1.rész:

Keserű fájdalom

"Miért nem szeret senki? Miért néznek úgy rám mint aki fertőző beteg? Nem értem az embereket. Egyáltalán nem ártottam nekik semmivel, s nem én tehetek róla hogy belém zárták el a Kyuubit. Nem akarok egyedül maradni."-gondolta egy szőke fiú, miközben a faluját körbe vevő erdőben sétált. Senki nem vette észre távozását vagy talán mégis, de még őt sem érdekelte hová megy a szőkeség. Naruto keserűen gondolt arra hogy eddigi életében szinte senki nem állt mellette csak Iruka sensei, de most még neki sem volt ideje a szőkére. A fiú kék szemeivel bánatosan tekintett az őt körül vevő erdő zöld fáira, majd egy kellemes kis tisztáson letelepedett s tekintete a távolba révedt. Kék szemei fájdalmasan csukódtak be, miközben néhány könnycsepp folyt végig az arcán s egyre több követte az elsőket. Könnyei megállíthatatlanul csorogtak végig az arcán, s lassan eldőlt a bársonyos füvön. Testét zokogás rázta, s végül a sírástól kimerülten merült álomba. A lelke mélyén gyászolt, gyászolta nem létező családját és minden magányosan töltött évét. Időközben egyik csapat társa a keresésére indult miután sikerült leráznia magáról egyetlen női csapat társát, aki kissé sértődötten hagyta magára az Uchiha fiút. A fekete hajú fiú dühösen ugrált fáról-fára, hogy megtalálja szőke társát aki sejtése szerint valahol az erdőben volt. Sasuke átérezte Naruto helyzetét, s most próbálta megtalálni őt hogy ha kell erőszakkal is visszavigye a faluba. A fekete hajú fiú órákon keresztül kereste szőke társát, s egyre rosszabb érzése támadt ami miatt megszaporázta lépteit. A rossz érzés lassan szorítóvá vált a mellkasában, s egyre jobban féltette a szőke fiút. "Csak ne legyen semmi baja míg megtalálom. Remélem jól van."-gondolta kétségbe esve, s egyre gyorsuló tempóval kereste kék szemű társát. Már kezdett esteledni, mire megtalálta a szinte teljesen kihűlt fiút, mivel az eső is elkezdett esni néhány órával korábban. Sasuke érezte amint vizes ruhái a testéhez tapadnak, de most a legkevésbé sem érdekelte saját állapota inkább a szőke fiúért aggódott aki már jó ideje feküdhetett a földön. A fekete hajú fiú szíve hirtelen a torkába ugrott, ahogy földön fekvő társát nézte, s torka egyre jobban elszorult miközben próbált életjeleket keresni rajta. Óvatosan felemelte Narutot és visszaszáguldott vele a faluba, majd ott saját lakása felé vette az irányt. Amint elérte lakását gyorsan bement terhével a nappalijába, s miután lerakta gyorsan bezárta az ajtaját; majd elindult egy forró fürdőt készíteni maguknak. Néhány perccel később visszatért a kanapéján fekvő szőke fiúhoz, s ismét az ölébe vette majd besétált vele a fürdő szobába. Gyorsan levette nedves ruháit majd társáról is lefejtette a nedves darabokat, s óvatosan belemerült a kellemesen meleg vízbe a szőke fiúval együtt. Érezte amint testét átjárja a kellemes meleg, s közben feszülten figyelte az ölében lévő szőke társát akit még mindig rázott a hideg és a lassan visszatérő zokogás. Sasuke szorosan magához ölelte társa rázkódó testét, s aggódva figyelte a fiú minden mozdulatát és lélegzet vételét. Óráknak tűnő másodpercek teltek el mire a szőke fiú tagjai kezdtek ismét megtelni élettel, mire fekete hajú társa megkönnyebbülten fújta ki az eddig a tüdejében tartott levegőt. Kezeivel megnyugtatóan kezdte el simogatni társát aki még mindig szipogott és hüppögött a visszatartott sírástól. Egy idő után érezte ahogy a szőke fiú reszketése alább hagy és szinte fuldokló módjára kapaszkodik kezeibe, miközben ujjaival elmélyülten játszadozott a mellkasán. Naruto lassan megfordult és Sasuke nyakába kapaszkodva szorosan hozzá bújt csapat társa kellemesen meleg testéhez, miközben könnyei ismét eleredtek. A fekete hajú fiú viszonozta társa ölelését, s kezei automatikusan simogatták a szőke hajú fiú hátát. Úgy tíz perc múlva Naruto végre megnyugodott, de időközben a kádban lévő meleg víz már majdnem teljesen elhűlt. A fekete hajú fiú kevés lelkesedéssel mozdult meg, s magával húzta szőke társát is aki még mindig erősen kapaszkodott belé. Sasuke óvatosan kilépett a kádból Narutoval együtt és maguk köré tekert egy törölközőt, majd a szobájába vezette a még mindig belé kapaszkodó szőkeséget.

