|
Őrült nyár
Liriel 2007.06.29. 10:17
1.rész
Egyenlőre még mindenki nyugodtan elmerülhet az olvasásban! Jó szórakozást hozzá és légyszíves dobjatok meg pár kritikával hogy érdemes-e folytatni.
1.fejezet:
Nyaralás vagy viszály?
Kagome gondterhelten nézett maga elé. Nem akarta
elrontani barátnői örömét. A
három lány egyfolytában
arról fecsegett a gondolataiba mélyedt mikonak,
hogy miért nem hagyja már el azt "az erőszakos
frátert" ahogy ők hívták
Inuyashát, de ebből a címzett semmit nem fogott
fel. Hiába Kagome gondolatai barátai
körül forogtak, akiket a
középkorban hagyott s kiket meg akart lepni valami
kellemes dologgal. Épp egy utazási iroda előtt
haladtak el, ami nagy betűkkel hirdette a következő
szöveget:
"Vakációzni szeretne?
Ne menjen máshová! Nálunk
megtalálja a legjobb ajánlatokat!
Csoportos kedvezmények 10 fő után!
További kedvezmények minden 10. fő
után!!!
Havi ajánlatunk:
Karib-tengeri utazás, 10 főtől csak 4 millió jen!
Az ár tartalmazza a biztosítást
és az ellátást valamint a
szállodai költséget!
Ne szalassza el a lehetőséget!"
A miko hosszú ideig csak bámulta a
felíratott, s eljátszadozott a gondolattal hogy
el kellene utazniuk erre a remek ajánlatú
vakációra. Csak egy aprócska
problémája volt mégpedig az hogy ők
mindössze öten voltak úgy hogy
magát is beleszámolta. Annyira elgondolkodott,
hogy mégis hogyan kéne kihasználni ezt
a kedvező ajánlatot, de nem igen merte
megkockáztatni azt hogy elhívja még
néhány ismerősét a
középkorból erre az utazásra.
Töprengéséből barátnői hangja
térítette magához.
-Kagome! Minden rendben?-kérdezte Eri aggódva
-Ja igen, csak elgondolkodtam ezen az ajánlaton.-mondta
bocsánat kérő tekintettel a miko
-Hm, nem rossz ajánlat.-kezdte Yumi-És
mégis kit vinnél magaddal? Talán a
barátodat?-kérdezte a lány
-Igen meg még néhány
barátomat. Nektek nem lenne kedvetek velünk
jönni?-kérdezte hirtelen ötlettől
vezérelve Kagome
-Sajnos én nem tudok menni, mert
megígértem a nagy szüleimnek hogy
náluk töltöm a
vakáció egy részét.-mondta
mentegetőzve Ayumi
-Nekem is van már programom. Tudod
anyáék beírattak egy
képzőművészeti táborba.-felelte Eri
-És te mit szólsz hozzá
Yumi?-kérdezte kíváncsian a miko
-Én szívesen veletek tartok.-mondta mosolyogva a
lány
Eri és Ayumi gyorsan elbúcsúztak
tőlük azzal a kifogással, hogy csomagolniuk kell
mivel másnap indulnak a táborba és a
nagyszülőkhöz. Miután a két
lány elment Kagome és Yumi
besétáltak az utazási
irodába s kérdezősködni kezdtek a
kirakatban látott ajánlat felől.
Miután mindent megtudtak Kagome magához vett egy
utazási katalógust, amiben a Karib-tengeri
utazásról volt szó. Még
beszélgettek néhány szót
Yumival, majd mindketten hazamentek s megegyeztek hogy két
legkésőbb három nap múlva
találkoznak a mikoéknál.
Miután Kagome hazaért gyorsan becsomagolt egy
nagyadag enni valót, majd a kis szentélyhez
sietett ami magában rejtette a csontok
kútját. A miko beleugrott a kútba s
néhány pillanat múlva már a
középkori Japán friss tiszta
levegőjét szívta be, s elkezdett
kimászni a csontok kútjából
mikor hangos veszekedés ütötte meg a
fülét.
-Hol a papnő?-hallotta Inuyasha bátyjának hideg
hangját
-Semmi közöd hozzá Sesshoumaru.-morogta a
hanyou
-Ne állj az utamba korcs, s mond meg hol a
papnő!-követelte még mindig hideg hangon a youkai
Kagome abban a pillanatban bukkant fel a kútból,
mikor a fivérek egymásnak ugrottak. Amint
észrevették a mikot egyszerre indultak
felé, s Inuyasha egy pillanattal előbb ért a
lány elé mint bátyja. A
testvérek dühösen morogtak
egymásra, mire Kagome közéjük
állt. Inuyasha megpróbálta a
háta mögé tolni a lányt, aki
nem engedelmeskedett a fiúnak, s kérdő
tekintettel nézett a youkaira.
