnak nagy nehezen sikerült valamelyest megnyugtatnia a
fekete fiút, majd lassan kivitte a fürdő
szobába
ahol Sasuke beült egy kád langyos vízbe
miközben
könnyei ismét eleredtek. Eközben Kakashi
gyorsan
felöltöztette Naruto testét, majd Pakkunt
megidézve
üzenetet küldött a Hokagénak. Az
üzenet
kézhez kapása után
néhány perccel
a Hokage már Sasuke házában volt, s
fájón
állapította meg a szőke fiú
halálát.
Két nap múlva megtartották a
temetést,
ahol mindenki részt vett aki kedvelte Narutot. Sasuke
sokáig
állt a sírjánál
gondolataiba mélyedve,
miközben könnyei hangtalanul folytak végig
sápadt
arcán. A fekete hajú fiú ha lehet
még
zárkózottabb lett Naruto halála
után, s
senkivel nem volt hajlandó beszélni s enni is
alig
evett valamit. Senki nem tudta hogy miért
változott meg
ennyire az Uchiha fiú, hisz a faluban mindenki tudta hogy
Narutoval riválisok voltak és
egyáltalán
nem kedvelték a másikat; ami persze csak a
látszat
volt. Már több mint egy év telt el
azóta
hogy Kakashi rátalált Sasukéra
és
Narutora az Uchiha fiú házában, s
eljött az
ideje hogy a Team 7-ben ismét négyen legyenek.
Sakura
és Sasuke a régi helyükön
várták
mesterüket aki szokásához
híven ismét
késett, s jó fél
órával a
megbeszélt idő után ért oda.
-Késett
sensei!-mondta vádlón Sakura
-Tudjátok
eltévedtem az élet
ösvényein.-kezdte a
kifogást a jounin
-Hazug!-vágott
közbe a kunoichi
-Na félre
a tréfával gyerekek. Nem
véletlenül késtem
ugyanis a csapat bővülni fog egy új taggal, akit a
Hokage nevezett ki hozzánk.-mondta nyugodtan Kakashi
-Ki lesz
az?-kérdezte izgatottan Sakura
-A neve Takeda
Adachi és nem rég tért vissza
Konohába.-válaszolta a jounin, mire az
említett
megjelent az oldalán
Sasuke szemei
elkerekedtek az új csapattárs
láttán, s
feléledt benne a remény hogy Naruto
talán mégsem
halt meg egy évvel ezelőtt. Ahogy elnézte a
fiút
rengeteg hasonlóságot fedezett fel
köztük, de
csalódottan állapította meg hogy nem
az akit
szeretett volna látni. Takedának fél
hosszú
szőke haja és kék szeme volt, de a
hasonlósága
Narutoval itt véget is ért mivel az
arcán nem
voltak láthatók a bajszok. Kakashi nyugodtan
figyelte
csapata reakcióit, s figyelmét nem
kerülte el a
Sasuke szemeiben felcsillanó remény
apró
szikrája. Kicsit sajnálta a fekete
hajú fiút,
de a jounin remélte hogy az új fiú
képes
lesz felrázni az Uchihát melankolikus
állapotából.
Arra viszont még Kakashi sem számított
hogy a
két fiú messze el fogja kerülni
egymást
vagy ha még is szóba állnak a
másikkal
egyből vitázni fognak.
-Kakashi sensei
tulajdonképpen miért hozzánk
rakták be
Takeda-kunt?-kérdezte pirulva Sakura
-Ennek több
oka is van Sakura. Az egyik az hogy holnap egy A
osztályú
küldetésre megyünk és
szükségünk
van még egy emberre. A másik ok hamarosan neked
is
világossá válik.-válaszolta
a jounin
-Tessék?
Azt mondta sensei hogy egy A osztályú
küldetést
kaptunk?-kérdezte hitetlenkedve Sakura
-Igen Sakura.
Holnap reggel indulunk.-mondta a jounin
Míg a
kunoichi és a jounin beszélgetett, addig Sasuke
és
Takeda gyilkos pillantásokat váltott
egymással
jobban mondva csak az Uchiha fiú vetett gyilkos
pillantásokat
a szőke fiúra. Mire társaik észbe
kaptak a két
fiú egymásnak rontott és szinte
szemmel
láthatatlan gyorsasággal rontottak a
másiknak. A
jouninnak épp sikerült megakadályoznia
hogy
teletűzdeljék egymást kunai késekkel
és
shurikenekkel.
-Fiúk
nyugalom nem kellene egyből végezni a
másikkal.-próbálta
nyugtatni őket a jounin
-Ch minek kellett
nekünk ez a fickó!-morogta Sasuke majd elment
-Ne légy
ennyire elszállva magadtól.-mondta Takeda
-Ki vagy te hogy
megkérdőjelezd a
viselkedésem!?-kérdezte az
Uchiha fiú visszafordulva
Takeda már
nem válaszolt a fekete hajú fiúnak,
hanem
elfordulva tőle az ellenkező irányba indult el.