-Naruto kérlek engedj el egy kicsit.-súgta a szőke fülébe Sasuke

-Nem akarok egyedül maradni.-motyogta Naruto

-Nem megyek sehova, baka csak szeretnék megtörölközni.-felelte kicsit ingerülten a fekete hajú fiú

-Nekem így is jó csak ne hagyj egyedül.-válaszolta nyugtalanul a szőke fiú

Sasuke lemondóan felsóhajtott és enyhén nedves bőrrel bújt be az ágyába Narutoval együtt, aki még mindig fuldokló módjára kapaszkodott belé. Amint lefeküdtek a fekete hajú fiú óvatosan lefejtette magáról szőke társának karjait, majd egy lágy csókot lehelt annak ajkaira. A kék szemű fiú ajkai maguktól megnyíltak a lágy érintésre és vágyakozva viszonozta a játékos csókokat, amit társa halk sóhajokkal jutalmazott. Nyelveik csatája egyre jobban feltüzelte mindkettejük testét, s kezeik követték nyelveik játékát miközben a másik testét cirógatták. Ujjaik szenvedélyesen cirógatták a másik testét, miközben ajkaik csak egy-egy pillanatra váltak el egymástól hogy levegőt kapjanak. A fekete hajú fiú ujjai lassan rátaláltak szőke társa bejáratára, s óvatosan izgatni kezdte azt miközben ajkai levándoroltak a szőkeség nyakára. Sasuke egyre lejjebb csókolta a szőke fiú testét, miközben egyik ujjával a fiúba hatolt aki egy pillanatra megmerevedett a rátörő fájdalomtól. Néhány percig eltartott amíg megszokta, s utána a fekete hajú fiú lassan mozgatni kezdte a szőkében az ujját. Csókjaik egyre követelőzőbbek lettek, s Naruto egyre jobban vonaglott az Uchiha fiú alatt, akit ez egyre jobban tűzbe hozott. Testük lassan egyesült, s szenvedélyük felrepítette őket a felhők közé. Nem érezték az idő múlását, s órákkal de az is lehet hogy csak percekkel később kimerülten hanyatlottak egymás mellé. Sasuke óvatosan kicsúszott Narutoból, majd elalvás előtt még egy csókot adott a szőke fiúnak s tudatát elnyelte a megnyugtató álom. Naruto még egy darabig figyelte a fekete hajú fiút, majd lassan az ő szemei is lecsukódtak s csatlakozott társához az álmok birodalmába. Másnap reggel Sasuke ébredt fel elsőnek, s egy apró csókkal próbálta felébreszteni a mellette alvó Narutot. Próbálkozása eredménytelen volt ezért enyhén megrázta a szőke fiút, de még mindig nem történt semmi. A fekete hajú fiú társa mellkasára hajtotta a fejét, s szemei döbbenten kerekedtek el.