-Miért kerestél Sesshoumaru?-kérdezte
nyugodtan a fiatal papnő
-Rin miatt kerestelek.-mondta nem túl
barátságosan
-Értem. Mi a baja a
kislánynak?-kérdezte
kíváncsian a lány
-Nem tudom. A vére szagát éreztem, de
egyetlen sebet sem láttam rajta.-felelte aggódva
a youkai
-Értem. Mi lenne ha eljönnétek Kaede
anyóhoz és ott mindent megbeszélek
vele. Rendben?-nézett a youkaira kérdő szemekkel
Kagome
-Nem bánom. Akkor az idős papnőnél
találkozunk.-válaszolta a youkai, majd pillanatok
alatt eltűnt
Inuyasha döbbenten nézett a mikora, s
már szóvá akarta tenni nem
tetszését mikor a lány mosolyogva
elindult a falu felé kezében egy
utazási prospektussal. Már épp indult
volna a lány után mikor meglátott
néhány ezüstös lényt
a magasban, amik a közeli erdőbe szálltak. Kagome
visszafordult a hanyou felé, s halkan odaszólt
neki.
-Ha akarod hozd Kikyout is Kaede anyóhoz.-mondta
szomorkásan, majd folytatta útját
Inuyasha néhány percig nézte Kagome
távolodó alakját, majd lassan elindult
a lélek rablók után. A fiatal papnő
szomorkásan beletúrt nagy sárga
táskájába, s lassan
kihúzott az egyik zsebéből egy kicsi
dobozkát meg egy öngyújtót.
Bár csak ritkán dohányzott, de most
szükségét érezte egy ciginek.
Séta közben kivett egy karcsú henger
alakú tárgyat a dobozból, majd egy
pillanatra megállva meggyújtotta a
karcsú cigarettát és egy nagyot
szippantott belőle. A dobozt és az
öngyújtót visszacsúsztatta a
táskája oldal zsebébe és
folytatta útját a falu felé.
Már majdnem odaért mikor
hátulról átölelte valaki
és kezével végig simított
formás fenekén, majd a kezek a miko
gömbölyded mellei felé vették
az irányt. Kagome egy pillanatra ledöbbent, majd
teljes erejéből
„támadója” bordái
közé mélyesztette
könyökét, s nem sokkal később
lába is követte
könyökét mire a
„támadó” elengedte
és görcsösen
összegörnyedt. Kagome hirtelen megfordult s
döbbenten nézett a földön
görnyedve fetrengő és
átkozódó Mirokura, akit sikeresen
leszerelt. A miko enyhén elpirult és egy nagyot
szippantott a kezében lévő cigiből, majd lehajolt
hogy segítsen a szerzetesnek felállni. Miroku
elutasította a segítő kezet s
megpróbált egyedül felállni,
de erejéből csak arra futotta hogy
felüljön.
-Ez nagyon fájt Kagome.-mondta panaszos hangon a szerzetes
-Bocs Miroku, de megijesztettél.-felelte pirulva a miko
-Azt hiszem jobb, ha következőleg távol tartom
tőled a kezem.-motyogta fintorogva Miroku, miközben
férfiassága fájdalmasan
lüktetett
-Tényleg sajnálom. Azért
jól vagy?-kérdezte bűntudatosan a
lány, miközben egy újabbat szippantott
égő cigijéből
-Meg vagyok.-válaszolta grimaszolva a szerzetes
Kagome sajnálattal nézett Mirokura, s
szolidaritásból leült mellé
miközben nyugodtan elszívta cigarettája
maradékát. Még
néhány percig ott ültek, míg
a miko ismét átnézte a prospektust
és egyre jobban el akart jutni a Karib-tengerre. Annyira
elmerült az olvasásban hogy nem vette
észre a feléjük közeledő
Inuyashát és Kikyout, akik út
közben meg-meg álltak
csókolózni. A miko mellett ülő szerzetes
kigúbadó szemekkel nézte az enyelgő
párost, s enyhe irigységet érzett a
páros láttán. Kagome egy
utolsó slukkot szívott már majdnem
eléget cigijéből, mikor felnézett a
prospektusból, s döbbenten látta amint
Inuyasha és Kikyou majdnem felfalják
egymást. A fiatal papnő döbbenetében
ismét táskájába
nyúlt s szokása ellenére
ismét rágyújtott, majd
mélyet szippantott az idegeit nyugtató cigiből s
szomorkásan felállt s elindult a falu
felé. Néhány perccel később
már Kaede anyó kunyhójában
ült s idegesen szívta a cigijét, amint
elszívta egy újra gyújtott
rá. Már majdnem elszívta az
összes cigijét mikor az ajtón
Sesshoumaru lépett be Rinnel, s őket
követték a többiek meg egy nem
várt vendég is. Kagome meglepetten
nézett az ajtóban álló
Narakura és a társaságában
lévő Kagurára valamint Jakutsura, majd
elmosolyodott és beljebb invitálta őket.