-Várj
Takeda-kun! Veled mehetek?-kérdezte pirulva a kunoichi
-Ne haragudj
Sakura, de most szeretnék kicsit egyedül lenni hogy
nyugodtan felkészülhessek a
küldetésre.-válaszolta
elutasítóan a szőke fiú
Takeda meg se
várta a lány válaszát,
hanem gyors
léptekkel maga mögött hagyta az
éppen
megszólalni akaró Sakurát. A
rózsaszín
hajú lány meglepetten tátogott a
távozó
fiút figyelve, s ez nem kerülte el Kakashi
figyelmét
sem. A jounin nem szólt semmit csak
kíváncsian
nézett a távolodó Takeda
után, aki néhány
pillanat múlva eltűnt a szemük elől.
-Sensei maga
szerint elfogadják egymást
Sasukéval?-kérdezte
kíváncsian a kunoichi
-Nem tudom
Sakura, de remélem végre Sasuke is
visszatér az
életbe.-válaszolta elgondolkodva a jounin
-Már most
úgy viselkednek egymással mint annak
idején
Narutoval.-sóhajtotta Sakura
-Ez már jó
jel Sakura mivel így nem gondol mindig Narutora, s van ami
felrázza a
komorságából.-motyogta Kakashi
-Igen az elmúlt
évben nagyon maga alatt volt Naruto halála miatt,
de
nem tudom hogy miért mivel utálták
egymást.-tette hozzá elgondolkodva a kunoichi
Kakashi csak
sokat sejtetően elmosolyodott a maszkja alatt, majd egy hangos
pukkanással eltűnt a lány szeme elől. Sakura
sóhajtva
ment haza hogy összeszedje a küldetéshez
szükséges
dolgokat, majd visszament a csapat találkozó
helyére
ahol még csak ő volt ott. Takeda egy nem túl
messzi
tisztás egyik fájának
ágán foglalt
helyet, s kék szemeit lehunyva elmerült
emlékeiben
miközben néhány néma
könnycsepp folyt
végig az arcán. Kék szemei hirtelen
kipattantak,
s egy gyors mozdulattal letörölte könnyeit
majd egy
kunaijal a kezében körbe nézett. A
nála
lévő kunait az egyik közeli fa lombja
közé
dobta, s néhány pillanattal később
farkas
szemet nézett Kakashival.
-Nem hallotta még
sensei, hogy a lopakodás akár halálos
is
lehet?-kérdezte nyugodtan Takeda
-Nem hittem volna
hogy észre veszel Takeda.-válaszolta nyugodtan
Kakashi
-Mióta
figyel Kakashi sensei?-kérdezte ismét a szőke
fiú
-Nem rég
óta még igazán elhelyezkedni sem volt
időm.-válaszolta a tarkóját vakarva a
jounin
-Mit akar tudni,
mert gondolom nem a küldetést akarja
megbeszélni
velem.-mondta elgondolkodva Takeda
-Ebben igazad van
Takeda, de kíváncsi lennék
rá miért
pont téged adott mellénk a Hokage. Mert ahogy
észre
vettem Sasuke pillantásából nagyon
emlékezteted
őt a volt csapat társára.-válaszolta
Kakashi
-Ezt inkább
magától a Hokagétól kellene
megkérdeznie,
ami pedig a volt csapat társat illeti én
egyáltalán
nem ismertem és a kinézetemről meg nem tehetek ha
hasonlítok arra a személyre.-felelte nyugodtan a
szőke
fiú
-Hm mond csak
Takeda mióta vagy távol
Konohától?-kérdezte
a jounin
-Több
éve.-válaszolta kicsit
ködösítve
Takeda
-Pontosan mennyi
ideje?-kérdezte ismét Kakashi
-Miért
érdekli ez magát? Egyébként
már jó
egy éve nem jártam
Konohában.-válaszolta
megadóan a kék szemű fiú
Kakashi szeme
elkerekedett s gondolataiba mélyedve figyelte a szőke
fiút,
majd ismét megpróbálta
kideríteni a fiú
valódi személy azonosságát.
Takeda érezte
hogy a szürke hajú jounin
átlát rajta, s
tudta hogy most majd fel kell fednie magát előtte, ami egy
cseppet sem boldogította.
-Szóval
Takeda, véletlenül sem ismerted Narutot
igaz?-kérdezte
kíváncsian Kakashi
-Nem talán
kellett volna?-kérdezett vissza a szőke fiú
-Hát ami
azt illeti szerintem igen, mivel te majdnem hogy pontos mása
vagy neki leszámítva azt hogy Naruto
arcának két
oldalán bajusz csíkok voltak.-felelte a jounin
-Ez csak véletlen
lehet.-válaszolta nyugodtan Takeda, bár gyomra
összezsugorodott
-Nem hiszem.
Mellesleg most úgy nézel ki mint Yondaime Konoha
negyedik Hokagéja, s egyedül csak Naruto
hasonlított
valamelyest a negyedikre.-vitte be a kegyelem
döfést
Kakashi
-Mire akar
kilyukadni Kakashi?-kérdezte enyhe idegességgel a
hangjában a szőke fiú
-Á csak
arra hogy te és Naruto egy és ugyanaz a
személy
vagytok.-mondta elégedetten Kakashi
Takeda szóhoz
se jutott a jounin okfejtése után, de be kellett
látnia
hogy igaza van. Azért remélte hogy az
ezüst hajú
férfi nem árulja el titkát a csapat
többi
tagjának, s nyugodtan bár enyhén
remegő hanggal
szólalt meg újra.