-Naruto ne csináld ezt ez nem valami jó vicc.-mondta kétségbe esve, de választ nem kapott-Hallod dobe? Kelj fel! Ne csináld ezt velem! Ne hagyj itt!-motyogta könnyeivel küszködve

Még jó darabig próbálta felébreszteni a szőke fiút, de miután semmi eredményt nem ért el könnyei lassan kibuggyantak fekete szemeiből. Naruto mellkasára dőlve rázta a zokogás, s teljesen elvesztette idő érzékét is. Órákkal később Kakashi talált rá a két fiúra, miután nem jelentek meg a megbeszélt helyen. A jounin nem értette miért késik a két fiú, s mikor belépett a fekete hajú fiú házába füleit egyből megütötte a halk zokogás hangja, ami a szobából hallatszódott. Belépve a szobába meglepő látvány fogadta Sasuke Naruto mellkasára borulva sírt, s észre se vette a belépőt.

-Sasuke! Minden rendben?-kérdezte aggódva az ezüst hajú férfi

-Ka-kakashi sensei Naruto...-dadogta Sasuke sírástól rekedt hangon

-Mi van Narutoval Sasuke?-kérdezte rosszat sejtve a jounin

-Meg-meghalt.-válaszolta elcsukló hangon az Uchiha fiú

-Mi történt?-tette fel újabb kérdését a férfi

-Tegnap délután találtam rá egy tisztáson, s teljesen át volt fázva.-motyogta újabb sírógörccsel küszködve a fekete fiú

Mestere óvatosan a zokogó fiúhoz sétált s megpróbálta lefejteni őt a szőke fiúról kevés sikerrel. Kakashi sejtette hogy Sasuke nem mindent mondott el neki, de ez most egy cseppet sem érdekelte s arra törekedett hogy megnyugtassa az ismét zokogó Uchiha fiút. A jouninnak nagy nehezen sikerült valamelyest megnyugtatnia a fekete fiút, majd lassan kivitte a fürdő szobába ahol Sasuke beült egy kád langyos vízbe miközben könnyei ismét eleredtek. Eközben Kakashi gyorsan felöltöztette Naruto testét, majd Pakkunt megidézve üzenetet küldött a Hokagénak. Az üzenet kézhez kapása után néhány perccel a Hokage már Sasuke házában volt, s fájón állapította meg a szőke fiú halálát. Két nap múlva megtartották a temetést, ahol mindenki részt vett aki kedvelte Narutot. Sasuke sokáig állt a sírjánál gondolataiba mélyedve, miközben könnyei hangtalanul folytak végig sápadt arcán. A fekete hajú fiú ha lehet még zárkózottabb lett Naruto halála után, s senkivel nem volt hajlandó beszélni s enni is alig evett valamit. Senki nem tudta hogy miért változott meg ennyire az Uchiha fiú, hisz a faluban mindenki tudta hogy Narutoval riválisok voltak és egyáltalán nem kedvelték a másikat; ami persze csak a látszat volt. Már több mint egy év telt el azóta hogy Kakashi rátalált Sasukéra és Narutora az Uchiha fiú házában, s eljött az ideje hogy a Team 7-ben ismét négyen legyenek. Sakura és Sasuke a régi helyükön várták mesterüket aki szokásához híven ismét késett, s jó fél órával a megbeszélt idő után ért oda.

-Késett sensei!-mondta vádlón Sakura

-Tudjátok eltévedtem az élet ösvényein.-kezdte a kifogást a jounin

-Hazug!-vágott közbe a kunoichi

-Na félre a tréfával gyerekek. Nem véletlenül késtem ugyanis a csapat bővülni fog egy új taggal, akit a Hokage nevezett ki hozzánk.-mondta nyugodtan Kakashi

-Ki lesz az?-kérdezte izgatottan Sakura

-A neve Takeda Adachi és nem rég tért vissza Konohába.-válaszolta a jounin, mire az említett megjelent az oldalán