Miután minden t elmagyarázott Rinnek
négyszemközt utána a
társaság orra elé tolta a Karibi
nyaralásról szóló
prospektust mire a csapat nagy része izgalomba jött
kivéve Inuyashát, aki morogva a nem
tetszésének. A társaság
hamar elhallgattatta a
morgolódó hanyout és izgatottan
beszélgettek az utazásról.
-Mi lenne ha legkésőbb holnap reggel
indulnánk?-kérdezte Kagome egy újabb
cigi kíséretében
-Na de Kagome ezt nem gondolhatod komolyan, hogy ezek a szemetek is
velünk jöjjenek!?-kérdezte
felháborodottan Inuyasha
-Fekszik! Nem te döntöd el ki jöhet velem a
világomba, hanem én! Megértetted? S ha
nem akarsz jönni akkor pukkadj meg itt helyben.-felelte
felháborodva Kagome, s a cigis dobozt a zsebébe
csúsztatva elhagyta a kunyhót
Az incidens után halálos csend telepedett a
kunyhóra, s csak Sango, Miroku és Shippou
szemrehányó tekintete zavarta meg a hanyou
nyugalmát, aki tüntetőleg elfordította a
fejét s duzzogva elvonult a házikó
legtávolabbi sarkába. Lassan mindannyian
nyugovóra tértek kivéve Sesshoumarut,
aki kiment a kunyhóból mert kezdett elege lenni a
körülötte lévő
halandók szagából. Kilépve
elindult feltérképezni a falu
környékét, s akaratlanul is Kagome
felé vette az irányt aki a szent fa
tövében ülve egymás
után szívta el a nála lévő
cigis doboz tartalmát. A youkai egy közeli fa
mögül figyelte a lányt, aki maga
elé meredve gondolkodott s nem vette észre a
hozzá közeledő forgó szelet csak mikor
az alakot öltött előtte. A miko arra
eszmélt fel hogy valaki letérdel elé
és megfogja a szabad kezét.
-Kagome kedvesem miért búslakodsz itt?
Talán a pincsi megint
megbántott?-kérdezte egy bársonyos hang
-Kouga? Szia nem vettem észre hogy jössz. Nem csak
kijöttem gondolkodni egy kicsit.-mondta a miko
-Akkor miért vagy ilyen szomorú
kedvesem?-kérdezte a farkas szellem
-Nem vagyok szomorú csak azon gondolkodtam hogy
miként kellene megszerezni a szent ékkő
maradékát.-felelte édesen mosolyogva a
lány
-Ó csak ez a problémád
kedvesem?-kérdezte megkönnyebbülve, mire a
lány bólintott
A farkas szellem egy könnyed mozdulattal kiszedte a
testében lévő ékkő
szilánkokat és a lány
kezébe adta őket, aki
hálából egy csókot adott a
fiú arcára. Kouga egy boldog mosollyal az
arcán indult vissza falkájához, s
még egyszer visszaintett a szent fa
tövében üllő lánynak, aki
viszonozta a gesztust majd elnyomta a leéget t
cigijét és egy újat
gyújtott meg. Sesshoumaru előlépett rejtek
helyéről és a lány mellé
sétált majd leült mellé, mire
Kagome gondolkodás nélkül
megkínálta egy cigivel amit a férfi
elfogadott. A démon és a halandó
nyugodtan ült egymás mellett és
némán cigztek míg társaik a
kunyhóban az igazak álmát
aludták. Másnap reggel mindannyian a csontok
kútja előtt találkoztak, s végre
elindultak közös nyaralásuk első
állomására.
Folytatás következik....
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