-Ha lehet ez még
egy darabig maradjon köztünk, hogy én
és
Naruto egy azon személyek vagyunk.-kérte a szőke
fiú
-Rendben van, de
ne húzd sokáig az időt mert Sasuke így
is maga
alatt van mióta azt hitte meghaltál.-mondta a
jounin
-Rendben Kakashi
sensei. Majd megpróbálok vele
beszélni, de
higgye el nekem sem volt könnyű az elmúlt
év.-válaszolta
Takeda
-Elhiszem, de
mégis hol voltál az elmúlt
évben?-kérdezte
Kakashi
-Egy olyan helyen
ahova nem fogok visszamenni, de kénytelen voltam magam
mögött
hagyni Konohát és más
személyként
visszatérni, mert mindenki csak egy szörnyet
látott
bennem.-suttogta a fiú
Eközben egy
közeli bokorban egy rózsaszín
hajú lány
figyelte a két fél
beszélgetését,
s a hallott információk miatt most sokkosan
nézett
maga elé. Annyira lefoglalták gondolatai hogy nem
vette
észre a nem messze álló
Sasukét, aki
kifejezéstelen szemekkel bámulta a szőke
fiút.
A fa ágai közt beszélgetők lassan
leugrottak
eddigi rejtek helyükről, s szembe
találták
magukat a sokkos állapotban lévő
Sasukéval és
a bokorban lapuló Sakurával.
-Mennyit
hallottál a
beszélgetésünkből?-kérdezte
nyugalmat erőltetve magára a szőke fiú
-Is-ismered
Narutot?-kérdezte elcsukló hangon a fekete
hajú
fiú, mire szőke társa
megkönnyebbült
-Nem csak
hallottam róla.-füllentette Takeda, mire Kakashi
elvigyorodott a maszkja alatt
-Értem.-motyogta
letörten az Uchiha fiú, majd
elsétált
-Most miért
hazudtatok neki?-kérdezte dühösen Sakura,
aki
időközben kimászott rejtekéből
-Ez nem tartozik
rád Sakura. S egyébként is milyen
jogon
hallgatóztál?-kérdezte fenyegetően
Takeda
-Csak véletlenül
jártam erre és hallottam ahogy Kakashival
Narutoról
beszéltek. Miért hazudtál
nekünk Naruto
miért hagytad hogy mindenki halottnak
higgyen?-kérdezte
könnyezve Sakura
-Sakura kérlek
hallgass meg. Nem volt más
választásom. Nem
akartam fájdalmat okozni senkinek, de el kellett
tűnnöm
egy időre hogy nyugodtan átgondolhassak
mindent.-válaszolta
meggyötört hangon a szőke fiú
-De mégis
miért csináltad ezt?-kérdezte
sírva a
kunoichi
-Sakura már
mondtam hogy nem volt más
választásom.-válaszolta
elkeseredve Takeda
-Jól van
gyerekek ideje pihenni hogy holnap reggel frissen induljunk a
küldetésre.-szakította félbe
a beszélgetést
Kakashi
Mindannyian
elindultak az otthonuk felé, miközben Takeda lelki
szemei
előtt megjelent utolsó éjszakája
Konohában.
"Sasuke nagyon sajnálom hogy megbántottalak, de
muszáj volt elmennem. De az együtt
töltött
éjszakánkat nem tudtam kiverni a fejemből, s most
is
szívesen veled lennék de még nem
lehet. Nagyon
fáj hogy be kellett csapnom azt aki mindennél
fontosabb
volt nekem még annak ellenére is hogy főleg
rivalizáltunk, de most visszajöttem és
helyre
hozom a hibám."-gondolta szomorkásan,
miközben
belépett egykori lakása ajtaján. Amint
belépett
bezárta maga mögött az ajtót,
majd lefürdött
és végig nyúlt egykori
ágyán, de
szemére nem jött álom. Egész
éjjel
fent volt, s nyugodtan összepakolt a másnapi
küldetésre
és az éjszaka további
részében a
múlt emlékein töprengett.
Másnap reggel ő
volt az első aki a 7-es csapat találkozó
helyén
volt, s közben még mindig az emlékeit
idézte
fel. Közel tíz percig élvezhette a
nyugalmat és
a csendet, mikor megérkeztek csapat társai is.
Kakashi
szokásához híven ismét csak
késett,
s mint mindig most is valami idétlen kifogással
jött
tanítványainak. A szokásos
kirohanások
után útra keltek hogy véghez
vigyék
küldetésüket, ami a Rejtet
vízesés
falujába szólította őket. Lassan
elindultak úti
céljuk felé, s közben egy
szót sem szóltak
a másikhoz igaz Sakura néhányszor
szólása
nyitotta a száját, de rögtön be
is csukta
azt.
Folytatás
következik......
|