Sasuke szemei elkerekedtek az új csapattárs láttán, s feléledt benne a remény hogy Naruto talán mégsem halt meg egy évvel ezelőtt. Ahogy elnézte a fiút rengeteg hasonlóságot fedezett fel köztük, de csalódottan állapította meg hogy nem az akit szeretett volna látni. Takedának fél hosszú szőke haja és kék szeme volt, de a hasonlósága Narutoval itt véget is ért mivel az arcán nem voltak láthatók a bajszok. Kakashi nyugodtan figyelte csapata reakcióit, s figyelmét nem kerülte el a Sasuke szemeiben felcsillanó remény apró szikrája. Kicsit sajnálta a fekete hajú fiút, de a jounin remélte hogy az új fiú képes lesz felrázni az Uchihát melankolikus állapotából. Arra viszont még Kakashi sem számított hogy a két fiú messze el fogja kerülni egymást vagy ha még is szóba állnak a másikkal egyből vitázni fognak.

-Kakashi sensei tulajdonképpen miért hozzánk rakták be Takeda-kunt?-kérdezte pirulva Sakura

-Ennek több oka is van Sakura. Az egyik az hogy holnap egy A osztályú küldetésre megyünk és szükségünk van még egy emberre. A másik ok hamarosan neked is világossá válik.-válaszolta a jounin

-Tessék? Azt mondta sensei hogy egy A osztályú küldetést kaptunk?-kérdezte hitetlenkedve Sakura

-Igen Sakura. Holnap reggel indulunk.-mondta a jounin

Míg a kunoichi és a jounin beszélgetett, addig Sasuke és Takeda gyilkos pillantásokat váltott egymással jobban mondva csak az Uchiha fiú vetett gyilkos pillantásokat a szőke fiúra. Mire társaik észbe kaptak a két fiú egymásnak rontott és szinte szemmel láthatatlan gyorsasággal rontottak a másiknak. A jouninnak épp sikerült megakadályoznia hogy teletűzdeljék egymást kunai késekkel és shurikenekkel.

-Fiúk nyugalom nem kellene egyből végezni a másikkal.-próbálta nyugtatni őket a jounin

-Ch minek kellett nekünk ez a fickó!-morogta Sasuke majd elment

-Ne légy ennyire elszállva magadtól.-mondta Takeda

-Ki vagy te hogy megkérdőjelezd a viselkedésem!?-kérdezte az Uchiha fiú visszafordulva

Takeda már nem válaszolt a fekete hajú fiúnak, hanem elfordulva tőle az ellenkező irányba indult el.

-Várj Takeda-kun! Veled mehetek?-kérdezte pirulva a kunoichi

-Ne haragudj Sakura, de most szeretnék kicsit egyedül lenni hogy nyugodtan felkészülhessek a küldetésre.-válaszolta elutasítóan a szőke fiú

Takeda meg se várta a lány válaszát, hanem gyors léptekkel maga mögött hagyta az éppen megszólalni akaró Sakurát. A rózsaszín hajú lány meglepetten tátogott a távozó fiút figyelve, s ez nem kerülte el Kakashi figyelmét sem. A jounin nem szólt semmit csak kíváncsian nézett a távolodó Takeda után, aki néhány pillanat múlva eltűnt a szemük elől.

-Sensei maga szerint elfogadják egymást Sasukéval?-kérdezte kíváncsian a kunoichi

-Nem tudom Sakura, de remélem végre Sasuke is visszatér az életbe.-válaszolta elgondolkodva a jounin

-Már most úgy viselkednek egymással mint annak idején Narutoval.-sóhajtotta Sakura

-Ez már jó jel Sakura mivel így nem gondol mindig Narutora, s van ami felrázza a komorságából.-motyogta Kakashi

-Igen az elmúlt évben nagyon maga alatt volt Naruto halála miatt, de nem tudom hogy miért mivel utálták egymást.-tette hozzá elgondolkodva a kunoichi

Kakashi csak sokat sejtetően elmosolyodott a maszkja alatt, majd egy hangos pukkanással eltűnt a lány szeme elől. Sakura sóhajtva ment haza hogy összeszedje a küldetéshez szükséges dolgokat, majd visszament a csapat találkozó helyére ahol még csak ő volt ott. Takeda egy nem túl messzi tisztás egyik fájának ágán foglalt helyet, s kék szemeit lehunyva elmerült emlékeiben miközben néhány néma könnycsepp folyt végig az arcán. Kék szemei hirtelen kipattantak, s egy gyors mozdulattal letörölte könnyeit majd egy kunaijal a kezében körbe nézett. A nála lévő kunait az egyik közeli fa lombja közé dobta, s néhány pillanattal később farkas szemet nézett Kakashival.

-Nem hallotta még sensei, hogy a lopakodás akár halálos is lehet?-kérdezte nyugodtan Takeda

-Nem hittem volna hogy észre veszel Takeda.-válaszolta nyugodtan Kakashi

-Mióta figyel Kakashi sensei?-kérdezte ismét a szőke fiú

-Nem rég óta még igazán elhelyezkedni sem volt időm.-válaszolta a tarkóját vakarva a jounin

-Mit akar tudni, mert gondolom nem a küldetést akarja megbeszélni velem.-mondta elgondolkodva Takeda

-Ebben igazad van Takeda, de kíváncsi lennék rá miért pont téged adott mellénk a Hokage. Mert ahogy észre vettem Sasuke pillantásából nagyon emlékezteted őt a volt csapat társára.-válaszolta Kakashi

-Ezt inkább magától a Hokagétól kellene megkérdeznie, ami pedig a volt csapat társat illeti én egyáltalán nem ismertem és a kinézetemről meg nem tehetek ha hasonlítok arra a személyre.-felelte nyugodtan a szőke fiú

-Hm mond csak Takeda mióta vagy távol Konohától?-kérdezte a jounin

-Több éve.-válaszolta kicsit ködösítve Takeda

-Pontosan mennyi ideje?-kérdezte ismét Kakashi

-Miért érdekli ez magát? Egyébként már jó egy éve nem jártam Konohában.-válaszolta megadóan a kék szemű fiú

Kakashi szeme elkerekedett s gondolataiba mélyedve figyelte a szőke fiút, majd ismét megpróbálta kideríteni a fiú valódi személy azonosságát. Takeda érezte hogy a szürke hajú jounin átlát rajta, s tudta hogy most majd fel kell fednie magát előtte, ami egy cseppet sem boldogította.

-Szóval Takeda, véletlenül sem ismerted Narutot igaz?-kérdezte kíváncsian Kakashi

-Nem talán kellett volna?-kérdezett vissza a szőke fiú

-Hát ami azt illeti szerintem igen, mivel te majdnem hogy pontos mása vagy neki leszámítva azt hogy Naruto arcának két oldalán bajusz csíkok voltak.-felelte a jounin

-Ez csak véletlen lehet.-válaszolta nyugodtan Takeda, bár gyomra összezsugorodott

-Nem hiszem. Mellesleg most úgy nézel ki mint Yondaime Konoha negyedik Hokagéja, s egyedül csak Naruto hasonlított valamelyest a negyedikre.-vitte be a kegyelem döfést Kakashi

-Mire akar kilyukadni Kakashi?-kérdezte enyhe idegességgel a hangjában a szőke fiú

-Á csak arra hogy te és Naruto egy és ugyanaz a személy vagytok.-mondta elégedetten Kakashi

Takeda szóhoz se jutott a jounin okfejtése után, de be kellett látnia hogy igaza van. Azért remélte hogy az ezüst hajú férfi nem árulja el titkát a csapat többi tagjának, s nyugodtan bár enyhén remegő hanggal szólalt meg újra.

-Ha lehet ez még egy darabig maradjon köztünk, hogy én és Naruto egy azon személyek vagyunk.-kérte a szőke fiú

-Rendben van, de ne húzd sokáig az időt mert Sasuke így is maga alatt van mióta azt hitte meghaltál.-mondta a jounin

-Rendben Kakashi sensei. Majd megpróbálok vele beszélni, de higgye el nekem sem volt könnyű az elmúlt év.-válaszolta Takeda

-Elhiszem, de mégis hol voltál az elmúlt évben?-kérdezte Kakashi

-Egy olyan helyen ahova nem fogok visszamenni, de kénytelen voltam magam mögött hagyni Konohát és más személyként visszatérni, mert mindenki csak egy szörnyet látott bennem.-suttogta a fiú

Eközben egy közeli bokorban egy rózsaszín hajú lány figyelte a két fél beszélgetését, s a hallott információk miatt most sokkosan nézett maga elé. Annyira lefoglalták gondolatai hogy nem vette észre a nem messze álló Sasukét, aki kifejezéstelen szemekkel bámulta a szőke fiút. A fa ágai közt beszélgetők lassan leugrottak eddigi rejtek helyükről, s szembe találták magukat a sokkos állapotban lévő Sasukéval és a bokorban lapuló Sakurával.

-Mennyit hallottál a beszélgetésünkből?-kérdezte nyugalmat erőltetve magára a szőke fiú

-Is-ismered Narutot?-kérdezte elcsukló hangon a fekete hajú fiú, mire szőke társa megkönnyebbült

-Nem csak hallottam róla.-füllentette Takeda, mire Kakashi elvigyorodott a maszkja alatt

-Értem.-motyogta letörten az Uchiha fiú, majd elsétált

-Most miért hazudtatok neki?-kérdezte dühösen Sakura, aki időközben kimászott rejtekéből

-Ez nem tartozik rád Sakura. S egyébként is milyen jogon hallgatóztál?-kérdezte fenyegetően Takeda

-Csak véletlenül jártam erre és hallottam ahogy Kakashival Narutoról beszéltek. Miért hazudtál nekünk Naruto miért hagytad hogy mindenki halottnak higgyen?-kérdezte könnyezve Sakura

-Sakura kérlek hallgass meg. Nem volt más választásom. Nem akartam fájdalmat okozni senkinek, de el kellett tűnnöm egy időre hogy nyugodtan átgondolhassak mindent.-válaszolta meggyötört hangon a szőke fiú

-De mégis miért csináltad ezt?-kérdezte sírva a kunoichi

-Sakura már mondtam hogy nem volt más választásom.-válaszolta elkeseredve Takeda

-Jól van gyerekek ideje pihenni hogy holnap reggel frissen induljunk a küldetésre.-szakította félbe a beszélgetést Kakashi

Mindannyian elindultak az otthonuk felé, miközben Takeda lelki szemei előtt megjelent utolsó éjszakája Konohában. "Sasuke nagyon sajnálom hogy megbántottalak, de muszáj volt elmennem. De az együtt töltött éjszakánkat nem tudtam kiverni a fejemből, s most is szívesen veled lennék de még nem lehet. Nagyon fáj hogy be kellett csapnom azt aki mindennél fontosabb volt nekem még annak ellenére is hogy főleg rivalizáltunk, de most visszajöttem és helyre hozom a hibám."-gondolta szomorkásan, miközben belépett egykori lakása ajtaján. Amint belépett bezárta maga mögött az ajtót, majd lefürdött és végig nyúlt egykori ágyán, de szemére nem jött álom. Egész éjjel fent volt, s nyugodtan összepakolt a másnapi küldetésre és az éjszaka további részében a múlt emlékein töprengett. Másnap reggel ő volt az első aki a 7-es csapat találkozó helyén volt, s közben még mindig az emlékeit idézte fel. Közel tíz percig élvezhette a nyugalmat és a csendet, mikor megérkeztek csapat társai is. Kakashi szokásához híven ismét csak késett, s mint mindig most is valami idétlen kifogással jött tanítványainak. A szokásos kirohanások után útra keltek hogy véghez vigyék küldetésüket, ami a Rejtet vízesés falujába szólította őket. Lassan elindultak úti céljuk felé, s közben egy szót sem szóltak a másikhoz igaz Sakura néhányszor szólása nyitotta a száját, de rögtön be is csukta azt.

Folytatás következik......